A bejgli a karácsony elmaradhatatlan desszertje, és mivel ritkán esszük, egyáltalán nem mindegy, hogy milyet választunk. Mi kipróbáltuk az Év Bejglije verseny egyik díjazott termékét, élménybeszámolónkat alább találhatjátok. A díjnyertes diós bejgli mellett megmutatom az én egyik kedvencemet is.

A minden bizonnyal német eredetű bejgli egy nagyszerű péksütemény, amellyel kapcsolatban a legnagyobb szívfájdalmam, hogy leginkább csak karácsonykor elérhető. Magam nem vagyok túlságosan édesszájú, de a bejglikért kifejezetten rajongok. Az évek során beleszaladtam már sok gyenge változatba is: volt, amikor a töltelék volt íztelen, máskor egyszerűen kevés volt, de a legrosszabb, amikor minden majdnem tökéletesre sikerül, de a tésztája egyszerűen szétesik a kezemben, és morzsánként kell megennem. A legtöbb szupermarket saját márkás bejglije általában (de nem mindig) inkább csak egy egyszerű tekercs, gyenge minőségű piskótával és minimális töltelékkel – mindenképp azt javaslom, cukrászdábóI szerezzük be a bejglit. Idén úgy döntöttem, nem kockáztatok: kétféle bejglit vettem, az eddigi kedvencemet, és az Év Bejglije díj egyik díjazottját.

Ha nem akarsz lemaradni legújabb bejegyzéseinkről, kövess minket Facebookon is!

A Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete (aki kiosztja az ország tortája díjat is) idén meghirdette az Év Bejglije versenyt, amelyen az alábbi díjak születtek:

Hagyományos diós kategóriában:

1. Karl Cukrászda, Dunaharaszti
2. Szurgent Kézműves Fagylaltozó és Cukrászda, Budapest
3. Marcipán Cukrászda, Dunaföldvár

Hagyományos mákos kategóriában:

1. Aranyalma Cukrászda, Székesfehérvár
2. Szurgent Kézműves Fagylaltozó és Cukrászda, Budapest
3. Máksüti Kézműves Cukrászda, Piliscsaba

Ínyenc kategóriában:

1. Ildikó Cukrászda, Szarvas (Angyali bejgli)
2. Karl Cukrászda, Dunaharaszti (Csemege diós)
3. Temesvári & Kádár Cukrászat és Pékség, Tiszanána (Vörösboros aszalt szilvás bejgli almacukorral)
4. Karl Zsolt, Karl Cukrászda, Dunaharaszti (Csemege mákos-meggyes)

Mi Karl Zsolt csemege diós bejglijét kóstoltuk meg. Azért nem a hagyományosat, mert a csemegében több a töltelék, és míg ebben kandírozott gyümölcsök vannak, addig a hagyományosban mazsola – sokkal menőbbnek hangzott az első. És persze az ezüst is szépen csillog, főleg ebben a mezőnyben. Mákossal nem kísérleteztünk, azt én nem igazán szeretem.

Milyen volt a díjazott?

Mint azt látjátok, Karlék több kategóriában is díjat tudtak nyerni, így aztán igazán nem lőhetünk mellé ott szinte semmivel – gondoltuk. Mielőtt azonban rátérnénk a kritikára, előre kell bocsátanom, hogy ez itt teljes mértékben egy szubjektív kritika lesz, mert bár rettenetesen nagy bejglipusztító vagyok, cukrászati készségeim nem kifejezetten erősek, így most valóban csak a fogyasztó oldalról tudom bemutatni a produktumot – de hát végülis ez a lényeg, nem?

Maga a cukrászda is hangulatos, egy kis épületről van szó Dunaharasztiban. Hát igen, egy budapestinek ez nem az a távolság, amit gyalogszerrel megtesz, amikor leugrik a sarokra bejgliért, de nem is olyan vészes (konkréten megyünk a Soroksárin 15 kilométert, majd ott lesz balra). A cukrászda a járvány miatt tök üres volt, de elviteles forgalom volt bőven – gondolom, a díj megtolta kicsit a marketinget. Előrendelésre mentünk oda (állítólag érdemes), minden a legnagyobb rendben ment. 2400-at fizettem egy rúd bejgliért, tehát nem olyan borsos az ára (ez alatt kevés helyen találunk igazán jó bejglit).

