Magyarországon ma még nyitva tartanak az éttermek, kocsmák, vendéglátóipari egységek, és még produkálnak is valamilyen forgalmat. Persze a látogatottságuk messze elmarad a pár héttel ezelőttitől, ami nem is meglepő, hiszen már nálunk is terjed a koronavírus. De mennyire érdemes ilyenkor elkerülni az éttermeket? Kell félnünk tőlük?
A válasz tömören és röviden a címben feltett kérdésre ez: nem. Egyáltalán nem okos dolog ma étterembe menni, csakúgy, mint ahogy nem okos dolog moziba és edzőterembe menni, illetve bárhova, ahova nem létfontosságú. Egy újfajta járvány terjed a világon és már az országban is, ami bizony 100 emberből kettőt-hármat meggyilkol. Ez nem influenza, Kedves Olvasók! Persze, mondhatjuk azt, hogy a 10 és 50 év közötti korosztályban 0,15-0,20 a halálozási ráta, de ez még mindig azt jelenti, hogy 500-ból egy felnőtt belehal a járványba. Az időseknél és a krónikus betegeknél egészen magas ez az arány, körükben akár minden tíz-tizenötödik embert is elviheti.
„Áh, ez csak olyan, mint a megfázás, nem kell hisztizni ennyire, az én koromban amúgy sem veszélyes” – gondolják sokan, és nem adják fel a napi rutint. Elmennek a tömegközlekedési eszközzel étterembe, aztán moziba, esetleg még egy sört is megisznak este. Persze, lehet, hogy elkapják, de mi ez, majd lábon kihordom – vélik többen is.
Frissítés: a mai napon a kormány elrendelte a nem létfontosságú boltok, szórakozóhelyek, szolgáltatóközpontok zárva tartását. Az éttermek nyitva tartanak, de csak 15 óráig.
Itt az idő önmérsékletet tanúsítani, Kedves Olvasók! Ha Magyarországon mindenki elkapná a koronavírust, akkor nagyjából 500 ezer és 1 millió közé lenne tehető azok száma, akik átesnek kórházi kezelésen, közülük sokat lélegeztetőgépre kötnének, és 200-300 ezer honfitársunkat el is veszítenénk. Ez egy sarkított és kvázi lehetetlen forgatókönyv volt, de tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg nem tudunk pár hét önmérsékletet tanúsítani? Mondhatjuk azt, hogy ha a szabályalkotó nem rendeli el az éttermek bezárását, akkor mi miért fogjuk vissza magunkat. A helyes magatartás ma azonban nem az, hogy elmegyünk a falig, és amit a jog épp megenged, azt megcsináljuk (a most nem nevesített mozikat üzemeltető vállalat ilyetén hozzáállása engem rettenetesen felháborított, el is veszítettek egy ügyfelüket ezzel), és nem is most kell játszani a rebellist (mit nekem egy kis ilyen vírus, nem vagyok én beszari), hanem az, hogy tekintettel vagyunk a saját egészségünk mellett nagyszüleink életére, és a krónikus betegségben szenvedőkre. A mi szerkesztőségünkben is van egy krónikus légúti betegséggel élő személy, őt nem védené meg egyébként fiatal kora. Nem örülnénk, ha valami baja esne, és nem is tennénk ki veszélynek.
Egyébként a legszebb az egészben, hogy magunkkal tolunk ki, ha most nem tudunk nyugton maradni. Minél inkább visszafogjuk magunkat most, annál rövidebb ideig kell a bezártságot elviselni. Szar, én tudom. Én sem bírom, hogy őszinte legyek, pedig csupán három napja vagyok önkéntes szobafogságban. Örvendetes, hogy amikor ma lementem a szokásos napi félórás szabadtéri sétámra, akkor kevesebb embert láttam a városban – közülük is sok volt a turista. Ami egyébként két kérdést is felvet: hogy a jó életbe képesek pont most idejönni – vagy bárhova, és mi mi a jó életért engedjük be őket? Szeretjük a külföldieket, félreértés ne essék, nagyon távol áll tőlünk a xenofóbia, egyszerűen csak nem fogjuk fel, hogy normális ember ilyenkor miért utazik bárhova is.
Persze, nagy csapás a gazdaságnak, ha leáll minden. Tudjuk. Nagyon kényelmetlen otthon ülni, ezt is tudjuk. Elhisszük nektek, hogy nem féltek – mi sem félünk. Egyszerűen csak úgy lehet ezt a rohadt járványt minél hamarabb megfogni, ha most, ma, ebben a percben visszafogjuk magunkat, és minimalizáljuk az emberi kontaktust. Matematikailag igazolható, hogy ha két hétig egy ember sem találkozna a másikkal, akkor vége lenne. Vége, teljesen. Tudjuk, ez nonszensz, az emberi interakciókat nem lehet nullára csökkenteni. De minimalizálni lehet, és ennél okosabb dolgot most nem tudunk tenni. Ha nem így teszünk, és járkálunk összevissza, mint a veszett tengerész, akkor súlyos hónapokig fogunk még szenvedni ettől a nyomorult járványtól.
