Hogy ne az étel egyen meg téged

Ínyenc Fenevad

A francia konyha 6 legnagyobb közhelye: a fele sem igaz

2020. március 10. - Vérmes Ízvadász

Indulásunk óta foglalkoztunk a magyar halászlédilemmával, szörnyülködtünk álolasz étteremláncokon, és belekóstoltunk az Amerikából terjedő barbecue kultúrába is. Most itt az idő, hogy a gasztronómia egy másik világhírű szereplőjét vegyük górcső alá. Ugye mindenkinek megvan az a klisé lelki szemei előtt, ahogy a bajszos francia monsieur hetykén pózol barett sapkájában és csíkos pólójában, kezében jópár baguette-tel és egy minőségi(nek tűnő) vörösborral? A cuisine française szimbolikus, de egyben megosztó téma, úgyhogy mi annál nagyobb örömmel nyúlunk a forró pitéhez.
escargot-925593_960_720.jpg

Egyeseknek etalon, mások szerint gyomorforgató, amit a hatszögletű országban konyhaművészet címen művelnek. Az UNESCO szellemi kulturális örökségének listáján mindenesetre egy évtizede megtalálható a francia gasztronómia. Eszerint valamit mégiscsak tudnak azok a messze földön híres séfek, nemde? Az viszont vitán felül áll, hogy velük kapcsolatos sztereotípiából Loire-t lehetne rekeszteni (haha). Minthogy volt szerencsém az ország több városában is élni, saját kulináris élményeim alapján igazolom vagy vetem el a következő sztereotípiákat.

1. Mindennek a kezdete, a l’apéritif  

A szó lényegében étvágygerjesztőt jelent, amit nem is igazán kell bemutatni, hiszen nálunk is egészen népszerű a fogyasztása – a jó öreg pálinka formájában. A franciák körében szintén bevett szokás – ellenben esetükben a rövidital gyors felhajtásánál többről van szó, mondhatni, szociális tevékenységnek felel meg. Összeülnek a baráti társaságok egy hosszú nap utáni italra (ami általában alacsonyabb alkoholtartalmú a nálunk megszokottnál), rendszerint némi rágcsálnivalóval, és átbeszélik az aznapi történéseket. Ez aztán a napnyugtával átcsap egy vacsorába vagy további körök rendelésébe, de leggyakrabban nincs folytatása az estének. A l’apéro viszont mindenképpen valós jelenség, az életet híresen élvezni tudó franciák kedvelt időtöltése.

aperitif.jpg

2. A reggeli kötelező kelléke, a croissant

Kívánom, hogy az életében legalább egyszer mindenki tapasztalja meg az élményt, amit egy meleg, roppanós vajas croásszon nyújt. De az az igazi à la française, nem az itthoni gyenge utánzatok. Második számú sztereotípiánk szintén igaznak mondható abban az értelemben, hogy Franciaországba látogatva minden sarkon pékségbe botlunk, ahol ettől a csodás péksütitől roskadoznak a polcok. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy a helyiek a reggeli elengedhetetlen részeként tekintenek a finomságra. Egyrészt nem is olcsó, másrészt nem kívánnak fiatalon szívrohamban eltávozni közülünk: a croissant viszonylag sok vajjal készül, ami ugyebár telített zsír, azaz jelentősen növeli a koleszterinszintet.

croissant-3836578_960_720.jpg

Így leginkább hétvégén kerül asztalra a péksüti, és fogyasztása sem akárhogy történik. A nagykönyv szerint a croissant-nak minden esetben melegnek kell lennie, és kávéval párosítva jelenti a legnagyobb élményt. Azonban a vaj, lekvár és méz tilos – előbbit már eleve tartalmazza, utóbbiak pedig az édes egy eltúlzott dimenziójába viszik az ízt. Mégha a franciák hátán fel is állna a szőr az itthon megtalálható töltött verzióktól, én azt mondom, halmozzuk csak az élvezeteket. 

Ha még nem követsz minket Facebookon, ide kattintva megteheted! Ne maradj le semmiről!

