Kiállítás egy repülőgép tervezőnek - de Havilland Aircraft Múzeum

Több múzeum van Európában, amely egyetlen tervezőintézet, vagy konstruktőr számára állít emléket. Németországban például az Airbus (EADS) támogatásával Manchingban található a Flugmuseum Messerschmitt, az Egyesült Királyságban pedig a De Havilland Aircraft Múzeum.

• A múzeum bejáratánál már látszik a táblán, jó helyen vagyunk.

Utóbbi a London melletti Hertfordshire megyében Colney-ban található. A Múzeum korábban de Havilland Aircraft Heritage  Centre (vagyis Központ) néven volt ismert. A múzeum önkéntesek által vezetett és üzemeltetett szervezet, amely komolyan támaszkodik adományokra.

A küldetésük és céljuk, hogy méltó emléket állítsanak de Havilland örökség megőrzése és kommunikálása annak érdekében, hogy a jelenlegi és a jövő generációi minden korosztályból megértsék a de Havilland hozzájárulását az innovatív brit repüléstechnológiához.

• A de Havilland Aircraft Múzeum logója. (forrás: dehavillandmuseum.co.uk)

A múzeum nagyon közel van a Sallisbury Hall (kastély)-hoz. A területen a IX. század óta állt kastély, illetve erőd, de a jelenleg is látható házat 1668-ban építette egy bankár. A kastély melletti csarnok többször is gazdát cserélt, például az 1800-as évek második felében földművesek is laktat a területen. 1905 körül Lady Randolph Churchill, (Mrs Cornwallis West), ideköltözött. Fia, Winston Churchill is rendszeres látogatója lett.

Az 1930-as években Sir Nigel Gresley, a Londoni és Északkeleti Vasút) vezetője lakott itt. 1939. szeptemberben, tehát a második világháború kezdetén a de Havilland Aircraft Company a Mosquito tervezőcsoportot a csarnokban hozta létre, a Mosquito prototípusát, az E0234/W4050-et később a szomszédos épületekben, a Salisbury Hall oldalában építették meg. Ezeket azóta lebontották.

• Sallisbury Hall (forrás: wikipedia)

A szomszédban is egy repülőgépgyártó cég az Airspeed Ltd. települt. A de Havilland Aircraft Company megvásárolta az Airspeed Ltd-t, tervezőcsapátnak nagy része Hessell  Tiltman tervező vezetésével  de Hatfieldben,  Hertfordshire-ben, majd a London Colney-i Salisbury Hallba költözött. Az Airspeed épülete a Salisbury Hall mögött volt, és azóta lebontották. Az egykori Airspeed Ltd. épületének egy részét ma az új Geoffrey de Havilland hangár foglalja el.

Miután a de Havilland 1947-ben elhagyta a csarnokot, a csarnok elhagyatott állapotba került.

Később Walter Goldsmith, a hadsereg nyugalmazott őrnagya megvásárolta a Salisbury Hallt, hamarosan rájött, hogy a háború alatt de Havilland használta. Kapcsolatba lépett Bill Bairddel, aki akkoriban a de Havilland Hatfieldben a PR-ért felelt, és megtudta, hogy a cég a Mosquito tervezőközpontjaként használta, és hogy Baird az eredeti prototípust a Fiddlebridge raktárban rejtette el, közvetlenül a hatfieldi repülőtér mellett. A de Havilland elvégezte az alapvető helyreállítási munkálatokat Hatfieldben, és Goldsmith 1959-ben visszavette a repülőgépet Salisbury Hallba.

A támogatói társaság számos kiállítási tárgy restaurálásáért és konzerválásáért felelős, kezdve az 1978-as Chipmunkkal, amelyet 2003 és 2007 között újra restauráltak. A támogatók aktívan részt vettek a volt liverpooli Mosquito elhelyezésére szolgáló hangár építésében 1980-ban, majd a repülőgép teljes helyreállításában, amelyet 1990-ben fejeztek be. A támogatói egyesületnek köszönhető a Tiger Moth, Hornet Moth, Mosquito 6, Heron, Dove, több Vampire és a gyűjteményben található számos más repülőgépen végzett munka.