Szóval nem, nem okos dolog ma étterembe menni. Hogy becsődölnek az éttermek? Lehet. Igen, pár étterem be fog csődölni, de egy három hetes leállást ők is jobban elviselnek, mint egy 3 hónapos elnyújtott forgalomkiesést. Mi??? Ez három hónapig is tarthat? Igen, tarthat. Rajtunk múlik.
Ne menjetek étterembe, ne menjetek kondizni, ne menjetek sörözni, ne most utazzatok csapatépítőre – bírjátok ki ezt a pár hetet, azt javaslom. Boltba ne csúcsidőben menjetek, és ha tudtok, szerezzetek be maszkot (ez ma elég lehetetlennek tűnik). Inkább intézzétek el a bevásárlást egyben, és ne menjetek heti többször. Persze van az az alkalom, amikor nem tudunk otthon főzni, mert egyszerűen belefáradtunk a vírusról szóló hírek olvasásába, és inkább leugranánk a sarki kebaboshoz – van ilyen. Ekkor is lehetünk elővigyázatosak: kérjük inkább elvitelre, agy olyan helyre üljünk, ahol kellően nagy a tér, és nem érnek össze a vállaink. Ne olyan helyen együnk, ahol szemmel láthatóan kézzel rakják össze az ételt, és hazaérve használjunk kézfertőtlenítőt. Mentális és testi egészségünkre másképp is vigyázzunk – szabad tereken sétáljunk sokat, és otthon végezzünk valamilyen testmozgást. Ja, és az sem baj, ha a házikosztot egészségesebbre cseréljük - erre adunk is majd tippeket.
Nem mindennapi időket élünk, azt is mondhatnám, hogy történelmi napokat. Van azonban ebben is valami szép – a koronavírus rohadt egy jelenség, de még mindig jobb, mintha pestisjárvány lenne, vagy jobb, mintha a MERS szabadult volna el a maga 30% közeli halálozási rátájával. De azért legyünk óvatosak és rendkívül tudatosak. Itt az idő, hogy használjuk azt a nagy velőt, ami a fejünket kitölti. Amit azonban semmiképp ne tegyünk, az a pánikolás. Legyünk maximálisan elővigyázatosak, de tömeghisztériára nincs szükség. Miért is? Hát azért, mert ha mindent betartunk, akkor minimalizálhatjuk a saját- és a társadalmi károkat is.
Sokadszor mondom: rajtunk múlik.
Mi az Ínyenc Fenevadnál elkötelezettek vagyunk a vírus elleni harcban, többek között ezért is jelentettük meg ezt az elsőre műfajidegennek ható bejegyzést a blogon. Amennyire lehet, mi is hozzájárulunk a vírus terjedésének megállításához, épp ezért a következő pár hétben, amíg ez az állapot fennáll (ami sajnos egyre durvább lesz még pár napig, lehet, hogy hétig is), nem jelentetünk meg étteremkritikát. Le azonban nem állunk: a következőkben majd recepteket, hasznos tippeket és ismeretterjesztő bejegyzéseket olvashattok blogunkon, kicsit elfeledtetve, hogy ma minden a vírusról szól. A következő bejegyzéseinkben mindig elhelyezünk majd egy keretes írást, amelyben ismertetjük a szerkesztőség álláspontját a vírusról, és arra buzdítunk majd, hogy kerüld el az éttermeket, ha még nyitva lesznek – amennyiben eleged van belőle, görgess tovább.
És ha ügyesek és türelmesek vagyunk, akkor előbb, ha lazák és rebellisek, akkor utóbb, de egyszer biztosan véget ér majd a járvány, és akkor mi visszatérünk az éttermekbe, hogy kritikánkkal kellemetlen perceket (vagy teljesítmény függvényében épp örömtelieket) okozzunk a tulajdonosoknak, titeket pedig jól szórakoztassunk a szabadszájú étteremkritikáinkkal. Addig is ha reaktiválni akarjátok főzőtudományotokat, tartsatok velünk érdekes receptekért, ha pedig el akarjátok felejteni, hogy mi is zajlik épp a világban, olvasgassátok majd az új ismeretterjesztő bejegyzéseinket.
Mindenkinek nagyon jó egészséget!
Az Ínyenc Fenevad szerkesztősége
Fotó: Pexels
