Túlzás nélkül lázadásközeli az éttermesek hangulata nemcsak Magyarországon, de szerte Európában is. A vendéglátósoknak egyszerűen elegük van abból, hogy nem nyithatnak ki, és erre egyébként megvannak az érthető érveik is. A minap már tüntetésekig fajult a helyzet, február elsejével pedig több étterem is kinyitott, hogy beengedje a vendégeket. Én, mint az éttermek nagy rajongója elképesztően sajnálom, hogy ezek a helyek elesnek a vendégektől, és rettegek, hogy a kedvenc helyek közül melyik nem fog kinyitni. Sajnos azonban arra biztatom az étteremtulajdonosokat, hogy ne szegjenek törvényt, mert saját magukkal és mindenki mással is kitolnak – és egyébként meg vagyok győződve róla, hogy a törvénysértő újranyitás helyett van más optimális megoldás.

El tudjuk képzelni, mennyire nehéz lehet most annak az éttermesnek, aki már március óta a korábbi forgalmának csak töredékét tudja havonta termelni, ha nem él a kiszállítás lehetőségével, vagy a vendégek nem vevők így a szolgáltatásukra. Lehetne cinikusan azt mondani, hogy „aki nem tud most megélni a kiszállításból, az az étterem nem versenyképes”, de ez elképesztően téves gondolat – mennyi kis étterem élt az épphogy betévedő turistákból, vagy az éhes irodai alkalmazottakból, akik most iroda helyett otthon ülnek, így van idejük főzni? Rengeteg.

A szabálytalan újranyitás az éttermeseknek fájna a legjobban

A magyar éttermek hatalmas bajban vannak, ez teljesen egyértelmű. A szeptemberben bevezetett határzárral a budapesti és nagyvárosi éttermek eleve kaptak egy nagyon nagy pofont, mert bizony a magyar kereslet nem tudja eltartani a budapesti éttermeket. A márciusi első hullám óta már többször is tapasztaltam egyértelmű minőség-csökkenést, gondolom sokan az alapanyagok költségein próbálták kiegyensúlyozni a kieső bevételeket. A november óta bevezetett korlátozások pedig lehetetlenné tették az étteremlátogatást, hiszen egyszerűen bezárták az éttermeket. A nagy láncok, a tőkeerős külföldi éttermek túlélik, mert ők elműködgetnek a kiszállításból, de sok kicsi nem fog. Rengeteg magyar étterem fog becsődölni (azért lesz, amelyikért nem lesz kár – hogy ne maradjunk egy kis cinizmus nélkül).

Az éttermeket érintő friss hírekért és érdekességekért kövess minket Facebookon is! Ne maradj le semmiről!

Érthető a kétségbeesés, hogy az éttermesek utcára vonulnak, és azt is meg lehet érteni, ha a törvényeknek szembemenve kinyitják az éttermet. Én most azonban arra kérem őket, hogy ez utóbbit ne tegyék. Először is azért ne, mert semmit nem érnek el vele. A rendőrség az utóbbi hónapokban nagyon komolyan veszi az ellenőrzést, és csak idő kérdése, hogy lakossági bejelentés nyomán vagy saját hatáskörben megjelennek a jogszerűtlenül kinyitott étteremben, és bezárják 6 teljes hónapra. Igen, ez a szankció: ha kinyit egy étterem, 6 hónapra bezárhatja a hatóság. Kibírna az éttermek házhozszállítás nélkül hat hónapot? Vagy megéri a hat hónapos zárás, miközben lehet, hogy áprilisban kinyithatnak? (adná a sors!).

Nézzük a döntéshozók szemével

Ez csak az egyik érv volt, ami az éttermek szabálytalan újranyitása ellen szól. A másik az, hogy az éttermek bezárása sajnos teljesen indokolt (most egy szót sem szólok a clubokról, kocsmákról, az ő bezárásuk még hatványozottabban indokolt). Sajnos a járvány még a jelenlegi szigorú intézkedések mellett sem látszik enyhülni. Ennek nyilván megvan a maga oka, és leginkább az emberek korlátolt kognitív képességeiben keresendő, de nézzük el ezt, nem mindenki képes megérteni a lokális gondolkodásban rejlő globális hatások fontosságát. Akárhogy is, az esetszámok csökkentek, de sajnos magas szinten stagnálnak, és még emlékezhetünk novemberre, amikor csordultig voltak a kórházak, és ennél durvább horrorsztorikba nem akarok belemenni, pedig tudnék – aki érti a helyzetet, annak felesleges mesélnem, aki meg még mostanra sem fogta fel a dolog súlyát, az ezután sem fogja.  A lényeg: a járvány veszettül képes terjedni, és az étteremben sajnos le kell vennünk a maszkot. Sajnos ez van, a második hullám európai felfutásának kiemelt gócpontjai voltak az éttermek. Nem volt más választás, be kellett őket zárni. Nem csak itthon, de majdnem mindenhol.