• A de Havilland logo évtizedekig jelezte a gyártót.(forrás: wikipedia)

2001-ben felismerték, hogy a Mosquito prototípusa sürgős konzerválási munkálatokra szorul. Ezt a a BAE Systems és a Heritage Lottery fund támogatta. A Mosquito prototípusának restaurálása 2015 decemberében fejeződött be, majdnem a 75. évfordulójára a másik két Mosquitóval együtt a Walter Goldsmith Hangárban látható.

2016 januárjában a múzeum új hangárt nyitott, amelyet kezdetben Geoffrey de Havilland Hangárnak neveztek el. Ezt a hangárt később az új hangár megnyitásakor átkeresztelték Amy Johnson Hangárra, és most műhelyeknek használják, ahol a közönség láthatja az önkénteseket a múzeumi projekteken dolgozni. A múzeum 2020 februárjában nyitotta meg az új Sir Geoffrey de Havilland hangárt.

• A múzeum madártávlatból (forrás: dehavillandmuseum.co.uk)

A múzeum a nagy brit állami múzeumok költségvetését nézve szerény büdzsével gazdálkodik, de az önkéntesek sokat segít a repülőgépek karbantartásában, takarításban a múzeum üzemeltetésében.

Geoffrey de Havilland 1982-ben született és 1965 májusában hunyt el. 1900 és 1903 között műszaki mérnöki iskolába járt, majd az autó és motorkerékpár gyártás területén helyezkedett el, először műszak rajzolóként. Két évet dolgozott az Omnibus Construction Company Limited tervező irodájában és ott tervezte meg első repülőgép motorját, aminek prototípusoát az Iris Motor Company készítette el. 1909-től házasságkötése után repülőgép tervezésnek és építésnek szentelte életét.

• Sir Geoffrey de Havilland (forrás: wikipedia)

De Havilland első repülőgépe, amelyet két év alatt épített meg már első rövid repülési kísérlet során 1909 decemberében Litchfield (Hampshire) közelében lezuhant. Új kétfedelű repülőgépet épített, első repülését ezzel egy Newbury melletti rétről hajtotta végre 1910 szeptemberében. Az eseményt jelenleg egy emléktábla jelzi. A következő tervek egyre sikeresebbek voltak: 1912-ben az általa tervezett repülővel, a B.E.2-vel új brit magassági rekordot állítottak fel 3200 méteren. Geoffrey volt a tervező és a bátyja, Hereward de Havilland a tesztpilóta.

• Hereward de Havilland a tervező testvére, berepülő pilóta volt. Túlélte a repüléseket.(forrás: wikipedia)

1910 decemberében de Havilland csatlakozott a HM Balloon Factoryhez, Fairnborough-ban, amiből a későbbi Royal Aircraft Factory lett. Második repülőjét, amelyen ő maga tanult repülni, eladta új munkaadójának 400 £-ért. Ez lett az F.E.1, a hivatalosan első Royal Aircraft Factory tervezésű gép. Az elkövetkező három évben de Havilland tervezett, vagy részt vett számos „gyári” kísérleti típusok tervezésében. 1912. szeptember 2-án hadnaggyá nevezték ki a Királyi Repülő Hadtesthez (Royal Flying Corps) próbaidőre, ahol november 24-én tartalékos tiszt lett és december 25-én véglegesítették.

1913 decemberében de Havillandot kinevezték a Légügyi Ellenőrzési Igazgatóság repülőgép ellenőrének. A tervező munkát szomorúan otthagyva 1914 májusában bevonult és Hendonban, az Airco főkonstruktőre lett. Az Airco-nak sok repülőgépet tervezett, mindegyiket a nevének a kezdőbetűivel, D.H-val jelölve. Az első világháborúban sok, de Havilland tervezésű repülőgépet használtak a Royal Flying Corps, valamint a Royal Air Force kötelékeiben. Az első világháború alatt az RFC-ben (Királyi Repülőhadest) szolgált. 1914. augusztus 5-én főhadnaggyá é az RFC-ben repülő tisztté léptették elő. A háború végén már a légierő alezredesévé léptették elő.

