Hogy ne az étel egyen meg téged

Ínyenc Fenevad

Róma vagy Budapest éttermei a drágábbak? Sokkoló a válasz

2021. október 18. - Ínyenc Fenevad

Azt a kérdést fel sem kell tenni, hogy az olasz vagy a magyar főváros éttermei képviselnek-e magasabb minőséget, annyira egyértelmű a válasz. És most véletlenül sem a legmagasabb minőségű római éttermekre kell gondolni, hanem általánosságban, egy teljesen átlagos sarki étteremre, ahova gyakran betérünk, amikor épp nyaralunk. Az olaszok valahogy sokkal jobban adnak a minőségre, mint a magyarok, és ez minden bizonnyal a nálam kevésbé italomán embereknek is feltűnik. Legyen szó akár egy külvárosi kifőzdéről, Rómában nagyon nagy az esély arra, hogy odafigyeléssel, jó alapanyagokból készült ételeket kapunk. A slusszpoén, hogy mindezt néha olcsóbban, mint Budapesten. A bérekhez viszonyítva pláne, de sajnos olykor még nominális értéken is.

roma.jpg

Pár héttel ezelőtt volt alkalmam meglátogatni az olasz fővárost. Az örök várost nem igazán akarom most bemutatni: aki járt már ott, az tudja, mennyire magával ragadó. Aki nem járt ott, annak meg csak ajánlani tudom, nincs annyi karakter és oldal, hogy le tudjam írni az élményt. Sajnos arra sem lesz mód az írás keretein belül, hogy Róma gasztronómiáját teljességében be tudjam mutatni, olyannyira széles témakörről van szó, és még nekem is van tapasztalni valóm bőven. Így aztán megpróbálom megragadni a lényeget, mert az írás második részében kicsit bővebben akarok beszélni az árakról.

Nos, ha egy szóban kéne összefoglalnom a római gasztronómiai sajátosságát, azt tudnám mondani, hogy igényes. Itália megannyi régiójának más és más szokásai és ételei vannak, és Rómának is megvannak a maga specialitásai, de akárhány helyre tértem be az olasz fővárosban (és higgyétek el, voltam pár helyen), mindenhol maradéktalanul elégedett voltam. Látszik, hogy a rómaiak végtelenül büszke emberek, akik imádják az életet, az olasz igényesség – amely sajnos sok dologban nem jellemző rájuk – maximális kicsúcsosodását Rómában találtam meg.

Kövess minket Facebookon is és olvasd továbbra is éttermi beszámolóinkat, vagy épp valamilyen érdekességről, újdonságról szóló cikkünket! Ha még nem lájkolsz minket, kattints!

És itt kell rátérni a második fontos jellemzőre: ez pedig a tradicionalitás. Az olaszok egyébként is nagyon konzervatívak ha ételekről van szó, de a római éttermekben végképp úgy fogod megkapni a fogásokat, ahogy azokat el kell készíteni. Nincs „kis csavar” meg hasonlók, a római szakácsok arra a legbüszkébbek, ha a fogásokat az évtizedes-évszázados tradíciók szerint készítik el – és ez látszódik a tányérokon, érződik az ízlelőbimbókon. És higgyétek el, nemcsak azért voltam ennyire elvarázsolva, mert végig azon járt az eszem, hogy abban a városban vagyok, amely 2000 éve a világ középpontja volt, és amely magját adja a mai fejlett világnak is.

Jó sok dolgot megkóstoltunk

Nehéz tanácsot adnom, hogy mit érdemes ennünk, ha Rómában vagyunk. Egy dolog biztos: ha szereted a tésztát, a carbonarát ki kell próbálnod, mert ez egy igazi római tészta. Garantálom neked, hogy bárhol eszed a városban, mindenütt ugyanaz lesz benne: tojás, guanciale, bors, pecorino, és ennyi – a tészta és a minőség változhat, de az összetevők biztosan ezek lesznek. Hiszen ez a carbonara, az igazi római tészta, szóval ezt semmiképp ne hagyjátok ki. A tészták közül még javasolt kipróbálni a griciát, ami nagyon hasonló a carobanarához, csak nincs benne tojás, valamint a cacio e pepét, amiben pedig nemcsak tojás nincs, de szalonna sem. Mi ilyen sorrendben ettük végig őket, carbonarából többször is ettem.

