Az utóbbi hetekben hoztunk bőven szimpatikus kis recepteket, igyekeztünk titeket ötletekkel ellátni, hogy a maradjotthon alatt se nélkülözzétek a finomságokat. Reméljük, hogy sokatok fedezte fel magát újra a konyhában, esetleg sokan rájöttek arra, hogy a főzés nem is ördögtől való. Az ínyencségek után most egy kitekintőt hoztunk nektek a német konyhára, méghozzá annak sötét oldalára - néhány furcsa fogásról fogunk nektek beszámolni. Lássuk, ki mennyit kóstolt/kóstolna meg az alábbi felhozatalból. 

Az elmúlt hetekben gyakran készítettem valamilyen tésztaételt, ennek pedig több oka is van. Először is megveszek érte, másodszor pedig a bezártság ideje alatt a tészta mindig kapóra jött. Aki már egy ideje olvassa a blogunkat, az tudja, hogy az olasz tésztaételek elkészítésekor mindig autentikus itáliai receptekkel dolgozom. Nincs ez másként most sem, amikor egy igazi olasz garnélás spagettit készítek el.

Az indiai konyháról nagyon sokunknak egy dolog jut eszébe: tikka masala. Azt is sokan tudják, hogy ez az étel valójában nem indiai, hanem brit, hiszen az egykori gyarmatról oda vándorolt indiaiak találták ki, mindenesetre az biztos, hogy a csirke tikka masala egy legendás étel – aki kóstolt már jó csirke tikka masalát, az csak szuperlatívuszokban beszél róla, és ez teljesen érthető. Igazi tikka masala-szindróma, hogy betérünk egy indiai étterembe azzal a fogadalommal, hogy márpedig most kísérletezni fogunk, aztán a végén csak tikka masalát rendelünk. Fáj a szívünk most, hogy az éttermek még részben zárva tartanak, hogy nem tudunk igazán remek tikka masalát enni. Ne fájjon az a szív, mert az Ínyenc Fenevad most elhozza nektek a tikka masala valódi receptjét.

A vadhúsfogyasztás nem tartozik a mindennap fogyasztott fogások közé, mégis ha van rá lehetőség, érdemes beszerezni, hiszen nagyon finom ételeket lehet belőle elkészíteni. Én most egy isteni szarvascombot tudtam szerezni, és ebből készítettem egy remek pörköltet.

Vége van már a szezonnak, de még mindig lehet elvétve találni a piacokon és boltokban sütőtököt. Itt van tehát az alkalom, hogy még főzzünk egy jó sütőtökkrémlevest, de az évszakhoz és az időjáráshoz illően elkészítve. Én alapvetően kétféleképp készítem a sütőtökkrémlevest: van egy klasszikus őszi, és egy jól bevált tavaszi receptem a szezon utolsó heteire – ez utóbbit fogom most bemutatni.

A pesto egy isteni olasz szósz, ami magában foglalja az itáliai konyha minden jellegzetességét: az egyedi, semmihez nem hasonlíthatóan olasz ízvilágot, a friss, üde aromákat, és azt, hogy roppant egyszerű elkészíteni. A múltkor megmutattam nektek, hogyan kell, most pedig adok egy tippet, hogy hogyan készítsétek el a legfinomabb pestós tésztát.

A francia sajtokról itthon méltánytalanul keveset tudunk. Ismerjük és hazánkban készítjük is a camembert-t, de a brie is viszonylag ismert. A hazai sajtforgalom messze legnagyobb részét a trappistavásárlás teszi ki (mennyire fantáziátlanok vagyunk...), de azt már alig tudjuk, hogy ez a sajt is francia. Hogy közelebb hozzam a francia sajtkultúrát- és történelmet, összeállítottam egy gyűjtést azokról a kevésbé ismert, de roppant jellegzetes francia sajtokról (persze megemlítve néhány itthon is ismert fajtát). Azok a jellegzetes, ínycsiklandozó, minőségi sajtok XIV. Lajos országából tényleg utánozhatatlanok. Így az irodalom érettségi környékén mindenképpen megérdemelnek egy kis magasztalást, eképpen legalább virtuálisan belemerülünk  a világ egyik leghíresebb gasztrokultúrájába. 

A kormány tegnap jelentette be a jelenleg is fennálló korlátozások lazulását. Mielőtt a budapestiek is ujjongani kezdenének, a szabályok enyhítése a vidéki településekre vonatkozik.

A csapból is az folyik, hogy a ránk kényszerült otthonlét alatt csomó olyan dolgot ki lehet próbálni, amire eddig nem volt időnk, például kísérletezhetünk a konyhában és kipróbálhatunk új recepteket. Ezzel a recepttel most az indiai konyha világába kalandozunk.

Romokban a turizmus és a vendéglátás, ők voltak a vírus első áldozatai. A legtöbb étterem kénytelen volt lakatot tenni az ajtajára, jópár vendéglátóhely próbálkozik a kiszállítással, hogy valahogy átvészeljék ezt az időszakot. Mi, átlagemberek pedig jobb híján várjuk, hogy elüljön a vész, és végre újra látogathassuk kedvenc kiszolgálóegységeinket. Úgy tűnik, hogy az újranyitás nincs is olyan messze.