Amikor újabb hamburgerező kerül a célkeresztembe, az agyam azt mondja, hogy már mindent kóstoltam, és kár szót pazarolni az ilyen éttermek kínálatára. De soron következő tesztalanyunkról bizony érdemes szót ejteni, hisz abszolút nem a tucathely kategória, amiből kár volt egy sokadikat nyitni. 

Van Budapestnek néhány olyan utcája, ami elsősorban kulináris élményeket kínál, hiszen egymás hegyén-hátán állnak a bisztrók, éttermek. A hetedik kerületben számos ilyen példát találunk, de ilyen a Ráday utca, a Bazilika környéke, vagy a Lövőház utca. Ez utóbbihoz keveredtem nemrégiben, és meg kell mondjam, a legritkább esetben eszek itt, mert gyakran turistalehúzó, agyonárazott, középszar dolgokba ütközöm. Ha mégis, akkor a tucatkajákat kerülöm – pizzát és tésztát csak Fenevad főszerző barátom által ajánlott helyeken merek enni, magyarossal utoljára próbálkoznék hasonló helyeken, és a hamburgernek sem gyakran adnék esélyt. Azonban most kivételt tettem egy újonnan nyitott étteremmel, ami ráadásul eredendően burgerező, és a HeavenlyKitchen névre hallgat. 

Szerencsére jókor voltam jó helyen, pont ebédidő után és az esti beülő időszak előtt jártam erre. Az éhség nagy úr, és nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én rohadt lusta vagyok nyáron, így a főzésre aznap se láttam sok esélyt. Az igényesen megkomponált étlapon aztán a vártnál több opcióval találkoztam: akár reggelizni is lehet itt, vannak tészták, néhány klasszikus fogás, sörkorcsolyák a fancy koktélok mellé, és néhány desszert. Sőt, napközben menüjük is van. Ennek ellenére maradtam a hambinál, és hogy ne köpjem teljesen szembe magam a bevezetésben megfogalmazott alapján, igyekeztem egy különlegesebb verziót választani. A rákburgerre szavaztam, ami a rákpogácsán kívül rukkolát, crispy avocádót és korianderes limeos szószt ígért, bőségesen megpakolva chedarral.

Jó munkához idő kell címén nem kaptam meg gyorsan a rendelést, de örömteli módon tudtam pár szót váltani a személyzettel, miután jószerivel nem volt vendég. Szívesen meséltek az indulásról, és hogyan látják a jövőt. (azt persze nem fedtem fel, hogy ebből egy blogcikk is lesz, hiszen az anonimitás fontos szempont az objektív kritikához). Kiderült, hogy mindösszesen fél éve indultak, de egyelőre szerencsére bejöttek a számításaik, rengeteg pozitív visszajelzést kaptak és jó pár rendszeres vendégük van. Szeretem az ilyen nyitott, emberi helyeket, pláne, hogy most egyedül ültem be, amit ritkán teszek meg. 

Szóval a burger. Látványra abszolút pazar, de ezzel nem mondtam sokat, manapság minden igényes, sőt kevésbé minőségi hely is ad a látványra. Nagy örömömre azonban nem csak a küllemben volt benne a szakács szíve, teljesen megnyert az étel. Nem hiszem, hogy valaha ettem rákpogácsát, és nem bántam meg, hogy kipróbáltam, de mégis a roppanós avokádó nyert meg, különleges élményt adott a megfelelően domináns ízével. A buci és a hús is hozták az elvárt minőséget, így elégedetten dőltem hátra, miután gyorsan bevágtam a cuccot. 

Ha a környéken laknék, kipróbálnám a menüjüket is, de ha véletlenül ti megteszitek, vagy már meg is tettétek, írjátok meg a tapasztalataitokat Facebook-kommentben. Egy ideig most hamburgerügyileg pihenünk, de korábban itt írtuk, a smash burger bohózatnak még mi is befekszünk. Kövessetek minket Facebookon, hogy ne maradjatok le. 

Fotó: Vérmes Ízvadász