3. Ami viszont tényleg nem maradhat ki a reggeliből, a baguette

Pontosabban se a reggeliből, se az ebédből, se a vacsorából. Egyszerűen mindenük a baguette, nem is csoda, hiszen olcsó és finom. A kenyér fogyasztása persze nem újkeletű, és nem csak a franciákra jellemző, a sajátosság itt a forma és a rengeteg verzió. Baguette-nek 1920-ban kezdték hívni, amikor egy életbe lépő törvény megtiltotta, hogy hajnali 4 óra előtt munkásokat dolgoztassanak, és így lehetetlenné vált a kenyeret megsütni, hogy az reggeliidőre elkészüljön. A megoldás: vékony, elnyújtott forma, amely így időben átsült, és frissen várta az üzletbe térőket. Erre utal az elnevezés is, mely az olasz baccheto szóból származik, ami botot vagy pálcát jelent. A croissant-nal ellentétben a baguette tényleg minden nap az asztalra kerül, és számos formáját sokféleképpen fogyasztják a franciák.

bread-2436370_960_720.jpg

4. Csiga- és békazabálók

Na, ez az, amivel a francia konyhát legtöbben azonosítják. Pedig ha belegondolunk, hogy mi milyen állati részeket eszünk meg, egy kis brekicomb nem is olyan extrém. Pláne, ha hozzátesszük, hogy a franciák nagyon kis hányada fogyasztja ezeket a finomságokat. Legalábbis olyan gyakorisággal, ahogy azt mi elképzeljük. A kutatások szerint a nemzet 10 kedvenc eledelében mindenesetre nem találjuk se a csigát, se a békát, sőt, az éttermek többségének menüjében is hiába keresnénk. A csiga és a béka nemes étel, megkérik az árát, úgyhogy aki szereti is, csak alkalmakkor fogja fogyasztani. Ami talán magyar észjárással még felfoghatatlan, az a kagyló – az aztán pörög mindenhol, szimpla sült krumplival kiegészülve.

snail-2036178_960_720.jpg

5. A fromage iránti szenvedély

A sajtkészítésnek nagy hagyománya van az országban, amelynek termékeit nem csak az ország lakosai élvezik, de a világ szinte minden tájára exportálnak belőle, nagy örömünkre. Szinte egy emberélet is kevés lenne minden fajtáját megkóstolni, hiszen minden régiónak megvan a maga büszkesége és speciális eljárása. Legyen az kéksajt, camembert vagy kecskesajt, a francia paletta igen széles, melyről ide kattintva többet is olvashattok. Ami pedig fogyasztását illeti, a sztereotípia itt abszolút megállja a helyét: egy 2013-as jelentés szerint egy átlagos francia 25.9 kilogramm sajtot eszik meg évente, ezzel mindenkit megelőzve. A klisét pedig végképp alátámasztja egy egészen friss (szinte még meleg) hír, azaz legtöbb sajtos pizza világrekordja: egy lyoni úriember 257 különböző sajtból készítette el remekművét, ezzel csúnyán maga mögött hagyva az eddigi Guiness rekordost, az ausztrál 154 sajtos pizzát.

cheese.jpg

6. A borkészítés koronázatlan királya 

Bordeaux, Loire, Champagne és Provance - csupán néhány példa Franciaország legismertebb borvidékei közül (mi is előszeretettel termesztünk francia eredetű szőlőfajtákat, például a cabernet sauvignon vagy pinot noir). Az innen származó borok méltán világhírűek, és a minőség mellett a mennyiség sem marad el, hiszen az ország világ legnagyobb exportőreinek egyike. De semmiképp nem a number one, hiszen az utóbbi öt évben folyamatosan megverte őket volumenben a nagy rivális, Olaszország.  A bevételt vizsgálva viszont felülmúlhatatlanok a franciák, és borivásban is lenyomják Európa nemzeteit (Portugália kivételével): az egy személyre jutó átlag borfogyasztás 51,8 liter/év.

wine-2173239_960_720.jpg

Némiképp keretet adva a történetnek visszakanyarodnék az első ponthoz, az apéritifhez. Tapasztalatom szerint ilyenkor szokott előkerülni egy jó bor, legtöbbször egy sajttál társaságában, hisz a kettő nagyon jól passzol egymáshoz. Ha belegondolunk, ez nem is meglepő, hiszen egy jó bornak ugyanúgy idő kell, mint egy jó sajtnak.

Konklúzióként levonható, hogy bár jópár sztereotípia megállja a helyét, számos előítélettel ideje lenne leszámolni. Hiszen a francia konyha jóval többet kínál a csigáknál és békacombnál. 