Munkáltatóját, az 1920 elején megvásárolta a Birmingham Small Arms Company. azonban a vevő megismerte az Airco valós gazdasági helyzetét, 1920-ban leállította a céget. De Havilland az Airco egyik korábbi tulajdonosának, George Holt Thomasnak a segítségével létrehozta a de Havilland Aircraft Company-t és alkalmazták néhány korábbi kollégájukat. Alan Butler részére készítettek egy repülőgépet, amivel a vevő nagyon elégedett volt, s ő biztosította a tőkét néhány épület és az Edgware melletti Stag Lane repülőtér megvásárlásához. Utána Butler lett a cég elnöke. Az új helyen de Havilland a kollégáival számos repülőgépet tervezett és épített, köztük a Moth (Lepke) repülőgépcsaládot. De Havilland egyik feladata volt tesztpilótaként a gyártott gépek kipróbálása is.

1928-ban alapították meg a De Havilland Canada leányvállalatot, melynek a feladata lett a kanadai pilóták kiképzéséhez a Moth repülők gyártása. A II. világháború után ez a cég folytatta a működést, és sok belföldi típust tervezett és a gyártott, amelyek közül néhány nagyon sikeresnek bizonyult.  Az anyacég 1933-ban átköltözött a Hatfield repülőtérre, Hertfordshire-be.

1944-ben de Havilland kivásárolta a cégből a barátait és megvette a motortervező Frank Halfords tanácsadó cégét, s megalakította a de Havilland Engine Companyt, melynek Halford lett a vezetője. Korábban Halfords de Havilland számára sok motort tervezett, többek között a de Havilland Gipsyt és a de Havilland Gipsy Majort, majd a de Havilland Goblin-t, ami de Havilland első sugárhajtású gépének, a Vampire-nek volt az erőforrása.

• Geoffrey de Havilland, Alan Butler, Frank Halfords és Frank Whittle (forrás: facebook)

A társaságot de Havilland ellenőrizte mindaddig, míg 1960-ban a Hawker Siddeley Company meg nem vette. Pénzügyi támogatója, Alan Butler 1950-ig, amikor visszavonult, nagyon elkötelezett elnök volt.

De Havilland a társaság működésében való aktív részvételből 1955-ben visszavonult, bár a társaság elnöke maradt. A repülést 70 éves koráig folytatta. Utoljára egy DH.85 Leopard Moth, G-ACMA gépen repült. 82 évesen hunyt el agyvérzésben 1965. május 21-én a Warford Peace Memorial Hospitalban, Hertfordshire-ben.

Három gyermeke közül kettő, tesztpilótaként de Havilland repülőkben életüket vesztették. A legifjabb fiú, John 1943-ban halt meg egy légi karambol során, melyben két Mosquito is részes volt. Az ifjú Geoffrey hajtotta végre a Mosquitóval és a Vampire-ral az első repüléseket, és 1946-ban egy sugárhajtású DH.108 Swallow ölte meg, miközben hangsebességgel vagy annak közelében repült. Felesége Louise ezeket a haláleseteket követően idegösszeomlást kapott és 1949-ben meghalt. De Havilland 1951-ben újranősült, Joan Mary Frith (1900–1974) lett a felesége, aki férje haláláig a házastársa volt.

• Geoffrey de Havilland és Frank Whittle (forrás: wikipedia)

Testvére Hereward de Havilland viszont túlélte a repüléseket mint tesztpilóta és 1894–1976-ig tevékeny és hosszú életet élt.

de Havillandról a múzumon kívül szobrok és közterületek is emlékeznek szerte a Királyságban.

