Az ország első belga sörözőjeként indult, ma már étteremként is megállja a helyét a vendéglátóhely, ahol legutóbb jártam. A különleges sörök kedvelői mellett itt azok is megtalálják a számításaikat, akik egy jót szeretnének enni, legyen az belga, francia vagy magyaros fogás. Én is inkább az ételekre voltam kíváncsi, és magas elvárásokkal érkeztem - nem csalódtam. 

Akik már egy ideje követik Ínyenc gasztro kalandozásainkat, tudják, hogy ezt a nyarat igencsak megnyomtuk. Az ország különböző pontjairól tudósítottunk, és mivel mi sem vagyunk tágtűrésű bloggerek, leggyakrabban vízközelben próbálgattunk éttermeket, amikkel kapcsolatos tapasztalatainkat nem is restelltünk megosztani. Ezt egyedül a pénztárcánk nem támogatta annyira, de hát a carpe diem szerint éltünk, ha már megadatott egy kis élvezet is ebben az elcseszett 2020-ban. Balatoni írásaink a szokásosnál is nagyobb figyelmet kaptak, azonban a szezon (sajnos) lecsengett, úgyhogy én már fél szemmel a fővárosi teraszos helyeket is nézegetem, ahol még ősszel is élvezhetem a szép időt. Abszolút nyerő választás volt a Bem rakparton található “Belga”. 

De mielőtt belecsapnánk a lecsóba (ami inkább lesz kagyló, spoilerveszély), beszéljünk már egy kicsit a belga “gasztonómiáról”. Így, idézőjelesen, mert szerintem erős lenne rá a kifejezés. Oké, van a sör, a sült krumpli meg a gofri, emellett hallottam még a carbonade flamande-ról, ami lényegében a belga pörkölt. Aztán híresek még a csokoládéjukról és a kagylóról, és bizonyára van még néhány helyi fogásuk, amihez nekem még nem volt szerencsém, de miután viszonylag kis országról beszélünk, a szomszédos nemzetek nagy hatással voltak a konyhájukra, így az ő konyhaművészetük korántsem mondható ikonikusnak. Cserébe egy hízelgő mondás jellemzi őket: az ország, ahol francia minőségű ételeket szolgálnak fel, német mennyiségben. 

A nyári balatoni beszámolóknak vége, de annál több meglátogatásra váró étterem akad az ország más pontjain és a fővárosban! Ha nem akarsz lemaradni a beszámolóinkról, kövess minket Facebookon is!

Baráti társaságoknak javasolt ide legalább egyszer betérni

Persze azoknak, akik valami igényesre vágynak, megfizethető áron. Az étterem kialakítása nagyon hangulatos, nincs túltolva a dekor, de azért látszik, hogy odafigyeltek a küllemre. A söröket végigkóstolni kis túlzással egy élet is kevés lenne, hiszen 130 üveges mellett körülbelül 10 fajta van csapon, egytől egyig belga. Ezek többsége több alkoholt is tartalmaz a szokásosnál, nem csoda, hogy este 8-kor a mögöttem ülő nagyobb társaságnak már igencsak jó volt a hangulata a zajszintből ítélve. 

Miután nem volt nagy rohanás (hétköznap, turisták hiánya és Balatonra levonult nép), volt alkalmam szóba elegyedni a felszolgálóhölggyel, sőt, a séf is feltűnt néhány pillanatra, mindketten roppant közvetlenek voltak. Tőlük tudtam meg, hogy vannak hosszú évek óta visszatérő vendégeik, akik kedvéért (és persze a szezont követve) időről-időre új étlappal állnak elő. Ami egyébként egy kissé eklektikus a kínálatát tekintve, de a jó értelemben. Számomra legalábbis nincs abban semmi kivetnivaló, hogy a tipikus belga módon elkészített kagylótál mellett ott díszeleg a sertéscsülök, ha mindkettő kifogástalanul van elkészítve. Azért kizárólag tengeri herkentyűt áruló étteremként szép kihívás lenne életben maradni a húst hússal zabáló, újdonságokra csekély érdeklődést mutató magyar közegben. Ez így szép, van, aki a saját szájízének megfelelőt keresi, van, aki olyan eszement, hogy békacombot rendel előételnek, és kagylót főételnek, ezzel tetézve “bűneit”. Nos, kövezzetek meg, de én leszek az egyik ilyen agyament.