Képek: Pixabay.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fenevad.blog.hu/api/trackback/id/tr4715502702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stower 2020.03.11. 08:45:22

Egy rusztikus bagett + hozzá néhány kitűnő sajt. És persze mellé Orangina :) Párja nincs.

0dzsud0 2020.03.11. 09:58:52

Nekem a forró quiche volt a kedvencem a párizsi reggeleken.

Valóság nevű unokahúgotok 2020.03.11. 10:10:40

Normandiában vajjal főznek, Provence-ban olivával, Elzászban meg zsírral. Akkor mi is az a "tipikus francia konyha"?

Lobo Marunga 2020.03.11. 10:46:43

Az én franciaországi tapasztalatom a sajttal kapcsolatban, hogy a főétkezés (ami leginkább vacsora) elengedhetetlen része, mégpedig annak befejezéseként. Lehet, hogy nem mindenhol így szokás, de akiknél én megfordultam, minden nap ez volt a vacsora menetrendje.

spinat 2020.03.11. 12:12:58

A croissant amúgy Bécsből származik állítólag.

CleanYourRoom 2020.03.11. 12:19:14

Kár volt elrontani a cikket olyan, már jó ideje meghaladott butaságokkal, hogy a sok vaj, meg a telített zsír okozza a magas koleszterinszintet és a szívrohamot. Ez egy olyan, ma már ízekre szedett tanulmányból származik, amire az amerikai cukorlobbi előszeretettel hivatkozott annak propagálására, hogy a zsír okozza a szív-és érrendszeri megbetegedéseket, nem a szénhidrátok.

Ennek az elméletnek az élő cáfolata pedig éppen Franciaország lett, ahol megfigyelték, hogy a hagyományos francia étrend gazdag a telített zsírsavakban, mégis jóval kevesebben szenvednek szív-és érrendszeri betegségben, mint mondjuk Amerikában és Nagy-Britanniában, ahol részben ezen tanulmány hatására tértek át az alacsony zsírtartalmú étrendre. A tanulmány ugyanakkor figyelmen kívül hagyta, hogy a franciák jóval kevesebb cukrot és szénhidrátot fogyasztanak az amerikaiakhoz és britekhez viszonyítva. Az azóta Amerikában és Angliában járványszerű méreteket öltő kóros elhízásért egyértelműen a mértéktelen cukorfogyasztás okolható, az elhízástól pedig egyenes út vezet nemcsak a diabéteszhez, hanem a szív-és érrendszeri megbetegedésekhez.
en.wikipedia.org/wiki/Seven_Countries_Study

Sir Bates dö Hól 2020.03.11. 12:29:27

@Valóság nevű unokahúgotok: maga a szellem, a "l'esprit de la gastronomie française"... amit írsz, az igaz az olasz vagy a spanyol konyhára is...

Vérmes Ízvadász 2020.03.11. 13:16:04

@stower: @kekecke: @0dzsud0: összefut a nyál a szánkban, és igen, a lista jóval hosszabb ennél.
@Valóság nevű unokahúgotok: nyilván nem létezik ilyen, és a francia konyha az egyik legváltozatosabb a régiók függvényében. "Tipikusnak" talán a köznyelvben az tekinthető, amit a külföldiek vagy laikusok gondolnak róla.
@Lobo Marunga: igen, a sajt és a vacsora kézen fogva jár, én is ezt tapasztaltam
@spinat: így igaz :)
@CleanYourRoom: köszönjük a kritikádat
@Sir Bates dö Hól: ezzel azért így nem értek egyet, de nyilván vannak hasonlóságok

Lobo Marunga 2020.03.11. 13:56:32

@spinat: A receptekhez nem értek, de kinézetre egy az egyben a rongyos kifli. Ami nyilván nem olyan előkelően fransziás név, de szerintem vicces.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2020.03.11. 14:34:09

Aranyos cikk. Az biztos hogy a francia Croissant az "igazi", de attól még a magyar kisérletek (pl a füstölt sajtos) kifejezetten érdekesek, szerintem a magyar ízlésnek talán jobban meg is felelnek...

A sajt és a bor tekintetében nem is az a durva hogy mennyivel jobbak nálunk (meg még sokaknál), hanem hogy vioszonylag olcsón mit lehet kapni. A 6-8 eurós boraik teljesen élvezhetőek, miközben ennyiért itthon csak kotyvalékot kapni.