• Fülöp edinburgh hercege II. Ezsébet brit királyné férje de Havilland szobránál (forrás: wikipedia)

A Múzeumban látható repülőgépek:

A Mosquito prototípusa volt az első repülőgép, amelyet Salisbury Hallban kiállítottak, majd 1968-ban a de Havilland Vampire és Venom példányai követték. 1970-ben a gyűjteményhez csatlakozott a de Havilland Mosquito egy további példánya, amelyet a Liverpool Corporation adományozott, miután a Mosquito Squadron című filmben használták. A kollekciót később bővítették, 1978-ig az együléses Vampire, a Sea Venom, a Sea Vixen, a Chipmunk és a Dove példányai is megérkeztek. Emellett 1976-ban egy Mosquito FB6 törzset is kaptak, ez ma már a legnépesebb altípus egyetlen túlélő példánya, amelyet Európában megőriztek. A múzeumban található a világ első sugárhajtású utasszállító repülőgépének, az utolsó fennmaradt négyszögletes ablakú de Havilland Comet 1 törzse.

• de Havilland DH.82A Tiger Moth, a brit birodalom és számtalan ország gyakorló repülőgépe, amely több évtizedig állt szolgálatban. 1931-ben emelkedett először a levegőbe.Kiváló repülési tulajdonsági vannak. Összesen 8868 darabot gyártottak tizenkét változatban a típusból. Negyvenkét ország állította hadrendbe.Napjainkban is több repülőképes példány létezik, ezek elsősorban brit repülőnapokon megtekinthetőek.

• de Havilland DH.82 Tiger Moth a levegőben. Duxfordi repülőnapokon rendszeresen repültek ezzel a típussal. 

• de Havilland DH.87 Hornet Moth a Tiger Moth oktató repülőgéphez képest jobb teljesítményt és komfortosabb körülményeket teremtett. Az oktató és a növendék egymás mellett ült. 1934-ben repült először. Konstrukciós hiba miatt azonban több repülőgép lezuhant belőle, amire rájöttek, hogy a szárnyak tervezésénél történt probléma. A gyár 1936-tól ingyenesen változtatott alakú szárnyakat biztosított a legyártott példányokhoz, azonban csak 165 darabot építettek a típusból.

• de Havilland DH.82B Queen Bee. A Tiger Moth motorjának, szárnyainak és futóműveinek felhasználásával lett tervezve a lucfenyőből készült, célrepülőgép. Ha túlélte a találatot, akkor irányítója megpróbálta minél kisebb károkkal a földre tenni. A repülőgép katapultról indult. Első ülésből ember is vezethette, természetesen nem lövészeteken. A hátsó ülés helyen rádióvezérlésű kormányberendezéssel szerelték fel. 1935-ben Hatfielben repült, ember vezetésével, de Farnoborughban már távvezérléssel tesztelték. 1933 és 1943 között 412 darabot építettek belőle. A Brit Királyi Légierő és úszótalppal a Királyi Flotta is üzemeltette.

• de Havilland DHC1 Chipmunk T.Mk.10,  A de Havilland kanadai leányvállalata által tervezett repülőgép 1946-ban végezte első repülését Torontói Downview repülterén. Ezt a típus a Moth utódjának szánta a de Havilland cég. A biplán helyett monoplán mellett a fém sárkányszerkezet is megkülönböztette elődjétől. A Chipmunk alap és műszeres kiképzésre valamint műrepülésre is alkalmas volt. Kanadában 214, Nagy-Britanniában 1014-et, Portugáliában 60 darabot építettek a típusból.

• de Havilland Cierva C.24 Autogiro-t a de Havilland cég építette, a spanyol feltaláló Juan de la Cierca tervei alapján. Első repülésén a spanyol konstruktőr vezette 1931-ben. Maximális sebessége 124 km/óra volt. A szerkezet kiforratlansága miatt a C.24-ből egyetlen darab épült.

• A DH.88 Air Comet repülőgépet, de Havilland a Sir MacPherson Robertson által 1934 októberben javasolt repülőversenyre, amely során Angliából Ausztráliába kellett volna repülni (elsőként a világon) kilenc hónap alatt tervezte és építette meg. A verseny díjazása 10 ezer font és örök dicsőség lett volna. Három példány készült a típusból, a G-ACSP lajstromjelűt fekete-arany színre festették és a "Black Magic" /fekete varázslat/ nevet adták.

de Havilland DH.98 Mosquito Prototype W4050. A "minden Moszkító őse" E-0234 jelzéssel szállít fel a hatfieldi füves futópályáról 1941 január 10-én A futómű is behúzásra került és legnagyobb sebessége 355km/óra volt első felszálláskor. Aznap további három repülést hajtott végre.1941. január 16-án 1800 méteren megelőzött a levegőben egy Supermarine Spitfire Mk.II. vadászrepülőgépet, 631 km/órás sebességgel.

