Amikor berobbant a Smashy nevű hamburgerező Budapesten, akkor megírtuk, hogy mi nem fogunk sorbaállni egy hamburgerért, legyen akármilyen jó. Azt is írtuk, ha majd alábbhagy a hype, akkor ki fogjuk próbálni. A jelek szerint a hájp nem hagyott alább, de mi nem vártunk tovább: kipróbáltuk a híres smashburgert. Sorba azért nem álltunk érte, és milyen jól tettük. Nem érte volna meg.
Eszem ágában sincs a hamburger műfaját leszólni, sőt: egy jól elkészített hamburger elfogyasztása élvezetes tud lenni, és egy okosan összerakott, hibátlan húsból elkészített burgert nyugodtan nevezhetünk igényes gasztronómiai alkotásnak. A hamburger legfontosabb eleme nyilvánvalóan a hús (régen csak ezt nevezték hamburgernek egyébként), és ezen is bukhat el a dolog: a megfelelően tartott, megfelelő korú és fajtájú marha megfelelő elkészítése kiváló végeredményt hozhat, ám ez az eredmény jóval gyengébb lehet, ha a fenti feltételek közül valami nem klappol.
Innen nézve a smashburger műfajának létjogosultsága már eleve kissé kérdéses nekem, hiszen pont a hamburger legjobb tulajdonsága, a hús zamata hiányzik belőle. A kilapított, ropogósra sült húsnak is megvan a bája, aláírom, de messze nem tud olyan ízélményeket okozni, mint egy nem teljesen átsütött, gazdag ízű, szaftos marhahúspogácsa. Jól esik, bizonyos helyzetekben különösen, de nem tudom egy polcra tenni a hagyományos hamburgerekkel.
A smashburgernek nyilvánvalóan vannak jelentős pozitívumai a szaftosabb, vastagabb társához képest: nem kell a marhahúsnak annyira kimagasló minőségűnek lenni. Ha az a kérdés, hogy a közepes minőségű darálthúsból mi készüljön, akkor én is a smashburgerre szavaznék, a jól átsütött, ropogós húspogácsa ugyanis jobb, mint az élvezeti értékekben nem túl gazdag húspogácsát forgatni a szánkban. Tehát afféle praktikus megoldásként egészen jó, de ha már hamburger, akkor legyen minőségi a hús, azt pedig ne pazaroljuk el smashburgerbe.
Mi azt is megírjuk, ha valamivel nem voltunk elégedettek. Ha tetszik ez az őszinte szemlélet, kövess be minket Facebookon további szókimondó kritikákért.
A fentiekből talán az tűnik ki, hogy nem szeretem a smashburgert, de ez nem így van. Kifejezetten finom tud lenni egy jól összerakott smashburger, a ropogós hús egyedivé teszi az élményt. Egyszerűen csak úgy gondolom, hogy még egy zamatos skót angus rostélyosból mediumra sütött hamburgerért sem állnék sorban egy órát, nem még egy smashburgerért.
Most sem álltam sorba, hanem házhoz rendeltem. Nagyon kíváncsi voltam ugyanis, hogy mit tud a Smashy smashburgere, ha már ennyi embert hosszú várakozásra késztet. Az első meglepetés a méreténél ért: ez a hamburger kicsi, kisebb, mint azok a smashburgerek, amelyeket eddig életem során fogyasztottam. Ez annyira nem zavart, az utóbbi időben igyekszem kisebb adagokat enni (egészségi megfontolásból is, meg mert észrevettem, hogy jót tesz a közérzetemnek, ha nem vagyok nagyon jóllakva), inkább csak meglepett a dolog.
A hasábburgonya egyedi fűszerezése volt az első, amit kiszúrtam. Egész jó volt, de legalábbis más, mint amit a legtöbb hamburgerezőben megszokhattunk. Ez mindenképpen egy jó pont. A lényeg azonban a hamburger, ami nekem kifejezetten csalódást okozott. Szubjektív szempont miatt főleg: a szósz nekem nem jött be, túlságosan erőteljesen hajazott a majonézre, hasonló, mint a Big Mac szósza, de intenzívebb az íze, és jóval több van belőle. A sajt ellenben elveszik a hamburgerben, és uborkából is nagyon kevés került bele. A hús ropogós állaga megvan, ami jó, de az íze felejthető. Olyannyira, hogy már nem is tudom magam elé idézni, pedig kifejezetten jó vagyok ízmemóriából (másképp hogy blogolnék róla, ugye?). Az tisztán megvan, hogy nincs az a kellemetlen műíze, mint a gyorséttermi hamburgereknek, azokhoz képest egyértelműen magasabb minőséget képvisel szerintem, ám hiányzott az a remek hamburger íz, ami miatt ezt az ételt annyira szeretem. És mivel a szósz dominálta az egészet, ami nekem kevéssé jött be, összességében nem voltam elégedett. Szó se róla, rossz se volt, de legfeljebb az egynek elmegy kategóriába sorolom. Hozzá kell tennem, hogy a házhozszállítás ronthatott valamelyest az élményen, de a frissen kiadott burger ízében csak kicsivel lehet jobb, az pedig még nem lenne elég ahhoz, hogy úgy ámblokk jó legyen. A szósz íze viszont biztos, hogy változatlan, vagyis végeredményben nem lehet az élmény hiányát a házhozszállításra fogni.
Nem akarok pálcát törni a Smashy felett, hiszen ha ennyien sorban állnak érte, az azt jelenti, hogy azok az emberek szeretik. Nem arról van itt szó, hogy a Smashy hamburgere kapcsán magabiztosan ki tudnám jelenteni, hogy nem jó, egyszerűen csak nekem nem ízlik. Van olyan sanda gyanúm, hogy a minőségi húsból készülő, szaftos hamburgerekhez szokott közönség szintén így vélekedik, de biztos ebben sem lehetek. Egy dolog viszont biztos: a kérdésre, hogy miért állnak sorba az emberek ezért a hamburgerért, a kóstolás után sem tudom a választ.
Ha kóstoltad a Smashyt, és van véleményed róla, írd meg Facebook-kommentben, és ha már ott jársz, dobj is egy lájkot az oldalunkra. Ha nagyon nem értesz velem egyet, és legszívesebben elküldenél az anyámba, azt is megteheted Facebook-kommentben.
Fotó: Ínyenc Fenevad
