Javában tart az eperszezon, vagy netán a szamócaszezon? A piaci standok roskadoznak a jó esetben finom, lédús és édes gyümölcsöktől, rosszabb esetben pedig a gyönyörű piros külső mögött íztelen termés rejlik. Persze most nem a görög eperre, hanem a hazai, magyar termékre gondolok. Találunk köztük egészen aprótól az extra nagy méretű, már-már öklömnyi nagyságú gyümölcsökig – de vajon tényleg azt vesszük-e, ami a táblára ki van írva, és helyesen használja-e a köznyelv, amikor magyar eperről beszél? Ennek járunk utána.

Az olasz konyha már rég belopta magát a szívünkbe, imádjuk a tésztát és a pizzát, manapság már a klasszikus olasz vacsora második fogásait is elkezdtük megismerni, de a salátákkal még gondban vagyunk. A capresét mindenki ismeri, de idehaza főleg szendvicsekben, húsok mellé, vagy előételként fogyasztjuk nagyon minimális adagban. Pedig a caprese önmagában is megállja a helyét, de csak akkor, ha – mint ahogy a többi olasz fogásnál – kiváló alapanyagokkal dolgozunk.

A fogyni vágyók egyik nagy ellensége a krumpli: sokan, akik belevágnak a diétába, úgy képzelik a fogyókúrát, hogy a natúr húsok mellé csak salátát, esetleg némi rizst fogyaszthatnak. Pedig szó sincs erről: a krumpli kalóriatartalma nem annyira magas, hogy kihúzzuk a fogyasztható ételek listájáról, egészségre gyakorolt kedvező hatásai miatt pedig nem is javasolt így tenni. A krumpli ugyanis kifejezetten egészséges.

Kevés olyan ember van, aki ne érezné, hogy néhány plusz kiló van rajta, és még kevesebben vannak, akik bevállalják a súlyfelesleg leadásával járó, hónapokon át tartó megpróbáltatásokat. Számtalan módszer létezik, amely azt ígéri, hogy könnyen és gyorsan, koplalás nélkül meg tudunk szabadulni a súlyfeleslegtől. A fogyni vágyók hajlamosak mindenbe belekapaszkodni, ami szembe jön. Egy ilyen mankó a kalóriamentes tészta is, amely amellett, hogy kedvező élettani hatásokat ígér, a diéta legkeményebb időszakaiban legalább részben emlékeztethet minket azokra az örömökre, amit egy tál gőzölgő tésztaétel nyújt. Ám hogy ízélmény tekintetében mit tud a kalóriamentes tészta, az az igazi kérdés: hiszen ha nem esik jól, a diéta kellemetlen részét nem tudja mérsékelni. Kipróbáltuk hát a konjac-tésztát, és most megosztjuk a tapasztalatainkat.

A rámen kedvelőinek nem kell bemutatni a méltán híressé vált Ramenkát, amely oly sokunk kedvence lett az elmúlt 10 évben. Az ikonikus étterem nem olyan régen költözött el eredeti helyéről, és sokak szerint a költözés a minőség rovására ment. Számtalanszor ettem már a régi Ramenkában, és mindig imádtam, ijedten és hitetlenkedve olvastam a negatív kritikákat. A költözés óta viszont még nem volt alkalmam az étteremhez, gyorsan be kellett pótolni. Erre most márciusban került sor, és egyáltalán nem bántam meg: a rámen pont olyan remek volt, mint a költözés előtt bármikor.

A felsőerjesztésű brit söröknek hosszú múltra visszanyúló, régi hagyománya van, a szigetországban ráadásul kifejezetten nagy a választék, ha az ember sört akar inni. Nemrég jártam Londonban, így volt alkalmam felfedezni a helyi kínálatot, ami több szempontból is meglepetést okozott: a legnagyobb meglepetést viszont akkor ért, amikor rátaláltam a szerintem legjobbnak gondolt londoni sörre. Mielőtt azonban ezt bemutatom, kitérek a brit ételekre is.

A rizottó nem olyan népszerű idehaza, mint amennyire annak kéne lennie. Szilárd meggyőződésem, hogy amennyiben többen ismernék a rizottó eredeti olasz receptjét, sokkal népszerűbb ételről lenne szó. Az idehaza ismert borsós-húsos menzás verziót ugyanis sértés együtt említeni az igazi olasz rizottóval, ég és föld a különbség. Az olaszok sokféleképp készítik a rizottót, mutatok egy eredeti receptet.

Tele vannak a hírek a budapesti Smashy-vel, a nevének megfelelően smashburgert árusító hely előtt rendszeresen kígyóznak a sorok. Mivel mi is elsősorban étteremkritikákkal foglalkozunk, adná magát, hogy a hype-vonatra felülve mi is lehúzzunk egy bőrt a helyről azzal, hogy kipróbáljuk, és írunk róla egy ropogós kritikát. Mi viszont szándékosan nem teszünk így, és azt is elmondjuk, hogy miért.

A cseh fővárosban végtelen lehetőségei vannak annak, aki jó cseh sörökért akar kiutazni, és a cseh gasztronómia felfedezőinek is könnyű dolga van, ugyanis egymást érik a hagyományos éttermek. Van azonban a sok közül néhány, ahol a roppant magas prágai átlagszínvonalat is felülmúlja a sör – aki egyszer itt megkóstolta a cseh sört, minden korsóban ezt fogja keresni. A szuper prágai sörélménynek ugyanakkor magas ára van, de nem pénzben: a sörök olcsók, ám a kocsmák nagyon népszerűek, nem biztos, hogy helyhez jutunk. Pozitívum, hogy helyiekkel van tele: noha a legjobb prágai kocsmák szinte mind a belvárosban vannak, a turisták valamiért mégis elkerülik ezeket a helyeket. Te ne kövesd el ezt a hibát. Prágai beszámolónk második része következik, ebben kifejezetten a kocsmákra és az ételekre koncentrálunk. Az első részben bemutattuk a várost és annak hangulatát, írtunk a kiutazásról, és azt is megnéztük, miben különbözik a cseh főváros a magyartól.

A cseh főváros egyedi ékköve Kelet-Közép-Európának, középkori templomai, történelmi épületei valósággal magával ragadóak – akárcsak a remek cseh ételek. A várost gyakran hasonlítják Budapesthez, amiben van némi igazság, és bár nehéz eldönteni, melyik város a szebb, Prága egy dologban biztosan magasan veri a magyar fővárost: tisztaságban és rendezettségben. Aki még nem járt itt soha, annak csak ajánlani tudom: annál is inkább, mert a kiutazás kifejezetten olcsó, és a város maga sem drága. Prágai beszámolónk első része következik, amelyben általánosságban a cseh konyháról, a prágai hangulatról, magáról a városról, a Prága-Budapest összehasonlításról, valamint a kiutazásról lesz szó. A második részben pedig bemutatjuk a legjobb prágai kocsmákat.