Hogy ne az étel egyen meg téged

Ínyenc Fenevad

Találtunk egy eldugott, alig ismert indiait a belvárosban: egészen meglepődtünk

2020. február 05. - Ínyenc Fenevad

Egészen észrevehetetlen helyen találtam rá egy igazán remek kis indiai étteremre a hetedik kerületben. Épp jókor jött a felfedezés, mert pont valamilyen szószos, curry-s, csipős fogásra vágytam, és azt kell mondanom, hogy nem is csalódtam. Az indiai ízek kedvelői elégedettek lesznek a hellyel, persze ehhez jól kell választani a viszonylag széles ételpalettából, ahol a fogásokhoz semmilyen ismertetőt nem fűznek. Ami amúgy nem is feltétlenül baj.

delhi.jpg

Nagyon rég ettem utoljára indiait, már nem is emlékszem rá, mikor. Amikor főzök, akkor viszonylag gyakran használok a félszigeten népszerű fűszereket és alapanyagokat, de azért legtöbb esetben inkább a mediterrán konyha egyik remekét készítem el itthon – már csak azért is, mert a legjobb ár-érték arányú tésztaételeket Budapesten a saját konyhánkban tudjuk elkészíteni, ha ismerjük a recepteket.

Nem véletlenül tértem ki az olasz konyhára: ma már olyan mértékben dominálják a városképet az olasz éttermek, hogy az valami botrány, és ha épp sikerül egy nem olasz éttermet találni, akkor az jó eséllyel kelet-ázsiai. Az hagyján, hogy mexikói, belga, francia vagy spanyol étterem alig van (bár a legelsőből azért egyre több), de ma már az igazán minőségi magyaros étterem is hiánycikk. Miközben van rengeteg olasz, török és kelet-ázsiai (az előző kettő jellemzően köszönőviszonyban sincs az igazi otthoni ízekkel és receptekkel, az utóbbiból – leszámítva a tucatszám megtalálható kínai gyorsbüféket – azért ma már egyre könnyebb „igazibbat” találni).

És akkor még nem beszéltem az indiairól, ami szerintem méltatlanul elhanyagolt. Igaz, olyan, hogy indiai, tulajdonképpen nem létezik, mint ahogy Indiában is beszélnek vagy 2000 nyelvet, nem tudom, hány istenben hisznek, és egyébként sem feltétlenül úgy élik meg az indiai létet, mint az európai nemzetek saját identitásukat – ezt egy 1,4 milliárdos népességű országtól ne is várjuk. Így aztán egységes indiai konyháról sem feltétlenül beszélhetünk. Az mindenesetre általánosságba elmondható, hogy a legismertebb indiai elkészítési módok és alapanyagok itthon is népszerűek lehetnének, hiszen a magyaros ételeknél is előszeretettel alkalmazunk intenzív ízű fűszereket. Így tehát érthetetlen, hogy az indiai konyha miért nem tört még át hazánkban.

Te követsz már minket Facebookon? Nem? Akkor ITT két kattintással megteheted! Ne maradj le semmiről!

Éttermek persze vannak, és én kifejezetten örülök, hogy most sikerült egy nem túl ismert vendéglőt találnom. A Delhi Darbar a Dohány utcában nyílt meg júniusban, és azt kell mondanom, hogy ha nem járnék kellően nyitott szemmel, akkor nem vettem volna észre – inkább néz ki az egység kívülről masszázsszalonnak, mint étteremnek, és a cégér sem kifejezetten figyelemfelkeltő. Amikor beléptünk, a látvány elég sokkoló volt: ebédidőben egy fia lélek sem ült bent, de ami ennél érdekesebb, hogy még pincér sem volt. A hetykén kiakasztott kis papírt azonban rögtön kiszúrtam, amin tudatták velem, hogy nem lehet bankkártyával fizetni. Így aztán gyalogoltam a Blahára 500 métert, hogy készpénzt tudjak levenni. Nem jó kezdet.