• Február 24-én a farokkerék beragadt és a leszálláskor a repülőgép törzse megsérült, amelyet a W4051 fotófelderítő változat tesztrepülőgép törzsdarabjaival pótoltak. A 4050-est különféle tesztfeladatokra használták 1941. októberig, amikor a gyárban felszerelték Merlin 61 motorokkal. Új hajtóművel 1942. június 20-án repült először.A motorral a csúcssebessége elérte a 703 km/órát. Később ezt Merlin 77 motorokkal 707 km/órára növelték. A repülések után a földön tartották oktató repülőgépként Hatfieldben.

Ezt a prototípust fedezte fel Walter Goldsmith, a hadsereg nyugalmazott őrnagy, és lett a múzeum első kiállítási tárgya.

• de Havilland DH.98 Mosquito FB Mk.VI. Ez a változat lett a legszélesebb körben használt és a legnagyobb számban gyártott változat. A repülőgépek zavaró és csapásmérő feladatokra szánták, de megtartotta az F.Mk.II. változat négy 20mm Hispano gépágyúból és 0,3 (7.7mm-es) Browning négy géppuskából álló nehézfegyverzetét az orr részben. A bombatárolóban kettő darab 226kg-os (500 fontos) bombát hordozhatott. Európán kívül a távol-keleten is bevetették a típust, sőt 1944-ben a első leszállását eredményezték egy repülőgép-hordozó (HMS Indefatigable) fedélzetére,
  

• Az orrész nyolc csöves tűzfegyvere, és mögötte a bombakamra.

• A DH-98 Mosquito FB Mk.6. pusztító fegyverzetet hordozott az orr részében. Felül négy darab 20mm-es Hispano-Suiza gépágyút..

• Alatta négy darab 7.7mm-es (0.3-as) Browning géppuskát.

• A d Havilland Musquito B.Mk.35 az utolsó bombázóváltozat volt, bár 1945-ben már a levegőbe emelkedett a második világháborúban már nem vett részt. Túlnyomásos kabinja volt és 1814 kg (4000 font) bombát szállíthatott volna a megnövelt méretű bombakamrában. Az Airspeed cég 122 darabot épített ebből a változatból.

• A repülőgép előtti tábla szerint május 15-én, tehát az európai háború befejezése után készült Liverpoolban.

A de Havilland DH 98.Mosquito a levegőben. (forrás: eaf)

• Egy Új-Zélandon repülőképesre restaurált DH.98 Mosquito (forrás: facebook) 

• A DH-103 Sea Hornet, gyakorlatilag a Mosquito utódja volt a haditengerészetnél. Kisebb méretű egy és kétüléses vadászbombázó, éjszakai vadász és felderítő változat is készült belőle.

• A maradvány a DH103 NF éjszakai vadászból származik. Összesen 78 darabot építettek a típusváltozatból és a 809. század repülte 1949-től. A Sea Hornet repülőgépeket 1956-ban vonták ki a szolgálatból. (forrás: wikipedia)

• Airspeed AS.51 & 58 Horsa vitorlázó repülőgépek két pilótát és 25 katonát vagy páncéltörő ágyút és terepjáró gépkocsit szállítottak.A kiállított Horsa AS.51 Mk.1 változat széles rakodórámpával rendelkezett. Összesen 3655 darabot gyártottak. A Horsa vitorlázókat a Salisbury Hall telephelyén tervezte az Airspeed és az első kettőt is ott állították össze.

