Ha Dobogókő Magyarország szívcsakrája, akkor a Rám-szakadék a koszorúér, Dömös pedig a szívcsakrához vezető kapu. Nem kell persze ilyen nemzeti giccsekkel érvelni, ha a Visegrádi-hegység csodás voltát akarjuk hangsúlyozni: ez a térség egyszerű szavakkal leírva magával ragadó. Tudják ezt a kirándulók is, akik hétvégente tömegével lepik el a környéket. Az embertömeg pedig kiváló üzleti lehetőségeket rejt az élelmes vendéglátósoknak, akik élnek is ezzel: Dömösön, konkrétabban pedig a Rám-szakadék bejáratánál szinte egymást érik a büfék, éttermek. Ezek közül most azt próbáltam ki, amelyikkel már nagyon rég szemeztem, de enni még eddig nem sikerült itt. Pedig kellett volna, mert ahogy kiderült: szuperül főznek itt.

Gondolkodtál már azon, hogy miért olyan puha és omlós az ázsiai ételekben a csirke, míg neked otthon mindig kiszárad, vagy rágós lesz? Sokféle megoldás létezik az étel elkészítésétől függően, mi egy nagyon egyszerű alapanyagot mutatunk, amitől isteni lesz a csirkéd. Ez nem más, mint a burgonyakeményítő. Jó kis ellentmondás, ha a nevéből indulunk ki, pedig bizonyítékom van rá, hogy hatásos módszer – én is rendszeresen használom és bevált. De nemcsak a csirkéd lesz szuper állagú, rengeteg módon lehet felhasználni. Ebben a cikkben részletesen bemutatom, hogyan érheted el a tökéletes állagot a csirkénél, mi is valójában a burgonyakeményítő, és milyen egyéb praktikákra vetheted be.

Kevés híresebb olasz tésztaétel létezik, mint a spaghetti all’amatriciana. Talán meglepő lehet, de ez a paradicsomos tésztaétel nem is olyan távoli rokona a szintén méltán híres carbonarának, ám az ízélmény egészen más. Nekem az egyik nagy kedvencem, ám amennyire szeretem, annyira ritkán készítem el. Pedig a recept pofonegyszerű, ám ahogy az olasz tésztaételeknél általában, itt is minden a megfelelő alapanyagokon és az odafigyelésen múlik. Megmutatom az amatriciana eredeti receptjét, aminek köszönhetően a te amatricianád is olyan lesz, mintha Amatricében készült volna.

Az egyik legikonikusabb magyar étel a halászlé, ám amilyen különleges, olyan kevés helyen lehet igazán jót enni. A leghíresebb halászlét készítő helyek vidéken vannak, Szeged, Baja és környékeik halászcsárdái országos hírnévnek örvendenek, és néhányat magam is meglátogattam már. Hosszú idő után végre sikerült kipróbálnom a főváros egyik leghíresebb halászcsárdáját is, és rögtön fel is tettem magamnak a kérdést: miért nem járok ide többet?

A K-Pop és a K-Drama népszerűsége egyre csak tör előre az európai országokban is, Budapesten például a Koreai Kulturális Központ rendszeresen szervez a koreai kultúrát népszerűsítő eseményeket. Jómagam is nagy koreai sorozat fan vagyok, szóval nem maradok ki a szórásból. Éppen ezért itt volt az ideje, hogy a sorozatokban is sokszor központban lévő klasszikus ételekkel személyesen is megismerkedjek. Erre pedig egy népszerű budapesti étteremben került sor, ahol még a Seventeenes srácok is megfordultak.

Olasz, török, thai, japán, libanoni, indiai - ha végigmegyünk Budapest belvárosán, egymást érik a különféle nemzetek konyhai. Mi hiányzik? A magyar. A hazai gasztronómia képviselői kiszorulóban vannak a magyar éttermi ökoszisztémából, és sajnos nem véletlenül: a megmaradt magyaros éttermek többsége nem felel meg a modern étteremlátogató elvárásainak. A hagyományos magyar gasztronómia egyre lesajnáltabbá válik, és erről nemcsak a fanyalgó étteremkritikusok és az új élményekre vágyó étteremlátogató középosztálybeliek tehetnek, hanem bizony az átlagemberek is. Pedig lenne visszaút, és hiszem, hogy lesz is.

Amikor berobbant a Smashy nevű hamburgerező Budapesten, akkor megírtuk, hogy mi nem fogunk sorbaállni egy hamburgerért, legyen akármilyen jó. Azt is írtuk, ha majd alábbhagy a hype, akkor ki fogjuk próbálni. A jelek szerint a hájp nem hagyott alább, de mi nem vártunk tovább: kipróbáltuk a híres smashburgert. Sorba azért nem álltunk érte, és milyen jól tettük. Nem érte volna meg.

A pho leves nagy rajongójaként a magyar főváros számtalan vietnami éttermét jártam körbe, és a legszerencsésebb esetben is az volt a konklúzió, hogy jó-jó, de azért ettem már ennél jobbat. Egészen mostanáig, Budapest egyik legnépszerűbb vietnami éttermében ugyanis olyan pho-t sikerült ennem, amelyet korábban még nem. Így még azt is elnéztem nekik, hogy a tavaszi tekercs nem volt annyira ütős.

Szeretem a csípős ételeket, így a kíváncsi voltam, mennyire lehet csípős egy paprika. Az utóbbi napokban két alkalmam is volt kipróbálni, és egyáltalán nem gondolom, hogy megérte. A csípőssége pokoli: kóstolás előtt egyszerűen nem lehet elképzelni, mennyire az, ennélfogva nem is lehet felkészülni rá. Simán felvenném a szülés és a tökönrúgás mellé a harmadik legrosszabb érzésnek. És amikor végre elmúlik az égető fájdalom, és azt hiszed, túl vagy rajta, akkor még fogalmad sincs, mi vár rád ezután. A torkodat, nyelvedet, sőt, az egész arcodat hosszú percekig zsibbasztó-égető érzés ugyanis nem a legrosszabb, amit a Carolina Reaper megevése után át kell élned.

Amikor Olaszországot említjük, az első dolog, ami eszünkbe jut, az a páratlanul gazdag ízvilág, amit az olasz konyha nyújt. A gnocchi alla sorrentina pedig egy igazi gyöngyszem, amely a Nápolyi-öböl napfényét és az olasz életörömöt egyesíti egy tálon. Szerencsére gyorsan és rendkívül egyszerűen elkészíthető. Csak szoklásos módon az alapanyagokra kell nagyon odafigyelni. Mutatjuk az elkészítést!