Amikor visszamentünk, akkor legalább már pincért volt – vendég egy sem. Ez nem is változott abban az egy órában, amíg ott voltunk. Az egység nem túl nagy, így aztán sokan nem is férnének be, de azért kettőnknek elég tágas volt. A dizájn olyan, amilyennek egy indiai éttermet elképzeltek: hindu motívumok mindenütt, lassú, indiai folkzene a háttérben – Buddha szerencsére nem volt, nem úgy, mint az egyik kipróbált bajai étteremben. Kicsit sötét, kicsit színes, de teljesen rendben van.

A kiszolgálás kifejezetten jó volt. Két pincér volt, az egyik indiai, mint ahogy a konyhán is indiaik dolgoznak – ez egyértelmű plusz pont, a másikuk magyar volt, és minden kérdésünkre készségesen válaszolt. Tőle tudtuk meg, hogy az étterem júniusban nyílt, és a forgalom elég változó: igaz, hogy néha kevés a vendég, de a házhozszállítás ilyenkor is pörög (láttunk is egy ételt szállító futárt, míg ott voltunk, ahogy épp elvitte a rendelést).

delhi2.jpg

 

De a lényeg mégiscsak az étel, hiszen átszellemülni mehetünk a Műcsarnokba is. Előételnek samosát kértünk, ez egy zöldségekkel (főleg krumplival és zöldborsóval) töltött, olajban sült, ropogós batyu. Adtak hozzá joghurtos öntetet is. Ízre elment: elég curry-s volt, de mi mást várjon az ember, ha indiait akar? Viszont nem volt valami nagy. Bár egy előételtől ez nem is elvárható.

Nem úgy a főétel: szerkesztőtársam (akinek már igazán ideje lenne egy művésznevet kitalálnia) currys csirkét, magam kolhapuri csirkét rendeltem. Ketten rendeltünk hozzá egy zöldborsós sárgarizst, ami bőven elég volt mindkettőnknek, illetve egy-egy kenyeret, amit inkább kell palacsinta méretűnek elképzelni. Mindkét étel rendkívül szószos volt – pont ilyenre vágytam, a csirke jó állagú volt. A currys szószból talán csak a kellő mennyiségű curry hiányzott, egyébként nagyon a helyén volt. A paradicsomos-tejszínes szószba egy kis kesudiót is daráltak, egészen kiváló volt. Enyhén pikáns – ahogy a hölgy mondta: az indiai ételek között az is csíp, ami egyébként nem -, kellően ízes, enyhén édes és rendkívül selymes. Engem megnyert.

Itt térnék ki a tejszín dilemmára. A tejszín nagyon népszerű alapanyag, ha szószokat akarunk készíteni, hiszen elég intenzív íze van, az állaga miatt pedig mindig jó megoldás, ha sűríteni akarunk. Vannak ugyan ételek, amelyeknek kifejezetten rosszat tesz – így például a legtöbb olasz tésztaételbe szentségtörés tejszínt tenni (carbonara, tagliatelle ai porcini és így tovább), az intenzív íz sokszor elnyomhatja a többi markáns összetevő ízét. Ez itt ennél a két fogásnál nem jött ki szerencsére. De azért megjegyzendő, hogy az indiaik ugyan imádják a tejet, hiszen a szent állatuk nedűjéről van szó (szerintem ez megint egy iskolapéldája a vallási képmutatásnak: ha már tisztelem annyira, hogy ne vágjam le, akkor miért is terrorizálom őt gyakori fejéssel? Persze ezt nem az én tisztem ítélkezni, úgyhogy ezzel be is fejezem.), és ezerféleképp készítik el azt, de talán a  főzőtejszín használata – merthogy a pincértől megtudtuk, hogy ezt használták – nem a legelegánsabb megoldás. Mindenesetre az ízek egyben voltak, és a legtöbb vendégnek ez lesz a legfontosabb.