• de Havilland DH100 Vampire FB.6. A Salisbury Hall-ban 1943-ban tervezett DH100 Vampire vadászrepülőgépet Hatfieldben építették még és 1943-ban repült először. A formabontó típus sugárhajtóművet szintén ott tervezték Frank Halford irányítása alatt. A H1 nevű gázturbinát később Goblinnak nevezték át. A Vampire első pilótája Geoffrey de Havilland fia volt. A repülőgép a Gloster Meteor után hat hónappal később emelkedett a levegőbe. Sajnos az egyetlen szabad sugárhajtóművet át kellett küldeni Amerikába a Lockheed számára a P-80 Shooting Star-nak, ezért a berepülések és gyártás késedelmet szenvedett. Végül at első sorozatgyártású Vampire Mk.1 csak 1945. áprilisban repült. A repülőgépet a második világháborúba nem vetették be.
  

• A DH100 Vampire exportmegrendeléseket is kapott. 15 változatban végül 3268 darabot gyárottak az együléses vadász, a kétüléses éjszakai vadász és a Sea Vanpire hordozófedélzeti vadászrepülőgépekből.
  

• A DH.100 Vampire harmincegy ország légerejében került rendszeresítésre. Manapság is több repülőképes példány létezik többek között svájci és a norvég felségjellel.  A DH.112 Venom a Vampire után tervezett arra hasonlító harci repülőgép volt, amelyből 1488 darabot készítettek.Ezt a típust is öt nemzet repülte. A képen a svájci DH.112 Venom látható taxizás közben.
  

• A DH.112 Venom a levegőben. Különleges alakjuk miatt könnyen felismerhetőek voltak a de Havilland gyártású vadász, vadászbombázó és felderítő repülőgépek. 
  

• de Havilland DH.115 Vampire T.11. kétüléses gyakorló repülőgép a DH 110 Vampire vadászrepülőgépre átképzést szolgálta. A DH.100 már 1943. szeptember 20-án repült, de a második világháborúban nem vett részt. A hajtóművek mellett a konzervatívabb szerkezetű Gloster Meteor lett a brit Királyi Légierő első szolgálatba állított sugárhajtású vadászrepülőgépe. A Vampire T.11 változatból 10 verziót gyártottak. Kétüléses Vampire-ből 1132-öt gyártottak, de ebben a számban nem csak oktató repülőgépek vannak.

• A Vampire T.11 alapja az N.F. 10 kétüléses éjszakai vadászrepülőgép volt. A szárnyak, légbeömlők, futómű, hajtóművek, vezérlés a Vampire FB.6 változattal azonos volt.  A T.11-es 1950-ben emelkedett először a levegőbe Hatfielben. Húsz légierőnél teljesített szolgálatot, 804 darabos gyártással.

• A múzeumban amikor voltam, sajnos letakart orr résszel tudtam csak fényképezni a repülőgépet. A múzeum honlapján találtam egy kitakart képet is a kiállított példányról.

• Egy svájci példányról 2004-ben a Payerni repülőtéren készített képem.

• 2014-ben szintén Payernben a levegőben is látható volt a kétüléses Vampire. 

• de Havilland DH110 Sea Vixen FAW.2. A szárazföldi kétüléses DH.110 vadászrepülőgép tengerészeti változatának szánták a legfejlettebb típusváltozatot a Sea Vixent. Ez volt az első brit flottavadász, amelynek sebessége süllyedésben meghaladhatta a hangsebességet. A típus különlegessége, hogy a pilótafülke nem a repülőgép mértani tetején, hanem  balra eltolva helyezkedett el, a megfigyelője pedig jobbra, hogy könnyebben lássa a radar. A FAW (Fighter All Waeather) tehát minden időbe használható rövídítése volt.

• Ottlétemkor szerencsémre látható volt a GEC AI.18 Air Interception radar, amely az egyik első haditengerészeti vadászrepülőgép lokátora volt a briteknek.

• A Sea VIxent már két légiharc rakétatípust a Red Top és a Firestrake típusokat is képes volt hordozni és bevetni. A rakétákból összesen négy darabot tudott hordozni, tehát túlszárnyalta például a MiG-21 típust, amely az MF változatig maximum két rakétát hordozott.