rugantino_roma_gricia_teszta.jpgRugantino étterem - gricia

Érdemes ezen kívül az örökzöldeket is kipróbálni: a penne all’arrabbiatát és aglie e oliot, ezek klasszikusnak számítanak az egész országban. A római (és a legtöbb minőségi olasz) éttermekre jellemző, hogy a választék nem túl nagy, így aztán az egyik helyen lehet, hogy más tésztával kínálják a carbonarát, mint a másik helyen, érdemes lehet többet is kipróbálni, de azért a spagetti az igazi. A pestós tésztával is lehet tenni egy kísérletet, amit mi ettünk, isteni volt. Ezen kívül mi megkóstoltuk a helyiek „pizzáját”, amit nemcsak a nápolyi eredeti, de egy átlagos olasz pizza szemszögéből nézve sem nagyon értelmezhető. Voltak elég vad kombinációk, én például adtam egy esélyt a vargányás cukkinisnek is, de a lazacos, valamint a bivalymozzarellás-paradicsomos is lement. Hát, mit mondjak? Finom volt, de nem áll rá a szám, hogy pizzának nevezzem.

romai_pizza.jpg

Római pizza valahol a városban

Rómában is lehet viszont sokkal konvencionálisabb pizzát enni, és nem is rosszak a helyi korongok (egyet említenék: egy tonhalasat, amin annyi tonhal volt, hogy valósággal lefolyt róla), de nem a pizzáiról híres a város. Persze itt is lehet találni nápolyi pizzát, nem kevesen vándoroltak fel a dél fővárosából Rómába – érdemes egy ilyen helyet is meglátogatni.

roma_focaccia_tonhalas_pizza.jpgComing Out Étterem

Apropó pizza, a Pantheonban nyugszik Savoyai Margit, Umberto király férje, akiről a legenda szerint az első (és máig a legeredetibb) pizzát a legenda szerint elnevezték:

margherita_roma.jpgPantheon

Ezen kívül kihagyhatatlanok a fagylaltok, mi is ellátogattunk az egyik leghíresebb helyre, a Giolitti nevű cukrászdába, és persze a kötelező cornetto a reggeli cappuccino mellé szintén mennyei. Ha összegezni akarom, azt tudom mondani, hogy én bár Észak-Itáliát kedvelem igazán (nem véletlenül, Lombardia, Piemont és Veneto a leggazdagabb olasz tartományok, és európai viszonylatban is kimagaslóan fejlettek), de a multikulturális Milánóban már bizony nem érzi az ember annyira azt az igazi, napsütötte olasz életérzést, mint Rómában – na meg persze Milánóban és Velencében a bolognai spagetti is hamarabb jön szembe az étlapon, mint Rómában. Egy szó mint száz: menjetek Rómába, és egyétek végig a várost!

giolitti_cukraszda_roma.jpg

Giolitti cukrászda - Róma
giolitti_roma_sutemenyek.jpgGiolitti cukrászda - Róma
roma_cornetto.jpg

És tényleg olyan olcsó?

És a legjobb rész, amit a címben is kiemeltem, csak most jön: azon túl, hogy a római éttermek mesés élményeket kínálnak, még egy átlagmagyar számára sem megfizethetetlenek. Mondok egy kiváló példát: Trastevere negyedben, ahol éjjelente összeverődnek a turistahordák és a helyi fiatalok (köztük a lenge, színes ruhás lányok nagy fekete bőrcsizmákban – komolyan, ez a helyi divat), a fergeteg közepén, egy macskaköves kis utcában beültünk egy kifejezetten igényes étterembe a Vecchia Trastevere-be. A teljes fogyasztásunk a következő volt: előételnek bruschettát kértünk (három kenyér volt), első fogásként carbonarát és pestós tésztát, második fogásként saltimboccát (zsályás borjúszelet) rendeltünk, ezen kívül ittunk még két Aperolt Spritzt és egy nagy üveg vizet. 4 fogás, két kotkél és egy víz, mindezt olyan helyen, amely hemzseg a turistáktól. Ha itt nem fizettünk egy vagyont a fenti fogyasztásért, akkor sehol, gondolhatnánk – de mielőtt lelövöm a poént, hagyom kicsit számolgatni a Kedves Olvasót. Rakd össze gyorsan fejben, hogy itthon egy ilyen vacsoráért mennyit fizettél volna.