img_20200125_145038.jpg

A kolhapuri csirkét remeknek találtam, de aki nem szereti a csípőset, az ne ezt válassza: a fogás tényleg nagyon, nagyon csíp. Az ízeket így kevéssé lehet élvezni, ha csak nem kifejezetten csípősre vágyunk – bár igaz,ami igaz: a csípős íz is az indiai konyha sajátja. A rizst is nagyon eltalálták, jó állagúra volt főzve, a kenyérről sokat nem tudok mondani – kicsi volt, és nem volt semmilyen karakteres íze. Abból talán egy embernek egy adag (amiben két darab van) kielégítő mennyiség.

Az árak változóak: az előételek 500-1000 forint körül vannak, a főételeknél ugyanez már 2100-3000 körül van (a tévedés jogát fenntartom, de a nagyságrendek biztosan helyesek). Mi a fentiekért összesen 10 ezret fizettünk. Amit azonban tudni kell, ha a Delhi Darbarba készültök: érdemes az étlapot már indulás előtt áttanulmányozni, mert a honlapon képes leírások láthatók az ételekről, a helyszíni étlapon ezzel szemben már csak a nevei vannak feltüntetve. Ennek lehet az a célja, hogy az étterem valóban főleg a házhozszállításra koncentrál, vagy egyszerűen csak olyan vendégeknek főz, akik ismerik a fenti fogásokat. Ha így van, az mindenképp egy pozitívum, mert az ételek ismertségével az elvárások is nőnek.

Nem tudom, miért volt ennyire üres az étterem, az árak ugyanis a kategórián belül átlagosnak minősíthetők, az ételek pedig kifejezetten jók. Lehet, hogy a nem túl feltűnő dizájn az oka, vagy az, hogy az egyéb, ismertebb indiai éttermek árnyékot vetnek erre a kis egységre. Mindenesetre engem úgy, hogy az indiai ételek tekintetében viszonylag kevés a tapasztalatom, teljesen megnyertek, és szerintem ezzel sokan lesznek még így, akik kipróbálják.

A továbbiakban egyéb indiai éttermeket is kipróbálunk majd: ha nem akarsz lemaradni róla, kövess minket Facebookon Te is!

 Fotó: Ínyenc Fenevad

A bejegyzés trackback címe:

https://fenevad.blog.hu/api/trackback/id/tr8315429494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BéLóg 2020.02.06. 14:15:27

Amikor én Indiában éltem/dolgoztam (Tamil Nadu) az indiai szakács MEGSÉRTŐDÖTT mikor megkérdeztem, mi a helyzet a curryvel. Közölte, hogy a curry NEM indiai fűszer, hanem brit. Ami igaz is.
Ezt nem árt tudni.

De majd elmegyek és letesztelem, mert én olyannyira oda vagyok az indiai kajáért, hogy nem voltam hajlandó (pár hét után) a "nyugati" munkatársaknak felszolgált ételt enni. Csak én nem kézzel, hanem késsel-villával ettem.

Örömhernyó 2020.02.06. 15:15:03

"szerintem ez megint egy iskolapéldája a vallási képmutatásnak: ha már tisztelem annyira, hogy ne vágjam le, akkor miért is terrorizálom őt gyakori fejéssel?"

Ha nem fejik rendszeresen a mai teheneket, akkor begyullad a tőgyük és elpusztulnak.

Én semmilyen vallási diétát nem tudok elfogadni. Se az iszlám halal, se az indiai vegetáriánus, marhahúsmentes, se a zsidó kóser diétát. Illetve az etikai okokból felvett vegán diétát se. Utóbbi is egy hiedelmen alapul.

Így ránézésre nagyon kicsik ezek az adagok.

Indiai jellegű ételekbe, ha készítek, én kókusztejet szoktam tenni. Csirkés vöröslencsés csirke curry-be például.

