venember83 • 9 nap
A mikroállamok egy másik tipikus példája, Seborga. Ez egy olyan terület amelyik hosszú időn át önálló volt, de szeretné ismét visszakapni az önrendelkezését.
Létezik jó pár elmélet arról, hogy egy államkísérlet mikor nem lesz sikeres. Aki olvasta Sealandot, annak talán közben is eszébe jutott pár ilyen. Seborga azért izgalmas, mert szinte mindenben Sealand ellentéte, de mégis ugyanolyan helyzetben van.
Seborga a francia-olasz határ közelében fekszik. Gyalogosan 14 km-re van a mai határvonaltól. Jelenleg nem rendelkezik tengeri kijárattal, de a történelem során volt olyan, hogy még szigetek is tartoztak hozzá. Ma olyan 3 km-re van légvonalban a tengerpart a településtől, de a meredek emelkedő miatt a gyalogos útvonal hosszabb.
Ha valaki arra tévedne, akkor egy kicsi, de nagyon barátságos hegyi falura lelne, ahol rengeteg hercegségi jelkép üzenné azt, hogy az bizony nem klasszikus olasz terület. Sőt, olasz zászlót csak és kizárólag az önkormányzat épületén lehet megfigyelni, a trikolór sehol máshol nem fordul elő. Egy-egy jobb kilátással rendelkező helyen a távolban látná a tengerparton Monacót, amelyre elég sokat utalnak a helyiek, mint követendő példaképre. Ez nem véletlen, mert a két állam történelme nagyon hasonló, több ponton össze is kapcsolódott.
Seborga határa, a valóságban csak dísz, nem működik ellenőrzési pontként
(a kép forrása: egyedi helyek blogja)
Seborga annak a tipikus példája, amikor egy államot nem a semmiből találnak ki, hanem létezett, csak a történelem során beolvasztották egy nagyobb országba, A terület 954-ben lett önálló, majd a XI. században alakult önálló hercegséggé. Nem mindig békés viszonyok között, de 1786-ig őrizte a különállását. Andorrához hasonlóan segítette őket az, hogy a császár és a pápa területének a határán feküdt, így a konfliktusok során tudott lavírozni.
Egyébként 1786-ban sem vesztette el az önállóságát, csak akkor a pápa a Savoyaiak védnöksége alá helyezte. A pápai rendelkezés magában foglalta Seborga függetlenségének a rögzítését, így esett, hogy a Savoya-ház nem vette fel soha a "Seborga hercege" címet. A státusza éppen olyan volt, amit annak idején Monaco is megkapott.
Tiszta időben rálátni Monaco területére, amit a helyiek mintának tekintenek
(a kép forrása: vip.de)
Amikor 1861-ben megalakult a Savoya-dinasztia vezetésével az olasz nemzetállam, akkor Seborga területét is az egységes állam részeként kezdték kezelni, az önállóságát pedig fokozatosan felszámolták. Amikor 1946-ban megszűnt a királyság, akkor Seborga automatikusan a köztársaság része lett.
Magát a döntést 1963-ig nem nagyon bírálták, de akkoriban egy csoport elkezdte ezt kifogásolni. Ennek a vezetője lett az első modernkori seborgai herceg, akiről majd lesz szó. Őt virágkereskedőnek nevezik, de valójában egy újságíró volt, aki hobbista történészként megalkotta a legendát Seborga önállóságáról. Akkor, 1963-ban, a függetlenséget egy helyi népszavazás elé vitték. Ott 304 igen és 4 nem szavazattal a függetlenségük helyreállítása mellett döntöttek. Alapvetően lényegtelen a legenda teljes hitelessége, a fontos a helyiek abszolút többségi döntése a függetlenségük helyreállításáról.
