Sopron páratlanul egyedi belvárosa mellett találtunk egy éttermet, ahova elsősorban nem is az ételkínálat, hanem az étterem hangulata miatt ültünk be. A magyaros kínálatot látva kissé felébredtem bennem a kétkedés, de nem azért, mert nem szeretem a magyaros ételeket, hanem mert olyan sokszor csalódtam a magyaros éttermekben. A soproni hely egy tekintetben alátámasztotta a nem túl kedvező várakozásaimat: akkora adag ételt kaptam, hogy alig bírtam megenni. Az ízek viszont nagyon rendben voltak, de a pozitívumok nem állnak meg itt: az étel ötletesen volt összerakva, ízlésese tálalva, messze meghaladva a klasszikus magyaros gyakorlatot, de mégis maximálisan ragaszkodva nemzeti konyhánk hagyományaihoz. Mindezt úgy, hogy talán a legkevésbé megúszós ételeket választottuk.

Az ausztriai túrának a hüttében ebédelés elválaszthatatlan része, ám a hegyről lejőve egy autentikus osztrák kisvárosi étteremben elköltött vacsora is nagyon jól tud esni, pláne sörrel kísérve. Utóbbi nem túl egyszerű művelet, tekintve az osztrák vendéglátóhelyek korai zárását, cserébe ha kifogunk egy remek helyet, a kiváló hangulat mellett még nagyszerű ételeket is fogyaszthatunk. Mi találtunk egy igazán szuper, a helyiek által nagyon kedvelt éttermet a Rax hegységtől egy köpésre.

A Balatonon járva az embernek valahogy mindig nagyobb kedve van magyaros étteremben fogyasztani, mint az év többi szakaszában, én legalábbis így vagyok vele. A vendéglátósok operálnak is erre, ugyanis a Balaton mellett rengeteg magyaros étterem van, és ez így van jól. Az már kevésbé, ha ezek a magyaros éttermek a szerethető népies giccsek mellett a csárdák rossz szokásait sem tudják levetkőzni.

Amint beüt az első 30 fok feletti hőmérséklet, Magyarországon elrendelik a tűzgyújtási tilalmat, amelynek hatására még szeptember közepén sem lehet az ország minden pontján az erdőben bográcsozni – az utóbbi pár évre legalábbis ez volt a jellemző. A szabad téri sütögetés kedvelőinek nagy csapás, hogy egész nyáron esély sem volt a bográcsozásra a tűzgyújtási tilalom miatt, de nem lehet mit tenni, egy erdőtűz még nagyobb csapás lenne. De miért rendelnek el tűzgyújtási tilalmat akkor is, amikor annak látszólag nincs értelme, és tényleg nem lehet ilyenkor a természetben bográcsozni? Ezeket a kérdéseket válaszoljuk meg az Országos Katasztrófavédelem szakembereinek segítségével.

A Balatonon lángost kell enni, legalábbis egyszer a szezonban. A végtelenül egyszerű étel áránál fogva is vonzó, ami egyben áldozatul is ejtette kissé ezt a közönségességében is nagyszerű ételt, sokszor ugyanis hozzá nem értő módon készítik rossz ízű olajban, majd megkenik olcsó tejföllel, és szórnak rá sajtnak nem minősíthető tejipari terméket. Bizony, a lángossal is sokszor mellé lehet fogni, ezért annál nagyobb öröm, ha olyan lángosozót talál az ember, ahol a lángos tényleg olyan, amilyennek lennie kell.

Minél nagyobb őrültség övez egy ételt, az ember annál jobban vágyik rá, hogy kipróbálja. A macska szarta kávé ennek jobb szimbóluma nem is lehetne: mert ha az a nyavalyás kávébab végigment egy egzotikus állat emésztőrendszerén, és még rohadt drága is, akkor egészen biztosan valami különlegességről van szó. Pedig semmi másról nincs szó, mint a fékevesztett emberiség jómódú kreténségének újabb megnyilvánulásáról, ugyanis amellett, hogy a kávé készítése tényleg különleges, az íze valóban hajaz az elkészítése módra, hiszen kifejezetten szar.

A brunch műfaja lényegében arról szól, hogy látványos, ebédnek is beillő reggeliket fogyasztunk nem túl korán. Csakhogy az élmény félig teljes akkor, ha a reggeli csak szuperül néz ki, de az ízélmény elmarad. Pont egy ilyen helybe futottunk bele, amely egyben annak is kiváló példája, hogy a Google-értékelések miért nem annyira megbízhatók.

Régóta kedvelem a görög salátát, de hogy milyen az igazi, azt csak görögországi nyaralásom során tapasztaltam meg. A leginkább lenyűgöző dolog a görög salátában számomra az, hogy amilyen egyszerű, annyira finom. A görögök nagyon tudnak valamit, ugyanis a görög saláta csak pár összetevőből áll, és hogy őszinte legyen, külön-külön egyik sem nagy kedvencem, ám együtt valami fantasztikus. Íme a görög saláta eredeti receptje.

A magyarok egy évben csak kétszer esznek halat: egyszer nyáron a Balaton partján, egyszer pedig karácsonykor. Az általánosító sztereotípia persze nem mindenkire igaz, de egy nagy igazság van benne: a Balaton-parti halsütő elengedhetetlen kelléke a magyar nyárnak. A változó minőségű régi klasszikusok mellett öröm látni, hogy olyan halsütők is felütik a fejüket a Balaton-parton, amelyek minden tekintetben megfelelnek a mai étteremlátogató igényeinek, kiváló választékkal, ötletes körítéssel, hangulatos berendezéssel teszik még jobbá a kiváló sült halak nyújtotta élményt, ami egyébként körítés nélkül is éppen elég tökéletes. Még jobban esnek az omlós fehér húsú halak, ha az ember egy páratlanul gyönyörű környéken járva véletlenül bukkan bele egy ilyen remek halsütőbe.

Elsőre bizarrul hathat, de a csehek a sör mellé gyakran fogyasztanak marinált hermelínt, aminek semmi köze a cuki szőrős állathoz: a cseh hermelín sajt a francia camembert helyi megfelelője, amelynek leggyakoribb felhasználási módja a nakládaný hermelín. Imádom ezt a kis sörkorcsolyát, amit magyarországi cseh stílusú kocsmákban is gyakran megtalálhatunk, és bár otthon ritkán iszom sört, már régóta el akartam készíteni a nakládaný hermelínt itthon. Most erre sort is kerítettem, és természetesen be is mutatom a receptet. Figyelem: fogyasztása cseh sörrel kötelező.