A cseh főváros az utóbbi években Európa egyik kedvenc turistacélpontjává nőtte ki magát, és ebben elévülhetetlen szerepe van a helyi konyhának. Éttermek tucatjai versengenek az ide látogatók kegyeiért, és a növekvő népszerűség az árakat is szépen feltornászta. Egy hosszú hétvégét felölelő tesztevés győztesét hirdetjük most ki. 

Mindjárt leszögezném persze, hogy kizárólag tradicionális fogásokról lesz szó, hiszen mekizni meg gyrosozni bárhol lehet. Igyekeztem a hagyományos étkekből a lehető legtöbbet megkóstolni, ha már eljutottam a csehekhez. 

Mielőtt rátérnénk a konkrét étteremre, érdekességként megemlítendő, hogy az ország gasztrokultúráját nagyban befolyásolta a szomszédos országok konyhája és vice versa. Példaként felhozható a kürtőskalács, amelyet meglepetésemre úton-útfélen kínáltak kis utcai bódékban, a budapestihez hasonló arcátlan árakon, csak éppen még kisebb kiszerelésben. Aztán megemlíthető még a “nürnbergi kolbász”, aminek eredetére talán nem is kell további karaktereket áldoznom.

Manapság egyébként jóval húsközpontúbb a cseh étrend, mint régen, hiszen a hús hagyományosan “egyszer a héten” fogás volt. Emellett -a magyar konyhához hasonlóan- szinte nélkülözhetetlen a leves, és gyakran követi a főételt valamilyen desszertféle, így a kiadós étkezésekért nem kell a szomszédba menniük. Turisztikai ismertetők tömkelege részletezi a hagyományos ételeket, amelyeket kár lenne kihagyni, így én rövidre fogom: a fokhagyma- (česnečka) és gombaleves (kulajda), a csülök (ovar), a kapros-tojásos-krumplis koprovka, és a rövidesen bemutatásra kerülő konfitált kacsacomb engem abszolút megnyert. Viszont a vadasra hajazó svíčková és a marha-disznó vagdalt (sekaná) nem nyűgözött le, a guláš-t meg nagyapáinknál jobban senki nem csinálja, ugyebár.

A prágai árakkal kapcsolatban sem éppen voltam elégedett: kis túlzással azzal a képzettel indultam Prágába, hogy potom pénzekért lakmározok és sörözök majd. Azért drágának nem titulálnám a belváros éttermeit, viszont olcsónak se, úgyhogy kétszer meggondoltuk, hova üljünk be. Cikkalanyunk pedig igazolta, hogy az árak nem elsősorban a minőséget, hanem a turistalegombolást célozták.

Ha nem szeretnél lemaradni az étteremkritikáinkról, kövess minket Facebookon is!

Az ikonikus Dancing House közelében találtunk rá a Krčma u Parašutistu névre hallgató gyöngyszemre. Ami biztos, hogy nem a küllemével nyerte el a szívemet a hely, kintről leginkább egy lepukkant késdobálónak gondolnám. Belépve azért már egész kellemes a kép, de a dekoráció itt-ott további magyarázatot igényelne. Viszont a forgalomra nem panaszkodhat a tulaj, az egyetlen szabad asztalt foglaltuk el, mellettünk pedig nagyobb magyar baráti társaság - a hangulatból ítélve már nem az első sörüket szürcsölték.. 

Egyszer élünk alapon előétellel kezdtem, a több ígéretes lehetőség közül végül a füstölt kolbász mellett voksoltam. De milyen jól tettem! Vidéki gyerek vagyok, de nem tudom, hogy ettem-e valaha ilyen isteni kolbászt...Ízes, roppanós csodavilág mustárral és tormával, kedvemre való. Mire pedig felocsúdtam, már érkezett is a főfogás: konfitált kacsacomb a helyi konyhának megfelelően fehér káposztával, és kétféle knédlivel (az itthon is ismert, és egy hagyományos cseh verzióval). Ez is nagyon rendben volt, a káposztát itt édeskésebben készítik, a kacsánál a zöldfűszerek és a rozmaring domináltak, a húsa megfelelően szaftos volt. Utazótársaim is elégedetten falatoztak: a másfél kilós csülök tálalása már megér egy misét, a (néhol túl)pirult külső pedig omlós húst rejtett - a sütés előtt bizonyára főtt néhány órát, és sörrel is fellocsolhatták. Asztalunkra került emellett egy házi készítésű krumplipalacsinta, amibe füstölt sonka és káposzta került. Az autentikus élményhez pedig természetesen egy klasszikus pilzeni sör asszisztált. 

A lakoma végén elégedetten dőltünk hátra, mindenki jól lakott, hiszen az adagok bőségesek voltak. Az érkező számlára pillantva  elégedetten konstatáltam, hogy körülbelül 7 ezer forintnak megfelelő koronát kellett kicsengetnem- ez a kolbászért, kacsacombért, két kör gyomorkeserűért és egy nagy pofa sörért több mint korrekt ár. A centrumban mindez minimum a másfélszeresére rúgott volna, döntse el mindenki, mit bír a pénztárcája. 

A hétvégén nálunk egyértelműen ez az étterem vitte el a pálmát, jó szívvel ajánljuk nektek is. Amellett hogy olcsó, az ízek teljesen rendben voltak, és mégha nem is a közvetlen belvárosban található, azért nincs olyan messze tőle. 

Nektek melyik a kedvenc prágai éttermetek? Írjátok meg nekünk Facebook-kommentben!

Fotó: Ínyenc Fenevad / Vérmes Ízvadász