György herceg, Seborga modernkori alapítója és első uralkodója
(a kép forrása: Monaco Life)
A függetlenség ötlete elsősorban azért lett népszerű, mert a kirándulókat akarták elcsábítani a faluba. Komolyabbra csak 1993-tól fordult a dolog, mert a helyiek jelentős része inkább valódi önállóságot szeretett volna elérni. A herceg teljesen újragondolta a terveket. Ennek eredményeként született meg a ma hatályos "alkotmány", amihez nagy viták árán a falu önkormányzata is csatlakozni kényszerült.
Jelen pillanatban az olasz bírósági döntések Seborga ügyét a "nem rendezett" kategóriába sorolják, de ez nem jelent túl nagy ígéretet. Az olasz állam inkább úgy tekinti a seborgai monarchiát, mint egy települési önreklámot, ami vicces és teljesen ártalmatlan. A falu vezetése ugyanis nagyon kínosan ügyel arra, hogy jogi szempontból a projekt kikezdhetetlen legyen.
Európában Andorra, Monaco és San Marino hasonló kísérletei sikerrel jártak, így a seborgai tervek annyira nem elvetendőek. A ma létező rendszerük a monacóinak a helyi változatának számít, kivéve az örökletes uralkodói címet. Létezik tehát egy települési közigazgatás, amelyik az olasz állam jogszabályainak megfelelően működik. E mellett alakították ki a monarchikus árnyékállamot, amely hangsúlyozottan jogszerű és békés eszközökkel harcol a település önállóságának a maximális bővítéséért.
A hercegség élén az uralkodó áll, aki hercegi címet kap. Népszavazás dönt a személyéről, a hivatali ideje 7 év. Az ismételt megválasztása nincs korlátozva, akármennyi cikluson át a hivatalában maradhat, ameddig a lakosság támogatja őt. A herceg az államfő, a kormányfő és a "hadsereg" parancsnoka.
Összesen négy "fegyveres" erő létezik, mindegyik önkéntesekből áll, bár meglehetősen kevés tagjuk van. Az egyik a Gárda, amely díszőrségként és testőrségként működik, de igazi fegyveres funkciója nincs. Általában egy vagy két aktív tagja van "szolgálatban", hogy amikor vendégek érkeznek, hogy le lehessen őket fotózni. Szerveztek egy tartalékos testőrséget is, ennek a neve Szent Bernát Rend. Elméletileg csak vészhelyzetben lennének feladataik, de ilyen eddig még nem volt és nagy eséllyel nem is fog kialakulni.
A harmadik fegyveres erő a Seborgai Fehér Lovagok, akik a nevükben egy történelemben már létezett lovagrend hagyományőrzői, de egy nem várt vészhelyzetben a területvédelemért lennének felelősek. Ők rendszeresen elmondják, hogy a falut akár négy ember is meg tudná védeni a különleges hegyi helyzete miatt. Arra utalnak ezzel, hogy a támadóknak felfele kell menniük nagyon meredek emelkedőkön, sokszor kétszeres derékszög alaprajzú, nagyon szűk átjárókon. Elméletileg akár igazuk is lehetne abban, hogy tucatnyi lovag elegendő lenne a terület megvédéséhez, de soha nem gyakoroltak le ilyen helyzetet.
A negyedik erő az önkéntes határőrség, amely a település egyik bejáratánál ad díszőrséget, mintha valódi határőrök lennének. A filmesek és a videósok kedvéért szoktak beállni a bódéba, ahol a kamera előtt úgy tesznek, mintha iratokat ellenőriznének. A valóságban ilyen jogkörük nincs. Az utolsó információim szerint a létszámuk négy fő, hivatalosan biztonsági őrnek számítanak.
E mellett van az önkormányzatnak is egy helyi rendőrséghez hasonló szervezete. Ez is egy kicsiny létszámú alakulat, azonban nekik van intézkedési jogkörük. A uralkodónak nincs felettük semmilyen hatalma, de a kamerák kedvéért oda szoktak állni statisztának a különböző rendezvényeken.
