Két buci közé helyezett darált marhahúsból készült húspogácsa. Ez az alap koncepciója a hamburgernek, aminek ma már számtalan fajtáját kínálják a most meg nem nevezett gyorséttermi láncokban és a gombamódra szaporodó kézműves, kevésbé gyorséttermi jellegű, felcicomázott hamburgereket kínáló vendéglátóhelyeken. Gyakran fogyasztjuk, de tudjuk-e, hol és mikor alkották meg az első hamburgert? Erre kapásból mindenkinek az lehet a válasza, hogy Amerikában, ami félig igaz is, a sztori azonban ennél bonyolultabb. Milyen utat járt be ez a közkedvelt étel? Utánajártunk.

Nem szokás előre lelőni a poént, de részben mégis megteszem. Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy pontosan hova és meddig vezethető vissza az eredete, ki készítette az első hamburgert - erre vonatkozóan sok elmélet látott napvilágot. Az is fontos kérdés, hogyan közelítjük meg az eredetének történetét: szigorúan csak a hamburgert, mint készételt vesszük alapul, vagy a sült marhahúspogácsát. Az elméletekben egyvalami közös, a bizonyítékok hiánya, ami a történeteket alátámasztaná. Talán sose tudjuk meg, ki volt az első, aki feltalálta a hamburgert, ami azonban biztos, hogy a darált marhahúspogácsa két szelet kenyér (buci) közé helyezve a 19. században jelent meg, a szendvics és a darált marhafasírozott megjelenése után.

Messzire elrugaszkodó elméletek

Ha csak az utóbbit, a húspogácsát vesszük alapul, akkor egészen a rómaiakig vissza tudjuk vezetni a hamburger történetét. Egy Apicius című ókori római szakácskönyben található egy recept, az "Isicia Omentata", amely a ma is kedvelt hamburger-húspogácsa egyik korai elődje lehet. Az ételt darált húsból készítették, borssal, borral, fenyőmaggal, halszósszal (garum) ízesítve, pogácsa alakúra formázva.

Ha szívesen olvasol ételekkel kapcsolatos érdekességekről, éttermekről, receptekről, akkor jó helyen jársz! Kövess minket Facebookon is, hogy ne maradj le semmiről!

Mások a tatárokhoz kötik a hamburger előzményeit - innen ered a tatár beefsteak elnevezés is -,  akik (minden bizonnyal valótlan) legendák szerint a nyereg alatt puhították a húst. Andrew W. Smith szerint - aki sokat foglalkozott a hamburger történetével - a tatároknak azonban nem volt közük a hamburgerhez. Nem úgy a németeknek - a mai hamburger ősének egyedül Hamburgban találták meg a nyomait.

A Hamburg Steak

A Hamburg Steak egyik legrégebbi ismert forrása Hannah Glasse 1763-ban megjelent Art of Cookery, Made Plain and Easy című szakácskönyve. A hamburger megalkotásában és elterjedésében azonban fontosabb szerepe volt magának Hamburg városának. 

Hamburg jelentős kikötőváros volt, és egyben csomópont az Amerikába kivándorlók számára. A kikötőben kedvelt étel volt a Hamburg Steak, ami olcsó volt és tápláló. Az új világba vándorlók legkedveltebb célpontja New York volt, ahol a kikötőben a vendéglátóhelyiségek étlapján a 19. században kezdett megjelenni a hamburgi stílusban készített steak, hogy kielégítsék a német bevándorlók keresletét.

A legkorábbi amerikai forrás, amiben feltűnt a Hamburg Steak, a Delmonico Étterem étlapja volt. Az egyik elmélket szerint az amerikai séf, Charles Ranhofer fejlesztette ki, és 1873-ban a maga 10 centjével a legdrágább ételként ajánlották a hamburgert - kétszer annyiba került, mint a sült marha, sertésszelet vagy a borjúborda. 

Texas, a hamburger hazája

A számos létező elmélet közül az egyik Texast nevezi meg a hamburger hazájának. A texasi történész, Frank X. Tolbert szerint Fletcher Davis készítette el az első hamburgert egy kis kávézóban az 1880-as évek végén. A történet szerint „Uncle Fletch” 1904-ben, a St. Louis-ban megrendezett Világkiállításra vitte el szendvicsét, ahol már hamburgerként debütált. Betty Brown 2006-ban kérvényezte a texasi törvényhozó testületnél, hogy formálisan jelöljék ki Athens városát, mint a hamburger valódi otthonát, amely szintén Fletcher Davis vendéglátóhelyiségéhez köthető, ahol húsos szendvicseit árulta. A határozat 2007-ben született meg.