Pazar ízek, friss hozzávalókból

Így előételként 4 megtermett békacomb sorakozott fel előttem belga tartár kíséretében. Úgy voltam vele, hogy feladom az étteremnek a leckét, hiába ez az egyik legdrágább előételük (3500 forint), erről a tipikus francia fogásról egyből megismerszik, hogy áleredetiek-e. Hozzáteszem, nem sok helyen kapni itthon ezt a fogást. A teszten csont nélkül átmentek, a combok ropogós pankómorzsában kerültek felszolgálásra, tökéletes ízesítéssel, mindennemű túlfűszerezéstől mentesen. A húsa nem volt iszapízű, és annak, aki nagyon viszolyog, elmondanám, hogy a csirkecombtól nem sokban különbözik. A tartár is jól passzolt hozzá, kapribogyó és csemegeuborka volt belekeverve. Szinte jól is laktam ezzel a nagy adaggal, de hát a kellemes kezdetet még tetézni akartam, így jöhetett a kagylótál.

Méghozzá a legtipikusabb belga változat, ami az étteremben a nyitás óta elérhető: póréhagyma, fokhagyma, fehérbor és tejszín kerül a tálba a kagyló mellé. A kiszolgálás is flottul ment, gyorsan megérkezett a fogásom, igaz, a kagyló egész gyorsan megfő. A tálalás egyébként semmi extra, a tálra rakva érkezett a sültkrumpli, a kötelező köret. Azt kicsit fájdalommal konstatáltam, hogy ez nem a belga verzió (mondjuk nem is ígérték sehol), amit a burgonya egy nemesített fajtájából, speciális eljárással, kétszer sütnek. A kagylóról viszont csak jót tudok mondani, az alaplé kis túlzással önálló levesként is megállta volna a helyét, kellően fokhagymás, nem túl tejszínes. A tengeri herkentyű húsa pedig bársonyos és friss, nem a levegőbe beszélt a séf, mikor azt mondta, hogy kényesen figyelnek az alapanyag minőségére. Abszolút megért 3300 forintot a fél kilós adag. 

A szuflét és a második sörömet már a teraszon fogyasztottam el, ami ugyan közel van az úttesthez, cserébe rálátni a kivilágított parlamentre és Lánchídra. Édesszájú lévén a desszert szükséges volt a vacsorám megkoronázásához, és a csokoládészufléről is csak pozitívan nyilatkozhatok. A forró süteményből úgy buggyant ki a belga csokoládé, hogy öröm volt nézni, a vaníliafagyi mellett pedig a csokoládéföld egész pofás küllemet varázsolt a tányéromra. 

Hogy egy kicsit a folyékony kenyérről is beszéljek, az első söröm a közismert Mort Subite meggysör volt, amit szerintem egyszer mindenkinek meg kell kóstolnia, ha még nem tette. Aztán hogy legyen erőm a kiadós vacsora után hazatámolyogni, berendeltem egy Kwak-ot. Ez egy laza 8,4%-os félbarna sör , ami ízét tekintve kellően fűszeres és édeskés, és a hozzá tartozó fa állványban érkezett. Ez a felsőerjesztésű remekmű egyébként inkább azoknak való, akik nem a kesernyés, hanem a gyümölcsös ízjegyeket preferálják. 

Az itt töltött estém alapján mindenképpen ajánlom ezt a helyet, ha sörözőt kerestek, akkor az itthon valószínűleg egyedülálló belga sörválaszték, ha pedig jót ennétek, akkor a bő kínálat és a minőségi ételek miatt. 

Ha tetszett a beszámoló kattintsatok át a Facebook oldalunkra is, és kövessétek éttermi kalandozásainkat!

Fotó: Vérmes Ízvadász