vecchia_trastevere_roma_antipasti_eloetel.jpgVecchia Trastevere
vecchia_trastevere_pestos_teszta_carbonara.jpgVecchia Trastevere

Addig elmesélek egy vicces történetet, ami nagyon jól jellemzi a Trasteverét és egész Rómát, amely úgy tudott egészen nagyvárossá nőni, hogy közben megőrizte az olasz történelmi kisváros jellegét is. Történt ugyanis, hogy miközben a nevezett helyen vacsoráztunk a szűk, macskaköves utcára kirakott székeken és asztalon, megjelent az utcában egy Tesla, egy S-modell, ami ugye nem egy 500-as Fiat. Nem is fért el a szűk utcában, így hát mit lehetett mást tenni, fogtuk magunkat, és a többi vendéggel együtt felálltunk, félrepakoltuk a székeket, hogy az autó elférjen a macskaköves utcán. Mert nem volt ám tilos neki bejönni, és nem is volt ezzel egyedül. Az autós közlekedés valami rémálom Rómában, máig nem értem, hogy tudnak az autók három sávban 60-al belehajtani egy olyan négyágú kereszteződésbe, ahol nemcsak lámpa és tábla nincs, de még sáv sem. És soha nincs baleset, soha nincs dudálás és idegeskedés, ez a legfélelmetesebb az egészben.

vecchia_trastevere_roma_saltimbocca_zsalyas_borjuszelet.jpgVecchia Trastevere

Na de térjünk vissza a vacsorához. Remélhetőleg eddig a pontig összeszámoltad, mennyibe kerülne itthon egy ilyen vacsora. Rómában a borravalóval együtt ötven euro volt, anélkül negyvennégy lett volna. Mai árfolyamon nagyjából 16 ezer forint. Ennél egy budapesti étteremben, ahol borjúszeletet eszel, eredeti carbonarát eredeti pecorino sajttal, két koktélt iszol és még előételt is eszel, sokkal többet fizettél volna. És nem is a legolcsóbb helyre mentünk: volt étterem, ahol egy osso bucco-t már 7 euróért elénk tettek volna, a tésztaételek ára pedig 4 és 8 euró között mozgott. Ezt már gyanúsan olcsónak találtuk, pedig ez is a Trastevere negyed közepén volt.

Kipróbáltunk azért drágább éttermet is: a Trattoria Da Danilo kis étterme például messzeföldön híres, a focirajongók imádni fogják a Serie A (és más bajnokságok) játékosai dedikált mezeit a falon, valamint a hírességek fényképeit a tulajdonossal szintén szép nagy részt foglalnak el a falon. Danilo maga szintén ott dolgozik, és nem kifejezetten kedves – a carbonarája egészen jó volt, bár megmondom őszintén, hiába a nagy hype, nekem a Trasteverén fogyasztott carbonara jobban ízlett: a tészta is roppanósabb volt, és a szószban is dominánsabb íze volt a sajtnak. Danilóét annak ajánlom, aki a tojás erős íze miatt kedveli a carbonarát, nekik ez lesz a nyerő.

da_danilo_carbonara.jpgTrattoria Da Danilo
da_danilo_tiramisu.jpg
Trattoria Da Danilo

Utóbbi étteremben már fajlagosan drágább volt a fogyasztás: két carbonaráért, egy üveg borért, egy üveg vízért és egy pohár tiramisuért 60 euro felett fizettünk – de vészesnek ezt se mondanám. És akkor ne is beszéljünk arról, hogy még a fagyi is olcsóbb gombóconként, mint idehaza, és – bár semmi köze az ételekhez – a tömegközlekedés is meglepően olcsó (mondjuk ha van valami, amiben Budapest toronymagasan veri Rómát, akkor az a tömegközlekedés, így talán érthető, hogy drágább is).  

Ha tehát egymás mellé tesszük az árakat, akkor azt látjuk, hogy bizony az olasz főváros éttermei cseppet sem drágábbak, mint a budapestiek, miközben az ételek minőségében, a kiszolgálásban és úgy általában az egész millióban messze-messze veri a magyar főváros éttermi színvonalát a római. És ne feledjük el azt sem, hogy ez az árbeli különbség sokkal fájdalmasabb annak tudatában, hogy a római átlagfizetés nagyjából 80%-kal magasabb, mint a budapesti. Nem tudom, mi lehet az oka annak, hogy árban nem ilyen nagy a differencia, egy nyugati ország fővárosában ugyanis ez nem látható (vagy említhetném az ár szempontjából legőrültebb Egyesült Államokat, ahol minden éttermezés után azonnal magáncsőd-kezdeményezésen gondolkodtam).