Ami vicces, a legtöbb "őstermelőnél" csak a tursitalehúzás megy. De ha az ember benéz egy Auchanba valamelyik bortermővidéken a helyi (regionális) borokból remek választékot talál (megin az 5-10 eurós árfekvésben), miközben 10 alatt egy őstermelő sem ad el bort...

Billy Hill 2020.03.11. 15:03:40

@Ződ2000: Borok ára: Biztosan más a mezőgazdasági támogatások rendszere, hogy más áron tudják eladni a nagykereknek.

morpho 2020.03.11. 15:15:43

Zseniális poszt: "A francia konyha 6 legnagyobb közhelye: a fele sem igaz" Majd kiderül, hogy vagy nem közhelyek, vagy igazak. Jót szórakoztam rajta :)))

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2020.03.11. 15:36:27

Ej, se francia-saláta, se francia-krémes?! Pedig ezek aztán közhelyek, és nincsenek a francia konyhában!

Vérmes Ízvadász 2020.03.12. 11:16:40

@Ződ2000: hát igen, a magyar ízléshez szabott croissonok is kifejezetten jók, egyetértek veled. A franciáknál a "kávéba mártom és úgy eszem" dívik. A borokkal kapcsoaltban is osztom a véleményed :)
@morpho: örülünk, ha tetszett :)
@math0: teljesen jogos a felvetés hehe

Örömhernyó 2020.05.29. 16:01:00

@Valóság nevű unokahúgotok: Pont úgy nincs tipikus francia konyha, ahogy olasz konyha sincs. Régiók vannak, eltérő hagyományokkal, jellemző saját termékekkel.

Francia ismerősöm, Bordeauxhoz "közel" lakott, igazi vidéki francia család, a környékén libamáj hízlaló farm, minőségi mezőgazdasági termékek, mégis legkedvesebb étele a porból készített krumplipüré volt (a legolcsóbb a Carrefourból) amit külföldre is hozatott az anyjával, aki látogatni jött. Kiderült, hogy a francia gasztronómia az nem a kisemberek kiváltsága. Aki csóró, az ott is konzerven él, sőt még inkább, mint Magyarországon. Mert a francia proli nem főz, megveszi a mirelitet. Kelet-Európában még egy generációval ezelőtt is tudtak főzni a családanyák. Franciaországban ez eggyel korábbi generációban tűnt el. Vidéken is. A francia vidék pedig majdnem annyira elmaradott és csóró tud lenni, mint a magyar vidék. Ahol nincs munka, ott tökmindegy milyen zászló lobog a polgármesteri hivatalon.
Persze éttermek és finom ételek mindenütt vannak, csak azt nem az egyszerű ember asztalán kell keresni.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2020.05.29. 20:17:07

@Örömhernyó: honnan szedet ezt a rengeteg egetverő baromságot? Kb minden mondatot nettó hülyeség.

Igen van francia konyha, ahogy magyar konyha is. És van persze egy sor regionális konyha is, minden területnek a sajátosságaival. Speciel valamiért Perigordban (gyanítom ezt lesz a "közel" Bordeaux-hoz? ) tényleg túltolják a libamájat (vagy leginkábbis itt tapasztaltam egyedül a Franciáknál). Speciel ez volt Franciaország egyetlen régiója ahol nem tudtunk rendesen étkezni (két nap után sikerült egy olasz éttermet találni ami nem tartott épp Sziesztát).

Amúgy Perigord vagy pl Provence tipikusan olyan fokozottan hátrányos hely ami remek dolgokat hoz magából annak ellenére hogy körbe van véve gazdagabb vagy jobb adottságú helyekkel. A turisztikából nem lesznek milliomosok, de igyekeznek odavonzani a külföldi befektetőket.

A konzerv mirelit nem csak a csóróság kérdése, nálunk vidéken is ott tanultak meg főzni ahol nem tudták megfizetni hogy hozassanak. Ahol a feleség is dolgozik, ott nem elvárás hogy konyhaművész legyen, (és ugyebár franciáknál Liberté Egalité Maternité :) :) ) Viszont ha egy rendes éttermet keresel akkor még mindig erősen hiánycikk a magyar vidéken, Debrecen főterén közröhej kategóriába eső ételeket sóztak ránk (talán az Ikon az egyetlen ami minőségre törekedett).
süti beállítások módosítása