A Dél-Dunántúl gasztronómiája viszonylag ritkán került célkeresztünkbe, annak ellenére, hogy Somogy megyéből származom. Egyrészt nem vagyok elájulva a kínálattól, másrészt mikor hazatérek, hazai kosztot eszek, ami legtöbbször überelhetetlen. Halkan teszem hozzá, hogy mostanában aktivitásom is hagy kívánnivalót maga után, látom magam előtt Fenevad kollégám helyeslő bólogatását, ha olvassa ezeket a sorokat. Most azonban családi összejövetel apropóján kiszerveztük a főzés-sütés feladatát, és ez alapot adott következő írásomra. Innen is pacsi a vendéglátásban, forró konyhákban dolgozóknak, nyáron különösen értékeljük fáradozásaikat.
Szóljunk mindenekelőtt a helyszínről. Kevesen tudják, hogy a Republic által megénekelt útvonal Szigetvár és Balatonszemes között húzódik szülővárosomon, Kaposváron keresztül. Ha információim helyesek, az akkori frontember, Cipő, egy kaposvári lányhoz, volt feleségéhez írta a dalt, és milyen jól tette. Egyik legnagyobb magyar slágerünk végül az ország első zenélő útjának dallamait is adta. Akinek még nem volt az élményben része, javaslom a gyorsforgalmivá nemrégiben alakított út felkeresését és a körülbelül fél kilométeres szakasz kipróbálását Mernyénél. Alább egy videó ízelítőnek. (Halkan jegyzem meg, hogy a környékbelieknek az elmondások szerint meglehetősen az agyára megy az egész nap hallható dallam.)
Mi most azonban az útszakasz másik oldalán, Boldogasszonyfánál ünnepeltünk a családdal egy születésnapot a 67-es Vendéglőben. Az úton elhaladva bárki megpillanthatja a helyet, amely egyébként panzióként is működik. Sokat nem kellett gondolkodni a néven, de nincs ezzel probléma, én hiszek az egyszerű de nagyszerű elvben.
A környék több mint kellemes, mi a nagy létszám miatt megkaptuk a pavilont egy kis tavacska közepén, és szerintem ez a legjobb spot a helyen. Nekem bejött, hogy vízimadarak és brekegő békák társaságában töltöttük a délutánt.
Az étlapon a magyaros, hagyományos ételek voltak túlsúlyban, a húsos ételek főszereplésével. Én kezdtem egy spárgakrémlevessel. Állagra sima és krémes, ízre harmonikus és nem túl tolakodó, úgy tűnt, minőségi alapanyagokból állt össze a kompozíció. Tálalásra semmi extra, de nem is azért jöttem. Nem mondom, leizzadtam a leves végére, de hát aki a nyári forróságban meleg levest rendel, az magára vessen.
Főfogásnak bélszínt kértem grillezett kacsamájjal, barnamártással és krokettel. A hús kellően puha es szaftos volt, a kérésnek megfelelően sikerült médiumra készíteni. A kacsamáj nem volt nagy szám, de az erdei gomba kárpótolt. Krokettről meg mit mondjak, semmi extra, valószínűleg mirelit volt. Mindent összevetve teljesen jó kaját raktak le az asztalra.
A család többi tagja is az elvárt minőséget kapta, így jó élménnyel távoztunk. A kiszolgálás is hibátlan volt, így jós zívvel ajánlom nektek a 67-es vendéglőt. Ha ráértek, simán el lehet lenni több órán keresztül, mielőtt útnak eredtek.
Ha tetszett a bejegyzés, kövessetek be Facebookon, hogy elsőként értesüljetek a következő bejegyzéseinkről, a plusz tartalmakért pedig nyomjatok egy követést Instagramon is. Ha netán már próbáltátok a vendéglőt, írjátok meg kommentben az élményeiteket.
Fotók: Vérmes Ízvadász