Kis nyomozással biztosan kideríthetném az okát, és a statisztikai hivatalok adatbázisát böngészve megtalálhatnám az átlagos éttermi fogyasztói kosarat is, de én a semmitmondó „átlagos fogyasztói” mérőszámok helyett a saját benyomásomra támaszkodom. Ez alapján talán az lehet az oka az olasz éttermek relatív olcsóságának, hogy a szokások ott egészen mások. Az olaszok tudniillik esténként kiülnek éttermezni, ez mélyen benne él a kultúrájukban. Ilyen életvitel mellett nem tehetnék meg az éttermek, hogy az otthoni fogyasztás ára felett kínálják a fogásokat, mert az megváltoztatná a fogyasztói szokásokat, és mivel rengeteg étterem van a fővárosban (de tényleg rengeteg), a nagy verseny hamar megölné az áremeléssel kísérletezőket.

Ellenben Magyarországon, ahol a helyi lakosok többségének még mindig különleges alkalomnak számít az éttermezés (emiatt az igények is alacsonyabbak, amelyhez sajnos idomul a kínálat is), az éttermek árazási technikájába ezt a „különleges” jelleget bele lehet emelni – na meg magyar vendégek híján meg lehet célozni a módosabb nyugatiakat. Nem a római éttermek olcsók tehát, hanem a budapestiek pofátlanul drágák. Nem véletlenül pánikoltak az éttermesek, amikor elmaradtak a koronavírus miatt a külföldi vendégek, ilyen üzleti modellel csak a magyarok egyszerűen nem tudják fenntartani a budapesti éttermeket. Rómában – ha kacagva nem is – de valahogy az olaszokból is megélnek a helyi éttermesek, pedig ott aztán van turista.

A boltok árain viszont látszik a magasabb általános árszínvonal, Rómában azért sokkal fájdalmasabb volt egy bevásárlás, mint Budapesten. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy nemcsak az éttermek, de a boltok is elkápráztattak a kínálattal: amikor megláttam azokat a friss, csodás, fényes, duzzadó gyümölcsöket és zöldségeket, a csodás sajtokat és az ínycsiklandó, láthatóan nagyon jó minőségű húsárut, mindezt nagyon ízlésesen elrendezve, mindenféle szépséghibás vagy kicsit fonnyadt termék nélkül, akkor éreztem igazán úgy magam, mintha egy dimenziókapun léptem volna át, és Olaszország és Magyarország nem ugyanazon világban létezik.

Néha kimozdulunk a határon kívülre is, ezért itt-ott befigyelnek külföldi beszámolók is. Te mit tapasztaltál az utazásod során? Írd meg nekünk kommentben vagy az inyencfenevad@gmail.com e-mail címre. Ha a Facebookon vagy, nyomj egy lájkot is és kövess be minket, hogy első kézből értesülhess legfrissebb bejegyzéseinkről. 

Fotó: Ínyenc Fenevad

A bejegyzés trackback címe:

https://fenevad.blog.hu/api/trackback/id/tr316716972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kedélyes Paraszt 2021.10.19. 17:46:15

Nekem itt valami nem stimmel. Ha a boltokban az árszínvonal magasabb mint az itteni, akkor az éttermek hogy tudják a friss árukból készített ételeket arányosan olcsóbban adni? Ekkora lenne a különbség a kiesker-nagyker árak között? Ez azért hihetetlen, mert arra épülne valami alternatív lánc. Persze, nyilván tények az általad közölt árak, de akkor is.

Örömhernyó 2021.10.19. 17:58:40

@Kedélyes Paraszt: Zömmel olyan bonyolult ételeket ettek a poszt szerint, mint a carbonara. És még ennek tojástalan vagy tojás és szalonna nélküli verziót. Ezek az ételek nem kerülhetnek sokba ott. Kb. olyan, mint fish and chips az angoknál, csak még hal nélkül, csak chips. Csak az olaszoknál kis éttermekben szolgálják fel ezt az alapételt.