És ha még globálisabban nézzük a dolgot, bizony az a helyzet, hogy ez annyira nem durva sztori. Az éttermek nagyon szerencsétlen helyzetben vannak, mert pont ez a szektor a jelenlegi járvány nagy vesztese, de nemzetgazdasági szinten bizony ez nem jelentős hányad. Persze-persze, tudom, a turizmus a GDP 10%-áért felel közvetetten, tudom… de az ipar köszöni szépen, jól van, a produktív szolgáltató ágazatok helyreálltak és működnek, a második hullám gazdaságilag már kevésbé fáj. Mármint országosan, mert az éttermeseknek nagyon, nagyon fáj – és együtt tudunk érezni velük.

Lenne megoldás

És mivel ilyen jól azonosítható problémáról és ilyen kis ágazatról van szó, a megoldáshoz sem kéne megmozgatni a világ minden erőforrását. Anélkül, hogy most a kormányzati intézkedések kiértékelésébe belemennék (hiszen politikasemlegesek vagyunk), azt azért el kell mondanom, hogy a vendéglátósoknak odaítélt összeg kifizetésének késedelme okkal vált ki felháborodást. Ezt már észrevette a kormányzat is, mert állítólag felpörgetik a kifizetéseket, de az a szerény véleményem, hogy ez nem elég. Nem gondolom, hogy elég a munkavállalók bérének felét megfizetni – abban az esetben, amikor jogszabályi úton kell leállítani egy vállalatot, amelynek egyébként széles ügyfélköre lenne, akkor méltányos és jogos lenne nekik a kieső bevételük egy részét kifizetni. Nem azt mondom, hogy a korábbi bevételekhez hasonló összeget, de a költségek részbeni megtérítése felett további összegeket kéne szerintem biztosítani nekik. Amikor ilyen olcsó a pénz, akkor meg lehet tenni. Adófizetői pénzből megy? Elszállna a költségvetési hiány? Igen, így lenne. De mindezt az árat meg kell valakinek fizetnie, és majd ha a bőség évei lesznek (mert lesznek olyanok, hajjaj, de még mennyire!), akkor be lehet rajtuk hajtani mondjuk a kedvezményes áfájuk eltörlésével, a pénzmosások és szükrefoglalkoztatás szigorúbb ellenőrzésével, vagy akár különadókkal, vagy akárhogy…

Ezért én arra biztatom az éttermeket, hogy jogszabályilag tiltott és társadalmilag káros újranyitás helyett inkább próbálják meg érvényesíteni érdekeiket a döntéshozóknál, és az összes kapcsolatukat és szakmai szervezetüket bevetve vagy a nép hangját felhasználva próbáljanak meg további segélyeket kérni az államtól. Az étteremkedvelő fogyasztóktól pedig azt kérem, hogy néha tegyék félre a házikosztot, és rendeljenek a kedvenc éttermeiktől, próbáljanak ki új éttermeket, az online platformok rengeteg lehetőséget biztosítanak erre. Vagy ha látunk egy szimpatikus kis éttermet, menjünk be, és kérjünk valamit elvitelre. Nekünk is jól esik, és amúgy sem előremutató dolog, ha egy válság közepén ülünk a pénzünkön – az éttermeknek meg az életben maradást jelentheti. 

És most ugyan sokadlagos szempont, hogy az adott étterem épp mennyire jó, milyenek a hiányosságai, meg minden olyan tényező, amely alapján szívesen értékelek itt a blogon egy-egy helyet, azért a komplex szemlélet jegyében engedjetek meg egy szót az éttermi szféra dolgozóihoz. Kedves Éttermesek! Ha egyszer vége ennek a rémálomnak, kérlek, becsüljétek meg jobban a vendéget, mert most pontosan láthatjátok, mennyire fájdalmas az nektek, ha nincs egy darab vendégetek sem.

Ha egyetértesz velünk, kövess minket Facebook -on! Ha nem értesz egyet velünk, akkor is kövess minket.

Fotó: Unsplash