• Az Sea Vixen Mk1. 1957-ben az Mk.2 1962-ben állt hadrendbe a Air Arm Fleet, vagyis a flottalégierőnél. A két változattól 151 darabot építettek. A múzeumban a 899. repülőszázadnál szolgálat Vixen került kiállításra. A "repülő öklök" Magyarországon is repültek a rendszerváltás után, de már Sea Harrier FA-2 repülőgépekkel.

• A Red Bull több évig repülte egy gyönyörűen karbantartott és borzalmasra mázolt példányt. A repülőgép alakja egyedi és különleges. 

• A Red Bull példánya több éven át az Air Race versenyek szüneteiben kápráztatta el a közönséget. 

• Alulról sem nézett ki szebben a festése. A brit repülésrajongók hatására végül szigetországi tulajdonosok vették meg a repülőgépet, amely néhány évig még a 899-es színeiben is repült, de napjainkban már nem látható a levegőben.

• Duxfordban még 2007-ben repült a de Havilland D.110 Sea Vixen. (forrás: facebook)

• Egy DH.110 Sea VIxen a Yeoviltoni haditengerészeti repülőmúzeum gyűjteményéből. 

 de Havilland DH112 Sea Venom FAW.22 orr-rész. A DH112 Venom együléses vadászrepülőgépből fejlesztették ki NF.3 kétüléses éjszakai vadászrepülőgépnek. Fegyverzete mégy darab 20mm-es Hispano gépágyú volt a törzsbe építve, valamint bombákat és nem irányított rakétákat szállíthatott. A repülőgép orr részében AI.Mk.21 típusú lokátort kezelte az operátor, aki kissé a pilóta mögött és alatt ült. Összesen 295 darab Sea Venom épült a Királyi Haditengerészet és az Ausztrál Királyi Flotta számára. A franciák licencben Sud-Ouest Aviation Aquilon 202 néven gyártották.

• A franciák által licencben épített Aquilon 202 típusúból több alváltozatban 117 egy vagy kétüléses repülőgépet gyártottak. A franciák a repülőgépeket amerikai típusú, modifikációtól függően AN-APQ 65 illetve 94 típussal szerelték fel. (forrás: wikipedia)

• A Comet 4 1958-ban repült először Hatfieldben. A 4-es a Comet nagyobb hatótávolságú, összetömegű és erősebb hajtóművekkel felszerelt változata volta, amelyet a BOAC légitársaság rendelt, észak-atlanti útvonalakon üzemeltetéshez. 19 darabos rendelésükből két példánnyal, 1958 októberben, keleti-nyugati illetve ellentétes útvonalon egyszerre repülve végrehajtottál a világ első transzatlanti sugárhajtású járatát fizető utasokkal. Összesen 74 darab Comet 4 repülőgépet építettek beleértve az Mk.4b és 4c változatokat is.

• de Havilland DH106 Comet 2R. A Comet 2-es egy meghosszabbított törzsű és megnövelt üzemanyag kapacitású változat volt, amelyből 18 darabot építettek.Ezekből azonban csak 15 darab repült. A Hatfieldben legyártott 30. példányt amelyet a BOAC számára építettek, de a légitársaság törölte, átvette a RAF. A királyi légierő C.Mk.2 szállító repülőgépként használta. A repülőgépbe 44 utast (katonát) szállíthattak, de VIP szállító és evakuációs repülőgépnek is átalakítható volt. 1963-től már hét példány szolgálat az 51. század kötelékében. Érdekesség, hogy a hat fős személyzettel és 26 elektronikai hírszerzővel "ELINT" felderítőként a Varsói Szerződés határai mentén is hajtottak végre radarjel rögzítő és katonai kommunikációt lehallgató repüléseket. A Comet repülőgépeket a Nimrod R.1 típus váltotta.

• de Havilland DH121 Trident. A repülőgép volt a második Hatfieldben tervezett és épített sugárhajtású utasszállító repülőgép. Rövidtávú gazdaságosan üzemeltethető, és a légcsavaros típusoknál gyorsabb repülőgépnek tervezték. A 35 fokban nyilazott szárnya 0.88 Mach utazósebességet eredményezett Három hajtóművel építettek. A Trident (Mk.1)103 utast szállíthatott.Az 1E változat 115, az Mk.2E már 179 utasnak biztosított helyet. Az Mk.3b új RB.162 gázturbinákkal került gyártásba. Összesen 117 Tridentet építettek.