Az a vicc, hogy a posztoló ekézi a bolognese stílusú tésztákat, közben a carbonara az szerinte rendben van...

Vén motoros 2021.10.19. 18:33:54

@Örömhernyó: Hugh Fearnley-Whittingstall vagy 100 részes sorozatot rögzített a saját "nünükéjéből", az "Ételek 3 összetevőből" címmel. Ez a 3 már kevesebb, mint az igazi pasta carbonara összetvőinek száma... Azért nem állítanám, hogy az egyszerűbb ételek ármiben alulmúlják azokat az ételeket, mint pl. az indiai, ahol egy indiai szakács a szemünk előtt készített 60-féle pirított fűszermagból és egyebekből egy saját "masalá"-t.
Én csak egyet mondok: 1984-ben abban a szerencében volt részem, hogy 10 napig minden nap szinte korlátlanul ehettem a legjobb minőségű Beluga kaviár-ból (amit ma grammonként arany-árban adnak), mert VIP személy lehettem, és imádtam, ellenben azok a fekete meg piros sörétek, amiket a boltokban meg lehet vásárolni, azok maguk a katasztrófa. tehát NEM MINDEGY, az a 3-4 összetvő sarki népbolt vagy Kotányi minőségű, vagy elsőrangú. Egy Margherita pizza magyar lisztből, magyar patadicsommal, magyar mozzarellával magyar sütőben: az egy teljesen más étel, mint az olasz. pedig UGYANABBÓL ÁLL!

Drago Brutic1 2021.10.19. 18:47:33

Az átlagos minőségű sarki éttermet a budapesti megfelelővel érdemes összehasonlítani, nem?

Mindig irigyeltem az olasz konyha rajongóit, ahogy élvezkednek olasz városokban. De mi van azokkal, akik nem őrülnek meg a tésztáktól?Budapestnek épp az az előnye, hogy egyre kozmopolitább, nem pedig csak a nemzeti konyhára alapul. Nagyon unalmas lenne mindenhol gulyáslevest próbálgatni a 7. kerületben. Van viszont egy csomó remek nemzetközi konyha.

sYg · http://lokoszt.blog.hu 2021.10.19. 18:57:51

Saját véleményem röviden: nem olcsóbb és nem mindenhol jobb. Semmi kedvem kifejteni, 17 alkalommal jártam Rómában az elmúlt 10 évben (ami igazából 8 a covid miatt, 2019 február közepén voltam olaszoknál utoljára)

Piri és Barkas 2021.10.19. 19:06:36

@Vén motoros: Ez nagyon-nagyon igaz amit írtál. Ezt nem értik az emberek alapvetően vazze, pedig mindenkinek mondom mindig. Az a római Saltimbocca, az nem a hevesi Saltimbocca copy-ja. Az egy kurván más étel. Kösz és üdv

Piri és Barkas 2021.10.19. 19:10:09

@Drago Brutic1: Az olasz konyha, hogy úgy mondjam brutálisan szignifikánsan túlmutat a tésztákon meg a pizzákon. Az csak a populáris periféria. A sötét tömegnek szól. Érted ?Szegénység ha csak azt látod benne. Az olasz konyha jól meglenne pizza és tészta nélkül is, csak mondom.

Drago Brutic1 2021.10.19. 20:36:50

@Piri és Barkas: értem , persze. szegény, sötét tömeg vagyok. Te pedig brutálisan szignifikáns szakértő. Győztél.

Emmett Brown 2021.10.19. 21:37:00

@Piri és Barkas: hiszen a tészta meg a pizza alapvetően a szegények kajája volt.

Sütemény1975 2021.10.19. 23:27:39

Budapesten, persze hogy egyértelmű a válasz. Ettél te már jó pizzát az olaszoknál? Dehogy ettél, mert nincs. Bezzeg itthon.

gmihaly621 2021.10.20. 10:03:33

A Ínyenc Fenevad egy bezzegező gasztrosznob és nálunk sztem csak az ilyenekre gyúró éttermekről "tudósít" finnyás őkelme. Vagy a római "sarki" vendéglő csak egy lózung, fikció nála.

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2021.10.20. 11:24:10

Margherita királyné nem Umberto király férje volt :))

Piri és Barkas 2021.10.20. 17:55:02

@Drago Brutic1: Hát, ha ezt így magadra vetted, akkor a lelked rajta. De szakértő vagyok, abban igazad van.

