Apuleius • 6 nap
Az ember a saját környezetéről sem gondolná, hogy milyen kincseket rejt. Békés megyében, Gyula belvárosától távolabb, a Törökzug szomszédságában, az Epreskert utcában helyezkedik el a Ferences romkertként ismert emlékhely, mely csupán a ferences templom szentélyét és a hozzá délről csatlakozó kolostor egyes részleteit foglalja magában, az épületegyüttes többi része beépített telkeken helyezkedik el. De a legérdekesebb, hogy itt temették el Mátyás király fia, Corvin Jánosnak a lányát és feleségét. A területet egy nem túl magas kerítés öleli körbe, az ajtó pedig nyitva állt amikor ott jártam. Nem messze innen található a törökzugi templomrom.
A ferences barátok kolostora és a hozzá tartozó ferences templom az 1420 és 1452 közötti időszakban épült, megépítése valószínűleg Maróti (vagy Maróthy) János vagy fia, László nevéhez fűződik, akik a gyulai várat is építtették. A kolostorba a Marótiak a ferences rend obszerváns ágának szerzeteseit költöztették, és a rendház egészen a XVI. század második feléig működött. Mivel a Maróti család kihalt, így 1476-ban Mátyás király az egész gyulai uradalmat fiának, Corvin Jánosnak adományozta. A török idők alatt bekövetkezett pusztulást, majd a XVIII. század ekéjén történő újratelepítést követően a területen a németvárosi gazdák szőlőskertjei húzódtak.
A ferences templom a maga korában egyedinek és nagynak számított, egy korabeli oklevél tanúsága szerint 1535-ben 23 szerzetes élt a templomhoz tartozó rendház falai között. Kerecsényi László gyulai várkapitány az 1560-as években parancsot adott, hogy a templom építőköveiből erősítsék meg a várat. Emellett több gyulai templom is épülhetett részben a ferences rendház és szentély maradványaiból. A templomhoz négyszög alakban csatlakozott a több épületből áll kolostor, amelynek három összefüggő, nagyobb épülete már korábban előkerült, a templom homlokzatához kapcsolódó szakasz feltárása pedig Kiss Lajos szőlőjének kiszedése után történt meg. A templomnak a homlokzati oldalon valószínűleg nem volt tornya, csupán a szentély sarkánál állt egy kisebb harangtorony.
Implom József 1931-ben és 1934-ben kutatta a ferences templom és rendház maradványait, a feltárás megkezdésekor egyértelműen azonosította a romokat a ferences templommal. Corvin János lányának, a 13 éves korában elhunyt Corvin Erzsébetnek, valamint Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak a sírjait Implom József tudatosan kereste az ásatáson, és azokat az egykori szentély területén meg is találta. A szentélyben csak ez a két, egy-egy koporsó befogadására alkalmas méretű, téglából rakott sírhely volt. Az ásató a sírokban sajnos csak összetört csontokat talált, más leletanyagot nem. A sírokat valószínűleg a török korban kirabolták, a csontok akkor szétszóródtak. A második világháború alatt az Implom József által talált régészeti leletek eltűntek vagy megsemmisültek. Implom a gyulai ferences épületmaradványok rangját érzékeltetendő a szeged-alsóvárosi ferences templomot említette párhuzamként. Az ásatás végeztével már az 1930-as években megkezdődött a romok egy részének konzerválása. A romkertet övező telkek az 1940-es évek közepétől kezdődően teljesen beépültek, elfedve a templom és a kolostor nyugati részét, és hosszú időre lehetetlenné téve bármilyen további régészeti kutatást. Napjaink régészeti kutatásai, ásatásai során találtak újabb két emberi csontdarabot, amelyet antropológusok vizsgálnak meg a közeljövőben. Megtalálták továbbá a két sírhely eredeti, középkori alapjait. A kutatók szerint a templomban temettek el egy harmadik személyt is, ám róla semmilyen feljegyzés nem került elő, és a sírhely jelenleg magánterületen van, így azt nem tudják vizsgálni.
A romkert ma látható arculatát 1962–1963-ban kapta, amikor egy csupán háromnapos, hitelesítő feltárást követően a feltárt és meglévő falszakaszokat konzerválták, valamint a látogathatóságot lehetővé tették. Az egyik képen, amin az információs tábla látható, kinagyítva láthatóvá válik, a ferences templom és a rendház ma látható részeinek, valamint a közeli, törökzugi plébániatemplomnak a metszete is.