Seborga hivatalosan nem rendelkezik koronával, egy azért létezik, viszont nem használják a beiktatás során
(a kép forrása: vip.de)
A kormány funkcióját a Koronatanács tölti be. Elméletileg a herceg a kormányfő, de a kormány napi munkáját egy úgynevezett államtitkár vezeti. Ő nagyjából olyan feladatokat lát el, amelyet Magyarországon egy települési jegyző. Az önkormányzatnak is van külön jegyzője, de a monarchikus rendszer is kapott egy ilyen tisztviselőt.
A településnek van egy valódi önkormányzata is, választott polgármesterrel és saját adminisztrációval. A honlapot átnézve apró morzsák utalnak arra, hogy a településen van egy uralkodó is. Nem nyilatkoznak viszont elszakadási szándékról, kifejezetten kerülik a témát, mivel ez az alkotmánnyal ellentétes lenne. Ugyanakkor az a helyi politikus, aki nem így gondolkodik, nem kap szavazatokat.
Erre utal, hogy az uralkodó megválasztásán a lakosság hatalmas arányban jelen volt. Sőt, többen mentek el szavazni, mint az önkormányzati választásokra! A helyiek tehát minimum fontos intézménynek tekintik a Hercegséget, ami már meghaladja a települési marketing kereteit.
Az uralkodó végez valamiféle klasszikus államfői tevékenységet is. Például ellátogat más országokba, vannak valódi külképviseletek is, de azt is látni kell, hogy a fogadás körülményei nem államfői kezelésről árulkodnak. Úgy tekintik, mintha egy település képviselője lenne, egyféle rendkívüli nagykövet.
Seborga lakói mindig elmondják a látogatóknak, hogy nem mennek fejjel a falnak, mert annak nem lenne értelme. Azt a teret használják ki a függetlenségi harcukban, amire egy alig 300 fős függetlenedni kívánó államként alkalmuk nyílik. Azt viszont a lehető legteljesebb mértékben. A köztársasági alkotmány ugyanis tiltja a kilépést, azonban mivel ez többeknek is a célja, nagyon széles körű autonómiát engedélyez
Az első uralkodó György herceg (1936-2009) volt, aki 1963 és 2009 között állt az állam élén. Többször is szenvedélyes vitába keveredett a helyi polgármesterekkel, aztán végül a lakosság többsége az önálló államot célzó projekt mögé állt. Ő hivatalosan is Monacót szerette volna másolni, adókedvezményekkel és kaszinókkal.
György herceg halála után egy 5 hónapos interregnum következett, mert kerestek egy megfelelő utódot, ami nem volt egyszerű. Végül Marcell herceg (1978) lett megválasztva, aki 2010 és 2019 között volt az állam első embere. Őt a helyiek azért kérték fel a szerepére, mert egy gazdag monacói vállalkozót és sportolót láttak benne, aki pénzzel, ismertséggel és kapcsolatokkal rendelkezik Seborga ügyének az előmozdításához.
Ő 2019-ben mondott le. A lemondása valódi oka az volt, hogy megcsalta a feleségét, aki viszont helyben nagyon népszerű volt. Az uralkodó ugyanis nem volt túl sokat a faluban, a feladatait sem nagyon látta el, sokkal inkább a külügyminiszterként szolgáló felesége képviselte őt. A feleség ráadásul a család seborgai házában élt, a helyiek között. Amint a sajtóban megjelentek a hírek, a herceget felkeresték a helyiek a lemondása ügyében.
Marcell herceg és a felesége Nina, még 2017-ben
(a kép forrása: a Hercegség Flickr oldala - nekik ez van)
Ekkor választották meg Nina hercegnőt (1978), aki egyébként az első uralkodó lányával szállt versenybe a választáson. Nina az addigi politikáját folytatja, ami két irányt jelöl ki. Az egyik része a valódi állam működésének a maximális lemásolása. A másik része a gazdasági erő megteremtése, ami őszintén szólva nem jól alakul.
