A pesto egy isteni olasz szósz, ami magában foglalja az itáliai konyha minden jellegzetességét: az egyedi, semmihez nem hasonlíthatóan olasz ízvilágot, a friss, üde aromákat, és azt, hogy roppant egyszerű elkészíteni. A múltkor megmutattam nektek, hogyan kell, most pedig adok egy tippet, hogy hogyan készítsétek el a legfinomabb pestós tésztát.
A múltkori pestós receptem után azt ígértem, megmutatom, mit készítettem belőle. A pestóra külön nem térnék ki, a receptet ide kattintva el tudjátok érni. Arra kérlek titeket, hogy friss, általatok készített pestót használjatok, a bolti egyszerűen nem tudja visszaadni az észak-olasz szósz verhetetlen zamatát. Még egyszer tehát: itt olvashatod el, hogyan készíts eredeti olasz pestót.
Ha a remekül elkészített pestódat hagytad hűtőben állni néhány órát (vagy akár egy napot is), akkor utána már szabadon dolgozhatsz vele – jót tesz neki ez a kis idő, ezalatt is összeérnek az ízek. A pesto egyébként sokáig elvan a hűtőben, akár egy hétig is tárolhatod – de ha ennyi időt kibír anélkül, hogy rájárnál, akkor valamit nem csináltál jól.
Számos felhasználási módja van: kenheted valamilyen kenyérre, vagy ciabattára (friss pékáruval tiszteld meg ezt a csodát), belesütheted sós péksütikbe (én ezt személy szerint nem ajánlom, szerintem a pesto frissen az igazi), de a legkézenfekvőbb felhasználási mód a tészta.
Na igen, de hogyan kell tökéletes pestós tésztát készíteni?
Soha nem felejtem el, amikor az egyik kollégámnak (mert a bloggerkedés mellett van tisztességes polgári állásom is ám) azzal dicsekedtem, hogy én még soha nem ettem olyan pestós tésztát, ami jobb volt az enyémnél, és megkaptam a választ: "de hát mit lehet azon elrontani? Ráborítom a tésztára a pestót és kész." Hát igen, így is lehet, és sokan csinálják így Itáliában is. De van ennél egy jobb megoldás, amit én rafkós olasz séfektől lestem el, akik igazán értik a csínját-bínját a tésztakészítésnek, és minden kis részletre pontosan ügyelnek, mert tudják, hogy hogyan lehet az ízeket kimaxolni. Ezt nézzük most meg.
Az elkészítés baromi egyszerű – a tésztát bő, lobogó sós vízben odateszed főni (közvetlenül a forrás előtt sózd meg), majd beleteszed a tésztát, ami természetesen a legjobb minőségű olasz gyártmány. Ezután fogsz egy serpenyőt, amibe majd a tésztád belefér, hevítesz extraszűz olívaolajat, és ebben egy gerezd megtört egész fokhagymát szépen lassan pirítgatsz. A pestóban is van fokhagyma, és annak az íze dominánsabb is, de fokhagyma ízét átvevő olaj egyfajta katalizátorként szolgál, hogy a friss pestó és a főtt tészta tökéletesen egymásra találjanak.
Mindezt elég csak a tészta főzési idejének lejárta előtt 3 perccel elkezdened. A felhevített olajba belekanalazod a pestó egy részét, de legfeljebb a negyedét, hozzáadsz egy szép merőkanál tésztavizet, és együtt hevíted tovább. Ekkor még azt gondolhatod, hogy a szósz nagyon vizes, de ne becsüld alá se a tésztavízben ott lapuló keményítőt, se a tészta felvevőképességét.
Ha a tészta már al dente (ha olaszt vettél, akkor nagy eséllyel szerepel a csomagoláson az al dente főzési idő, de ha nem, akkor a főzési idő lejárta előtt 1 perccel vedd ki a vízből a tésztát) és azonnal add a szószhoz. Ekkor már lekapcsolhatod a lángot, hozzáadod a maradék pestót, jól összekevered, és mehet a tálalás.
Szinte bármilyen tésztaféle passzol hozzá (bár én inkább durumtésztát ajánlanék), személy szerint spagettivel a kedvencem, de most rigatonival csináltam. Ha épp olyan kedvedben vagy, akkor díszítheted egy kis fenyőmaggal és bazsalikomlevéllel. Sok tésztát el lehet rontani azzal, hogy nyakonöntjük parmezánnal, és nem érezzük a valódi ízeket, itt ez több mint megengedett. A pestóban amúgy is egy csomó parmezán van, így nem borul a harmónia – de akkor tényleg parmezán legyen az a parmezán! Mehet rá egy evőkanál extraszűz olívaolaj is, aztán már csak a lényeg marad.
Ha tetszett a recept, lájkold Facebook-oldalunkat, hogy a további érdekes receptjeinkről se maradj le!
Fotó: Ínyenc Fenevad