Örömhernyó 2020.02.06. 15:25:45

@BéLóg: Curry mint keverék tényleg nem eredeti indiai, bár indiai brit gyarmatokon használták a britek. De fűszerkeverékeket az indiaiak is használtak ősidőktől kezdve, ezeknek hasonló volt az összetétele, mint mai curry-knek.
De vannak brit, skót eredetű indiai jellegű ételek. Például a tikka masala, amit pakisztáni vagy indiai szakácsok kreáltak Nagy-Britanniában. Nem eredeti indiai étel, de kit érdekel, ha jó.

Ami még számomra szentségtörés az a japán curry, édes, mint egy barnára festett almaszósz, burgonya és répadarabokkal. Ha éhezek meg tudom enni, de nem nevezném currynek.

Zirowe 2020.02.06. 16:26:51

Ha indiai, akkor csakis a hathi.

2020.02.06. 17:26:36

Randira ajánlottam egy barátomnak egy jó indiai éttermet. Másnap kaptam egy virgácsot, mert bár a hely tényleg jó volt, de a fűszerek miatt végig harcban állt a fingással.

erkölcsi hulla 2020.02.06. 17:57:37

Ó, igen egy jó fosást mindig megèr.

Piri és Barkas 2020.02.06. 22:01:34

A Shalimar üthetetlen, de a Maharaja is igen jó. Mind autentikus. Éltem indiában (Pune), szóval higyjetek nekem.

blöff 2020.02.07. 00:22:32

"Találtunk egy eldugott, alig ismert indiait a belvárosban: egészen meglepődtünk"

Valószínűleg én is meglepődnék, ha váratlanul a belvárosban valamelyik pincébe vagy szuterénlakásba eldugott, alig ismert indiait találnék. Még hogy meglepődnék, ha jól ismert, népszerű indiairól volna szó ilyen helyzetben. Mondjuk ő is biztosan meglepődne...

Irbisz 2020.02.07. 08:58:28

@kermi:
"Az, hogy nem nagyon van igazi magyaros étterem, a gasztrobloggerek bűne is. Tízből kilenc folyamatosan ekéz minden magyar ételt, minden olyan helyet, ahol hazai ételeket árulnak."
ezt nem tudom eldönteni, mert csak véletlenül tévedek gasztrobloggerek oldalaira, a véleményüket meg semmibe veszem, de a magyar konyha nyilván patriotizmus miatt túl van hypolva, szerintem összevetve másokkal, nem túl jó. ha meg ezeket sok kontár szakács nem készíti el jól, akkor az ekézés jogos (leginkább azért, mert a megszokott, ismert ételek hibáit könnyebb felismerni, mint alig ismert külföldi, egzotikus ételekét)

" Ez biztos befolyásol sok embert, akik szeretnének 'korszerűen' (divatosan) tápálálkozni. És ezért aztán fogynak a magyaros helyek. "
vagy inkább azért, mert a legtöbb magyaros étel nem túl ízletes. és ha nem készítik el jól, akkor pláne minek egye valaki étteremben, drága pénzért, otthon tud jobbat kreálni. Ja, és még 1 pont: ezeket a hagyományos magyar ételeket a legtöbben úgy szeretik, ahogy megszokták otthon, és egyből észreveszik ha ettől eltérőt esznek- és többnyire nem pozitív az eltérés. Mig egy külföldi kajánál ilyen veszéyl nem áll fenn :). ehhez semmi köze a gasztrobloggereknek.