Charlie Nagreen

Sokan viszont Charlie Nagreent tartják a hamburger feltalálójának. Charlie a Wisconsin állambeli Hortonville-ben született 1870-ben. Mindössze 15 éves volt, amikor a Seymour városában megrendezett vásárban eladta az első, két kenyérszelet közé helyezett húsgolyóit. Nem ez volt a terve, de a sikerét ez hozta meg. A húsgolyót nagyon egyszerű volt elkészíteni, és tudta, hogy az emberek megéheznek, miközben a mezőgazdasági kiállításon bámészkodnak. Egy probléma volt, hogy az emberek nem szerették volna a nézelődésre szánt időt evésre pazarolni. Ekkor született meg a kenyérszeletek közé helyezett húsgolyók ötlete, így a vásárba érkezők a kiállítást és a húsgolyókat is egyszerre élvezhették.

A Menches testvérek

Egy másik történet is vásárhoz köti a hamburger feltalálását. Ez nem véletlen, hiszen ezeken a rendezvényeken olyan ételre volt szükség, amelyet az emberek állva is el tudtak fogyasztani. A történet szerint Frank és Charles Menches a New York államban található Hamburg városban (a németországi városról kapta a nevét) rendezett vásáron kolbászos szendvicseket árultak, azonban kifogytak a disznóhúsból, így marhával helyettesítették. A szóbeszéd szerint amikor valaki megkérdezte tőlük, hogy hívják a szendvicsüket, Frank felpillantott a fesztivált hirdető táblára, és azt válaszolta: „Ez a hamburger”. 

Az ipari forradalom hatása

Az ipari forradalom gazdasági és technológiai fejlődést hozott 1769 és 1850 között Nagy-Britanniában, majd Európa és Észak-Amerika egyes régióiban. A forradalomnak köszönhetően társadalmi és szociális változások is elindultak, hatásaként létrejöttek az ipari nagyvárosok, elindult az urbanizáció. Az iparokban dolgozó munkások gyakran távolabb éltek a gyáraktól és ingázni kényszerültek. A korábbi életvitelükkel ellentétben már nem tudtak hazamenni ebédelni, az ételt magukkal kellett vinni, valamint új típusú szolgáltatások is kialakultak az igényeknek megfelelően. Néhány nagyobb gyár étkezőket nyitott a dolgozók számára.

Az éjjeli műszakok megjelenésével már abba a problémába ütköztek, hogy éjszaka a vendéglátóhelyiségek zárva voltak, így az étkezés nehezebben volt megoldható. Ez azonban utat nyitott a vállalkozó szellemű személyeknek, akik meg is látták ebben az üzletet. Ilyen volt például Walter Scott Rhode Islanden, aki 1872-ben megtöltött egy kézikocsit szendvicsekkel, főtt tojással, vajas kenyérrel, pitével és kávéval, amivel leparkolt a helyi nyomda előtt és várta az éjjeli műszakban dolgozókat. A sikerén felbuzdulva többen is követték a példáját nagyobb és modernebb kocsikkal, több nagyvárosban. A korábbi kocsikkal ellentétben az újakban már volt gázzal működő grillsütő is, így meleg ételt is fel tudtak szolgálni.

Az egyik legkedveltebb étel, amit az utcai árusok felszolgáltak a kolbász volt, amit frankfurtinak vagy bécsinek hívtak az Egyesült Államokban. Ezeket azonban nehéz volt állva megenni tányér és felszerelés nélkül, logikusabb volt két buci közé helyezni. Az 1870-es évektől speciális frankfurti bucikat kezdtek el gyártani. Zsemlébe helyezett kolbászok népszerűek lettek a vásárokon, vidámparkokban, sporteseményeken és más nagyobb rendezvényen. Sikerét annak köszönhette, hogy egyszerű volt elkészíteni, olcsó volt és könnyen el lehetett fogyasztani. Ez a folyamat is hozzátartozik a hamburger megjelenéséhez.

Hogy végül ki volt az első, aki hamburgi steaket adott el két buci közé helyezve, sajnos nem tudni, de az biztos, hogy a mai ismert hamburger közvetlen előde az 1890-es évektől az amerikaiak klasszikus ételévé vált, és a huszadik század legjellegzetesebb gyorséttermi alaptartozéka lett.

A bejegyzéshez felhasznált források:

• Andrew F Smith: Hamburger. A global history. Fisrt published 2008.
• Josh Ozersky: The Hamburger: A History. 2008.
• The 1500 year old recipe that shows how Romans invented the beef burger. Richard Moss. Museum Crush. 2017.04.06.

Nyitókép: Pexels