Marcell herceg a szupergazdagokat célozta meg, egy elit hegyi pihenőhely kialakításának a tervével. Nina hercegnő egyébként egy monacói ingatlanfejlesztő, így eleve nem vetette el az ötletet. Sőt, komolyan vette és nagyjából kiderítette, hogy esélytelen az eredeti formájában. Miért?
A mesteri terv az volt, hogy egy elit szállodát hoznak létre a csendes környezetre vágyó szupergazdagoknak. Mivel Monaco és San Remo nagyon közel van, ezért a terv nem volt megalapozatlan. A városi nyüzsgésből át lehetett volna ugrani a varázslatos nyugalomba, ahol mindenféle természetközeli pihenési lehetőségek álltak volna nyitva. A baj ott kezdődött, hogy nincs elfogadható közlekedés.
Ezen a rossz minőségű képen is érzékelhető, hogy Seborga felé nehéz kiépíteni jobb közlekedési lehetőségeket
(a kép forrása: casado.net)
Egy nagyon meredek, szűk és kanyargós úton kell felmenni autóval a faluba, ahol könnyen lehet, hogy az út közepén szembe fog jönni egy teherautó. Kifejezetten jó rutin és kemény idegek kellenek a vezetéshez, de a budapesti forgalomban edződött sofőr ehhez a feladathoz elég kevés. Tehát autóval vagy buszokkal ugyan megközelíthető a falu, viszont ezen kellett volna változtatni.
Szélesebb, biztonságosabb utakat kellett volna kiépíteni. A szupergazdagok miatt egy komolyabb heliport is elkerülhetetlennek mutatkozott. Sőt, kellett volna egy kikötő a tengerparton, ahonnan mondjuk egy sikló vagy valamilyen metrószerű vasút indulhatott volna fel a faluba. Önmagában ezek egyike sem olcsó, de van egy másik gond.
Mégpedig az, hogy Seborga nem olyan, mint Budapesten a Duna és a Gellért-hegy. Nagyjából olyan a helyzet, mintha a Duna és Csillebérc között kellene valamilyen közvetlen kapcsolatot teremteni. A tengerpart és a falu közé egy beépített, a kilátásra érzékeny város és több hegy esik. Módosulna a látkép, átalakulna a tengerpart és talán a helikoptereknek sem örülnének annyira. Mindenesetre ez már olyan nagyságrendű pénz, amit egy nagyváros is alaposan átgondol. Aztán előkerült a megtérülés kérdése, ami nem volt éppen kecsegtető.
Légvonalban nincs messze a tengerpart, de ide egy siklót nehezen lehet elhelyezni
(a kép forrása: quatre saisons)
Az is nagy kihívás, hogy a közeli, jól megközelíthető tengerparton nagyon jó szálláshelyek vannak, tiszta tengerrel, rengeteg élménnyel, kaszinókkal, elkülönített partszakaszokkal és szálláshoz tartozó medencékkel. Ezeket egy házaspár 75-80 euró/éjszaka áron megkaphatja. Ezt kellett volna valahogy felülmúlni.
Önmagában a csendbe, a nyugalomba, a természet elérhető lent is, a parton. Igaz, hogy akad a faluban pár apró múzeum, de sokkal több élményforrás kellene. Arborétum, állatpark, élménypark és a környék adottságait kihasználó programok, a közelben nem elérhető szolgáltatásokkal. Ez is sok pénzt igényel, a megtérülés ebben az esetben is kérdéses.
Aztán ott van az a tétel is, hogy Seborga utcái nagyon sok pénzből rendbe lettek téve. A falu belseje ezért nem alakítható át, a települési kép nem módosítható. A külső területeken kellene kialakítani új létesítményeket, ami számos kérdést felvet. Tényleg sokat, mint például a szűk, kanyargós utcácskákon át megközelíthető ófalu (vagyis "óváros") megközelíthetőségét, ami azért próbára teszi sokaknak az erejét. Azt, hogy ez mit is jelent ebben a kisfilmben (is) meg lehet nézni. Ha nem is az egészet nézi át valaki, itt-ott beletekerve kap az ember egy összefoglaló képet.