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2021.10.20. 22:16:00

Pekingben is a legtöbb ember minden nap étteremben vacsorázik. Viszont 50 euróból 6-8 ember jól lakik. Az orosz és olasz éttermek nem drágák, de a japán, és francia az drága. Hamburgert, pizzát csak kölykök esznek. Apropó az amerikaiak sem esznek nagyon gyakran étteremben. A junk food meg a diner az nem számít ételnek.

szkepi 2021.10.21. 09:10:36

még mielőtt elkezdődne a sorosozás, és a gyurcsányozás és a pofánnyomlakozás. (mert másik fórumon döbbentem láttam egy olyan kérdés "szerintetek IOS, vagy Android?" tíz sor után volt mindenkinek összes felmenője

Rodney_2 2022.11.07. 23:08:17

@Vén motoros: @Piri és Barkas: @Kedélyes Paraszt:
A nápolyi da Michele pizzázóban (az a leghíresebb) 4 euro volt a Margherita és a Marinara (más nincs). Már hullottak a covidtól az olaszok mikor uroljára ott jártam, azóta lehet hogy drágább lett. MINDEN felhasznált anyagot a saját gazdaságukban állítanak elő, ennek köszönhető, hogy elképesztő ízorgiát képesek produkálni ilyen egyszerű összetevőkkel is. A délolasz napon érett és frissen szedett paradicsom íze meg valóban nem hasonlítható az északabbra termő piros golyókéhoz :)
Ehhez képest ettem Róma közepén 10 euróért borzalmas nempizzát.

0dzsud0 2022.11.08. 00:27:40

@Rodney_2: Egy hónapja jártam ott, 5 euróra drágult. :)

Rodney_2 2022.11.08. 08:01:38

@0dzsud0: Gondoltam :) A lopakodó áremelés jele volt, hogy lehetett kapni 4.5 euróért dupla sajtosat :) De más étteremben nem láttam ezt, hogy csak 2 féle pizza lenne. Ha mész megint, akkor a Sorbillo-t próbáld ki, van 2 is egymás közelében a via dei Tribunalin. De ez kurva nagy család (elszaporodtak) és más városokban is nyitottak pizzériát (ne franchise hanem a csalédtagok nyitnak pizzériát és alkotnak). Nekem a legkedvesebb Salernóban van: www.sorbilloviatribunali.it/ érdemes megnézni a képeket (persze én végigettem őket, úgy mást jelent az agynak és tényleg a tetkos csávó csinálja a pizzát :) ). Ha a kedves ínyenc fenevadnak ez nem pizzéria, akkor javaslom neki a mekdonaldszot :) Egyébként nemrégen egy sokadik generációs pizzakészítő család leánykája nyerte a hagyományos versenyt a mortadellás újításával, azóta az is nagyon terjed (tipikusan fehér pizza és straciatella + pisztácia van még rajta, meg esetleg pesto)

Rodney_2 2022.11.08. 08:06:48

@0dzsud0: Egyébként nem tudom láttál-e már vagy tanultál-e "hatékonyság" dolgokat ami a multi üzleti világban megy, hát a da Michele kenterbe veri az összeset. Annál jobban nem lehet "lean" egy étterem :))) Magyarországon egy ilyen helyre nem mennénk be szerintem :))) Újraértelmezi a "no frills" megközelítést, de gondolom csak nem változtattak a kezdetek óta.

