Összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy ez a nyár is véget ért. Persze a búslakodás csak pár hétig tart, az éttermek teraszainak zárása után hamar ki lehet heverni a sokkot, hogy egy évet kell várnunk ismét, hiszen az ősz is valódi szépségeket rejt: jöhetnek a séták a színpompás erdőben, elkezd teremni a sütőtök, beindul a forralt bor szezon, és a forró levesek is jobban esnek majd, persze a járvány második hulláma mindezeket beárnyékolhatja majd. Egy viszont biztos: a balatoni kiruccanásokra egy évet várnunk kell, de az egy év sem lesz elég, hogy feledtesse az idei nyár élményeit, amelyekre építve jövőre már felkészültebben utazhatunk le a magyar tengerre, és több információval felvértezve ülhetünk be az éttermekbe. Sokat tanultunk az idei nyárból, ezeket foglaljuk most össze.

Sűrű, zöld farengeteg, meseszép kilátás, egy vendégház kedves személyzettel és finom ételekkel, legtöbben pont erre vágyunk egy hétvégi kikapcsolódáskor. A külföldi nyaralások helyett a belföldi utazások sokasodtak meg ezen a nyáron, és bizony ez nem is baj, mert Magyarországon is vannak meseszép helyek. Mi a Mátrában bukkantunk rá egy hangulatos vendégházra, amelynek a konyhájával nagyon elégedettek voltunk.

Balatonon az ember a legszívesebben halat eszik – én legalábbis így vagyok vele -, de jó halételeket kínáló étteremre egészen nehéz rátalálni. Többen ajánlottátok Siófokon a Sió Halsütőt, és mivel útba esett nekünk Siófok, kipróbáltuk az éttermet. Teljesen megalapozottnak tartjuk a jó véleményeteket róla, mi is elégedetten és jóllakottan álltunk fel.

Nagyon változó a balatoni éttermek minősége: általában a nagy átlaggal nincs probléma, nem túl erős, de azért, jó étvággyal fogyasztható ételeket készítenek, de szerencsére – kis kereséssel, vagy akár teljesen véletlenül is – rábukkanhatunk egy igazi gyöngyszemre, amely kitűnik a mezőnyből. Aztán persze van a másik véglet, amikor annyira gyenge minőségű az étel, hogy még órákkal utána is a szánkban érezzük az ízét, és ez még rossz kiszolgálással, vagy egyéb anomáliákkal társul. A legjobb pedig az egészben, hogy ezért is olyan súlyosan sok pénzt kell fizetnünk, mint a tényleg nagyszerű fogásokért más helyen. Mi ennek a típusú balatoni étteremnek találtuk meg az állatorvosi lovát Fonyódon.

A Balaton-parti éttermek közül a legtöbb a futottak még kategóriába tartozik, de ha nincs szerencsénk, akkor egészen rosszat is kifoghatunk – persze mindezekért kemény ezreket kell fizetnünk, hiába vagyunk elégedetlenek. Az ilyen mezőnyben valódi felüdülés egy tényleg minőségi étteremre bukkanni, főleg akkor, ha arra előzetesen nem is számítunk. Mi Balatonkenesén futottunk bele teljesen véletlenül egy ilyen étterembe, és annyira elégedettek voltunk, hogy kétszer (!) is visszamentünk három napon belül. Az idei balatoni túránk abszolút nyertese a balatonkenesei Gastrocker & Csálinger.

Hamburgert (v)enni elsőre nem egy diszkontáruházba mennék, de manapság már ez sem akadály. A hűtőpolcokról bármikor leemelhetsz egy kész bureszt, amit otthon a mikróba dobva néhány pillanattal később már fogyaszthatsz is. A veganizmus térhódításával a kínálat is bővült, és már az állati eredetű összetevőtől mentes verziót is megkaphatjuk, mint arra a napokban ráébredtem. Ha már ráébredtem, ki is próbáltam. 

Nagyszerű dolog nyáron a Balaton partján tespedni, de ha elég kreatívak vagyunk, akkor másféle programot is kitalálhatunk magunknak. Mi is úgy gondoltuk, hogy a városi hőség elől ezúttal nem a túlzsúfolt Balatonra, hanem a magaslatokba, a fák közé menekülünk.  A Mátra inkább télen népszerű, hiszen hazánk kevés hegysége közül ez a legmagasabb, azaz itt télen még hóra is lehet bukkanni, de higgyétek el, a hely nyáron is csodákat rejt. És ha már itt voltunk, kipróbáltunk két éttermet is.

Megnyitása óta szemeztem a Kossuth térhez közel található vendéglátóhellyel, amely szálláshely és étterem is egyben. Amikor végre rávettem magam, hogy kipróbáljam, annyira megtetszett, hogy másnap ismét betértem.

Épp a balatoni gasztrotúránkból utazott haza egyik szerkesztőnk, a MÁV nemzetközi gyorsvonatán egy román fülkés kocsiba kapott helyet. A fülke teljesen megtelt, minden helyet elfoglaltak. Szerkesztőtársunk a vonat megérkezésekor látta, hogy a hátsó, vadiúj és valóban szuperszexi magyar kocsik teljesen üresek, ezért fogta magát, és átült oda. A kocsi a másfél órás út alatt még csak részben sem telt meg. A kérdés csak az: mi a magyarázat arra, hogy az  első kocsik csordultig vannak, míg az utolsó kocsik – ráadásul pont a szebbek, kényelmesebbek – teljesen üresek? Megkérdeztük a MÁV-ot.

Fagyiszezonban egy jó cukrászda aranyat ér, a rekkenő hőségben meg pláne jól esik kicsit árnyékba vonulni egy könnyű sütire, vagy egy ízletes háromgombócosra. A magyar riviérán akad is opció, ha édesre vágyunk, de olyan helyre bukkani, ami akár egy blogbejegyzést is érdemel, már annál nehezebb. Nekem most sikerült, és bátran állítom, ezért a cukrászdáért még egy kerülőt is érdemes tenni. De ezt nem csak én tudom, az érkező vendégek egymás kezébe adják a kilincset.