• de Havilland DH125 Jet Dragon utasszállító repülőgépet Hatfieldben tervezték és 1962-ben repült először. A Dove üzleti repülőgép utódját látták benne, alacsony költséggel beszerezhető és üzemeltethető típusként. A kiállított példányt Chesterben építették. Később a Viper hajtóművek fejlesztésére használták, majd a Concorde típust fejlesztői számára számára Fliton és Toulouse közti repülésekre.
  

•  A gyártást DH.125 néven kezdték, majd amikor megvette a céget a Hawker Siddeley akkor HS.125 néven folytatódott építése.1977-től Hawker 800 változatként árusították. A repülőgépek teljes megrendeléseinek több mint 60%-a Észak-Amerikában került gazdára. Összesen 1720 darab készült a típusból. A Királyi Légierőn kívül az Egyesült Államok Légiereje C-29 típusazonosítóval rendszeresítette, de 16 másik országban is a repülte a haderő. 

• de Havilland DH114 Heron Mk.2D. Az 1950-ben repült közforgalmi repülőgép a Dove négymotoros hosszított változata volt. A törzse nem volt nyomásálló tehát nagyobb magasságokban repülhetett.17 utas számára biztosított férőhelyet két fős személyzettel, de illemhelyíség beépítése nélkül 17 fő befogadására volt képes. A Heron-t minimális kiszolgálású repülőtereken történő üzemeltetésre tervezték.

• A DH.114 Heronból két fő változatban építették. Az 1950-ben elkészült Heron Mk1-et 1952-ben követte a Heron Mk.2 verzió. A típusból összesen 149 darabot gyártottak. Tizennégy ország katonai repülésben is használta. 

• de Havilland DH104 Dove Mk.8 , A típus egy kétmotoros üzleti repülőgép volt, amely először 1960-ban emelkedett a levegőbe. 1968-ig építették 544 darabszámban. Jellemzően hat utas és a személyzet volt a befogadóképessége. (forrás: dehavillandmuseum.co.uk)

• Sajnos a múzeumban ottlétemkor csak ilyen előnytelen képet sikerült a típusról oldalról készíteni. 

2017-ben légibemutatón még repülő példány lehetett fényképezni (forrás: wikipedia)

• British Aerospace BAe 146-100.  A repülőgép a de Havilland Comet sugárhajtású brit repülőgépek örökségét vitte tovább. A tervező és kezdeti gyártó a Hawker Siddeley volt amely 1959-ben vásárolta meg a de Havilland vállalatot. 1971-ben kezdődött a repülőgép tervezése, de a program financiális okok miatt megrekedt. 1977-ben a megalakult BAe (British Aerospace), amelybe a Hawker is beolvadt és 1978-ban újraindították a programot. A repülőgépből végül 1983 és 1992 között 221 darabot építettek.

• Magyarországra elsősorban a svájci légitársaságok repültek a "minijumbo" nével is elhíresült típust. A belga Brüssels Airlines szintén a BAe-146 üzemeltetője volt. A léitársaság 34 darab BAe-146 és kanadai licencgyártásból AVRO RJ repülőgépet üzemeltetet.

• A Swiss szintén BAe.146-al repült sokáig Budapestre. A társaság napjainkban is 19 darab BAe,146 és egyetlen AVRO RJ repülőgépet üzemeltet. 

• Végül egy különleges BAe.146-os magánrepülőgép, amely a Forma 1 menedzsment tulajdona volt.G-OFOA brit lajstromszámmal repült.

Összességében de Havilland és cége több mint 80 repülőgéptípust tervezett. Külön motor és gázturbina és rakétamotor fejlesztő részlegük is egy tucat motorcsaládod fejlesztett ki, többek között a Ghost, a Goblin, a Gyron junior és a Gnome gázturbina családokat, a Gipdy  4,6 és 12 hengeres dugattyús motorcsaládot illetve a Sprite rakétahajtóműveket.