Seborga látképe elárulja, hogy ez egy hegyi falu, meredek utcákkal, ami idegenforgalmi szempontból nem annyira előny
(a kép forrása: a készülő film reklámja)
Azzal is szemben kellett néznie a falunak, hogy hiába egy kedves és bájos ékszerdoboz, mégis ezernyi van hasonlóból a tengerparti részeken. Valami nagyon egyedi szolgáltatásokat nyújtó keveréket kellett volna kialakítani, de akármennyire is ötleteltek rajta, akármennyire is volt kapcsolat a nagyon gazdag befektetők felé, a megtérülés ügye nem állt jól. Ezért Nina egy új program építését kezdte el.
Nina építette ki a település diplomáciai kapcsolatait és igyekszik mindent megtenni, hogy a településnek legyen idegenforgalma. A lakossághoz képest sokan fordulnak meg nyaranta a faluban, a közeli területek tengerparti és nagyvárosi nyüzsgését egyre többen náluk váltják fel a rövid, de nagyon csendes nyugalomra.
A diplomáciai kapcsolatokat Seborga úgy adja el, minta lennének külképviseletei, amelyek valójában települési marketinget szolgáló kirendeltségek. A hercegnő rendszeresen utazik a saját pénzén "állami" látogatásokra, de a képekből egyértelmű, hogy egy település nagyköveteként fogadják, nem államfőként.
A legnagyobb sikere, hogy mindig küld táviratokat az új uralkodóknak. Amikor Dániában trónváltás volt, akkor a nagy felhajtásban a dán udvar munkatársa valóban küldött egy köszönetnyilvánító üzenetet, amelyet Nina hercegnőnek, Seborga uralkodójának címeztek. Persze ez csak baki volt, ami nem azonos az elismeréssel, de amennyire lehetséges, kiaknázták az ebben lévő lehetőséget.
Nina hercegnő ezért egy másik irányba kezdett bele. Az ötletről nem mondják azt, hogy a Dexter c. soroztat első folytatásából ered, de könnyű felismerni a hasonlóságot. Ott az történt, hogy a sorozatot egy nagyon apró faluban forgatták le, amit a filmben kisvárosnak adtak el. A forgatásból befolyó pénzből fel tudták újítani a város egyik régi hídját, amelyen egy virágos kertet rendeztek be.
Ennek a mintájára sikerült Seborga helyszíneit eladni egy forgatócsoportnak. Egy romantikus komédia helyszínévé fog változni pár hétre a falu. A nagyobb cél az, hogy egyre több filmes stáb vegye igénybe a falu helyszíneit. Ezen keresztül egyébként nem csupán a falu bevételei növekszenek, hanem munkalehetőséget adhat a helyieknek is.
Ahogyan Sealand is megszervez látogatásokat influenszereknek, így Nina hercegnő is. Kiderült, hogy ez képes látogatókat behozni a faluba, így egyre több bolt nyílik meg és életben is tudnak maradni. Ennek a programnak a sikere nagyon erősen függ a hercegnőtől, mivel a közvetlen és barátságos stílusa nagyon sokat jelent. Ez a kontraszt akkor feltűnő, ha valaki Sealand hasonló projektjeivel veti össze, ahol egyébként szintén barátságos a fogadtatás, de a személyiségen nagyon sok múlik.
Fontos tudni, hogy nagyon sokan próbálják Seborga ügyét hamisan felvállalni. Léteznek olyan honlapok, amelyek hivatalos honlapnak tűnnek, de közben hamisítványok. Nem egy ember kitalálta magáról, hogy ő Seborga legitim uralkodója. Ezért mielőtt bárki is pénzt adna vagy egyéb módon kifejezné az érdeklődését egy internetes hír miatt, jobban teszi, ha előzetesen ellenőrzi a helyet vagy a személyt. Létezik egy hivatalos lista is a csaló oldalakról.