0dzsud0 2022.11.09. 15:47:23

@Rodney_2: Némi varia most is volt, de igazából ugyanaz a kétfajta pizza volt továbbra is. :) Továbbá volt még egy fejenként fél eurós, valamiféle "helybiztosítási felár" (ami nem borravaló, ez azért jól láthatóan kinn van az étlapon és a falon is :D), nem sok helyen láttam a városban, de itt volt. Nekem már csak azért sem volt problémám a választékkal, mert amikor egy olyan pizzériába megyek, ahol még nem voltam, 99%, hogy először úgyis a margheritát próbálom ki. Nekem ez olyan, mint a fagyiban a vanília, ebből tudom eldönteni, hogy mennyire érdekel a továbbiakban a cukrászda. :) Kétségkívül az egyik legfinomabb pizza ez volt, amit valaha ettem, és valóban csúcsra járatott hatékonyság megy. A beltér meglepően nagy, az asztalok olyan sűrűn és közel egymáshoz, hogy alig lehet köztük elférni a szűk választék pedig azt eredményezi, hogy a pizza egyfolytában készül. Beértünk, még épp csak az asztalig értünk el, a pincér rögvest jött, hogy a két pizza közül mit kérünk (csak semmi étlapnézegetés, ezt ők a köszönéssel egy körben intézik), és amikor mondtuk, hogy mindkettőt; hátrafordult, elvette a kemencéből épp kihúzott pizzákat és letette elénk (szeleteléssel természetesen nem bajlódnak, evőeszköz az asztalon vár, mire helyet foglalsz). Asztalon a lehető legfrissebb étel a belépéstől számított nagyjából 20 mp-en belül, épphogy sikerül addig leülni. :)) Ez önmagában is egy (nem rossz értelemben) szokatlan élmény volt valóban...és akkor ezzel együtt tud csúcsidőben állítólag akár másfél-kétórás várakozási idő is előfordulni az étterem előtt.

Érdekes azonban, hogy a Sorbillót is említed. Olvastam előzetesen a hipernépszerű, via dei Tribunalin lévőről (a kettő közül ez a Gino e Toto Sorbillo néven fut), de mivel nagyon sok negatív véleményt láttam, inkább kihagytam (volt/van még ezen kívül is egy pár nápolyi pizza a listámon :) ). Ellenben köszönöm az ajánlást, mindenképp felkeresem a salernóit legközelebb. Ami nálunk még nagy sikert aratott, az a Di Matteo (amit Clintonnal reklámoznak), és a nemrégiben igazán felkapottá vált 50 kaló is kiváló volt. Ételfronton ami nekem még óriási élmény volt, az a La Masardona, messze a legjobb pizza frittát itt kapni, ráadásul ők már reggel 7-kor nyitva vannak (ez nálam pluszpont volt, de tetszett például az is, hogy késő este is meg lehet inni egy kávét a városban). A Fiorenzanóban kapható cuoppo pedig az egyik legjobb street food ever.

A frittáról jut eszembe, egy hasonló project indult nemrég Budapesten is, több ilyet szeretnék látni :). pizzaforiu.com/

Rodney_2 2022.11.10. 02:45:39

Én covid előtt minden februárban elmentem Nápoly környékére. Az idő általában jó és túrista holt szezon. A da Michele-ben úgy voltam minden esetben, hogy bementem és volt 1-2 hely, az utcán várakozók elvitelre vártak (??) Persze "hülye" időpontban mentem, pl délután 5 :) És tényleg azért olyan finom mind a 2 féle mert minden alapanyag frissen az ottani gazdaságukból jön. A Sorbilló családból ezt a Salernóit ajánlom, nem a nápolyiakat, de ott a másikban ettem jót. A "híres" előtt mindig sor volt még februárban is azt kihagytam. A Di Matteot próbáltam, az is jó volt :)

Most voltam 1 hónapig Puglia-Basilicata "bejáráson". Itt láttam olyat, hogy a túrista pizzát akart és lebaszták, hogy ez nem Nápoly, itt nem pizzát esznek hanem focacciát :) és tényleg mindenhol az van. A "prototípus" az 500 éves altamurai helyen készül és valami eszméletlen ahogy kiveszik frissen a kemencéból (ami 500 éves?? monjuk elég réginek nézett ki, múzeumban elmenne a kőkori kiállításon :) :)
Most hirtelen ezt találtam a neten: foursquare.com/v/antico-forno-santa-chiara/518e11bd498eac2b60fcdbc0/photos

Egyébként nyilván vannak pizzériák is és itt még láttam 4 és 4,5 euróért az alappizzákat, de nem próbáltam ki.

Az alapanyag fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni. Délen a frissen szedett paradicsom már önmagában élmény, nem olyan mint Európa északibb részein. Lehet mondani, hogy a pizza / focaccia a szegények eledele, de itt nagyon finom tud lenni :)

Érdekes, hogy mondod ezt a Margheritával tesztelést. Én az ázsiai éttermeket szoktam a savanyú-csípős levessel tesztelni és általában elég jó korrelációt mutat az általános szinvonallal :)
süti beállítások módosítása