"Jó, nyilván az is tény, hogy egy kebabot egyszerűbb elkészíteni, mint egy töltött káposztát."
jó, de az is tény, hogy könnyebb, egészségesebb eledel mint a töltött káposzta. mint ahogy a tradicionális magyar ételek nagy általánosságban hízlalóak, egészségtelenek. inkább ez az oka az elhízottsági ranglistákon elfoglalt előkelő helyezésünknek, mintsem a mozgásszegény életmód. vannak más, hasonlóan keveset mozgó népek, mégis több nálunk a kövér

Ínyenc Fenevad 2020.02.07. 17:45:12

Köszi a tippeket, kipróbáljuk mindet sorban :D

Örömhernyó 2020.02.10. 15:39:08

@kermi: Igen, magyar gasztroblogger lábremegős orgazmust kap a kutyaközönséges, porlevesből készült vietnami phô-tól meg a kínai cipőboltos pénzmosodájaként működő büfétől. De ha hagyományos magyar konyhát visz egy hely, azt lehúzza. Minimum újragondolt magyar kajákat kell készítenie a szakácsnak, hogy szóra méltassák a gasztroblogokban.
Emiatt jutottunk el oda, hogy kelet-ázsiai ismerőseim európai körútjuk során Budapesten kebabot zabáltak. Mert abból van minden sarkon. Magyaros ételt is ettek néhány helyen, ízlett nekik, csodálkoztak, hogy kevés ilyen étterem van. A csárdákat leturistásozzák a blogok, ha valahol nagy adagot kap a vendég, az nem trendi. Csak gyűszűben szabad felszolgálni levest, mindent újra kell gondolni, lehetőleg külföldi ételeket kell készíteni.

Ínyenc Fenevad 2020.02.10. 15:51:04

@Örömhernyó: Én nem emlékszem rá, hogy itt bárhol is olvashattál magyar konyhát gyalázó írást, sőt. A mondandód ezen részével teljesen egyetértek. A többi kifogásolt dolgot meg nem nálam olvastad, azokat inkább írd le más helyen.

BéLóg 2020.02.11. 14:34:57

@Örömhernyó: Én az indiai szakácsunk curryt illető űberorbitális öntudatos mondatát igyekeztem hangsúlyozni. Amit leírtál az oké.

Irbisz 2020.02.17. 10:53:04

@Örömhernyó:
azt kihagyod a sorból, hogy alegtöbb helyen nem főznek jól... ahogy egy nagynevű, de nem magyar ételtesztelő fogalmazott :
"Aztán megnézi, milyen a kínlat, mik a fogások, izgalmasak-e az ételek, „hiszen azért megyek étterembe, hogy stimuláljanak. Egy étterem konyhájának jobbnak kell lennie, mint az anyukáménak, különben minek fizetnék érte?”"
Az utolsó mondat a kulcs, a legtöbb maygaros étterem nem jobb mint egy jól főző anyuka konyhája, legalábbis ízeiben. A választékában persze nagyobb, de nem az a lényeg.

A másik, az tényleg feltűnik külföldinek is h. kevés a magyar étterem:
"Legelsősorban ő is arról beszél, amit kivétel nélkül minden eddigi külföldi séf is a legfontosabbnak tartott: hogy több olyan kiemelkedő étteremre lenne szükség, ami a magyar konyhára, a hagyományos magyar alapanyagokra támaszkodik. „Amint megérkeztem, az első kérdésem az volt: miért nincs több magyaros étterem? Láttam, milyen dinamikus ez a város, és azt vártam, a vendéglátásban is ezt fogom tapasztalni."

na de utána egy észrevétel, ezzel maximálisan egyetértek "én is rögtön ettem egy gulyást, de olyan zsíros volt, hogy biztos vagyok benne, a városi emberek nem akarják ezt enni.".
na és a legtöbb magyaros étterem ilyen, egész nap ül az ember, nem ilyen nehéz tradicionális kajákat kiván enni, ha még fizet is érte - ezért vannak az általad leszólt újragondolt ételek annyira nyomatva!

Attilajukkaja 2020.03.05. 15:06:17

Na ide sem fogok eljutni, mert a Dohány utcának olyan részén van, amelyikről már régen leszoktam. Ezek a helyek hétvégén mindig tele vannak, én pedig csak akkor érek rá vendéglőbe menni. Már télen se nagyon lehet bejutni, turistaszezonban pedig végképp nem.
süti beállítások módosítása