Maga a termék szép nagy, azt merem mondani, nagyobb mint egy átlagos bejgli. Kívülről is látszik, hogy a tésztája gusztusosan erezett, a felületén kellemes tapintást ad neki a zsiradék. A súlya bizonyítja, hogy nem sok levegő maradt benne, tele van csodás töltelékkel, és testes tésztával.

Felvágva is látszik a precizitás: a vékony tésztarétegek igényesen vannak felcsavarva, bőven hagyva teret a tölteléknek. A külső tésztaréteg ropog, és bár szétesik ez is, pont annyira, amennyire még nem kényelmetlen – könnyűszerrel lehet két újjal a szánkhoz emelni egy vékony szeletet.

Az íze hibátlan. A tészta remek állagú, kellően semleges ízű, jó a kontrasztja a finoman eloszlatott töltelékkel. Minden pont így a jó: ha több lenne a töltelék vagy a tészta, az már nem lenne tökéletes. De így az. A töltelék íze pedig szintén nagyon eltalált: a dió apróra van őrölve, de mégsem teljesen homogén, így még roppan a fogunk alatt. A gyümölcsök kellemes fanyarságot adnak hozzá, remekül egészítik ki a csonthéjas ízét. Ha kritikát akarok megfogalmazni (mert természetesen illik az objektivitást célul kitűzni), az üde gyümölcsösség talán egy árnyalattal fajsúlyosabb, mint az optimális, de ez semennyire nem zavaró – a bejgli nagyszerűen egyben van, nem üt ki belőle semmi. Tökéletes választás annak, aki szereti a diós bejglit, de vágyik egy minimális csavarra, ami a bejglijét kiemeli a hagyományos diós bejglik mezőnyéből, de nem veszi el az élményt, amit a legjobb minőségű diós bejgli nyújt. Remek végeredmény, gratulálunk Karléknak a jó szerepléshez! Megérdemelték.

Egy régi nagy kedvenc

Egyszer régen, amikor még a hetedik kerületben laktam, kipróbáltam a közel eső pékség bejglijét. A Dohány utcai Pavlovic pékség bejglije klasszikus diós, és azoknak lesz nagyszerű választás, akik imádják a tömény, diós tölteléket. Nem a tészta az erőssége – ami szintén egyáltalán nem rossz, csak épp picit levegősebb és kevésbé roppanós, mint például a Karl –, hanem az a diómennyiség, ami a töltelékben van. Szinte alig van tészta a közepén, ahogy az látszik is.

Nincs túlgondolva a töltelék, és ettől lesz igazán remek – a tömör dióíz szétterül a szánkban, ahogy a homogén tölteléket harapjuk, mert a massza itt igazán egyben van, a szó szoros értelmében, a diós krém sokkal apróbbra, egységesebbre van dolgozva. És hát cukorból sincs benne hiány, de nem üt ki belőle. Tényleg nagyszerű, mert az édes dión kívül nem sok más íz érződik ki belőle, és ez nekem, diórajongónak bőven elég. Sok éve veszem ezt a bejglit, mert minden évben ugyanezt tudja, és bár nem olyan kifinomult, mint Karlék remekműve, a fentiek miatt szerintem tökéletes választás lehet a töltelékkel bőven ellátott bejgliket kedvelők számára – aki viszont a tésztát is élvezni akarja benne, annak nem biztos, hogy optimális. Egy kétezresbe kerül, tehát nem olcsó, de mivel temérdek mennyiségű dió van benne, így nem is lehet az.

Nem hagyunk titeket az év végén sem tartalom nélkül, hozunk még érdekességeket! Kövessetek minket Facebookon is!

Fotó: Ínyenc Fenevad