Még az sem igaz, hogy trónviszály tört volna ki a senki által el nem ismert államban. Noha többen is megtették magukat uralkodónak, a település elfogadott szabályzata szerint az uralkodójukat ők szavazzák meg. Éppen ezért trónviszály sem keletkezhetett. Akik alulmaradtak a választásokon, azok sem lettek ellenségesek a győztesekkel. Ezek a "trónkövetelők" nem is közülük kerültek ki.
A Seborgához kötődő csalások célja a pénz. Ezért írom le így külön, hogy Seborga nem ad honosítást, nemesi címeket és nem is szervez oda utazásokat távolról. A honosítás csak az olasz szabályozás alapján történhet meg, de az sem pénzért cserébe történik, hanem egy helyi ingatlan megvásárlásával. A nemesi címeket pedig sem ingyen, sem pénzért nem adják, mivel ilyenek nem léteznek a kívülállók számára.
Mielőtt gyorsan legyintenénk Seborga kísérletére, szögezzük le, hogy Andorra és Monaco a maga módján sikeresen kiharcolta az önállóság egy bizonyos mértékét. Elméletileg nem elérhetetlen Seborga lakóinak a nagy álma sem, de van pár dolog, amit figyelembe kell venniük.
A rossz hír az, hogy Európában látszódik egy törvényszerűség, ami már nagyon sok ideje mindig igazolást nyer. Ez a sejtés úgy szól, hogy új határok létrehozásához a fegyvereken át vezet az út. Ezt érthetően Seborga el szeretné kerülni. A kevéske remény az a pár kivétel, ami fegyverek nélkül valósult meg.
A már említett két monarchián kívül ez csak másik két államnak sikerült, Csehországnak és Szlovákiának. Ott mindkét félnek erős érdeke volt a szakítás, vagy inkább egyik félnek sem volt érdeke megtartani a közös államot. Az olasz állam esetén ilyenről jelen pillanatban nem beszélhetünk, bár mind a déli, mind pedig az északi részen vannak törekvések az egységes olasz állam megszűntetésére, de ez még nagyon távoli lehetőségnek tűnik. Persze az olasz politika ilyen szempontból kiszámíthatatlan, a szakadár szándékokról álmodóknak nem ez a véleményük.
A másik lehetőség az, amin éppen most járnak. Létrehoztak egy "árnyékországot", amely működteti az önálló Seborga képzetét, a jogilag kifogásolhatatlan kereteken belül. Ezt lépésenként próbálják szétfeszíteni. Ehhez viszont fejlődni is kellene. Olyan gazdasági erőre kellene szert tenniük, ami miatt Seborga erős szövetségeseket tudna találni, így kényszeríteni tudná az olasz államot a békés szétválásra. Amint láttuk azt a másik két függetlenné vált monarchia esetében, ehhez sok idő kell. Seborga esetében még közel sincs meg a minimálisan szükséges gazdasági erő.
A harmadik út a település csatlakozása lenne egy másik államhoz, majd attól az államtól le kellene válnia. A második lépés még egyszerűen megoldható lenne, de az első bonyodalmat okozna. Ehhez alkotmányt kellene módosítani, mivel az olasz alkotmány 5. cikke nem engedélyezi a kilépést, csupán teret nyit a szélesebb autonómia előtt. Persze az is nagy kérdés, hogy melyik másik államnak kellene Seborga, hiszen semmilyen rendkívüli lehetőség nincs benne.
A legnagyobb feladat ezért 2026-ben érkezik el. A lakóknak fel kell mérniük, hogy ezek után mit szeretnének elérni, illetve ahhoz ki lenne a megfelelő uralkodó. Úgy tűnik, hogy a monacói gazdagok tisztáztak egy helyzetet, ami nem hozta közelebb a megoldást. Nina hercegnő mandátuma 2026 őszén lejár, így a döntés pillanata hamarosan elérkezik.
Cooking Up a Country ez pedig a film előreklámja
Primocanale a herceggel szembeni bizalmatlanságról
Süddeutsche Zeitung riportja 2017-ből
