Apuleius • 3 nap
„Ha a lelkész nem visz be az életből dolgokat a templomba, akkor te sem fogsz dolgokat, gondolatokat kivinni a templomból az életbe” – mondta Kovács András Péter, a Szóbanforgó Podcast legújabb adásának vendége. A Karinthy-gyűrűs humoristát, a Dumaszínház csapatának alapemberét Szlaukó-Bobál Orsolya és Kovács Viktor evangélikus lelkészek kérdezték hitről, humorról, az emberekben kialakuló változatos istenképekről és arról is, hogy a humorista végül miért nem a papi pályát választotta. 
Egy különkiadás után most újra a jól megszokott felállásban jelentkezik a Szóbanforgó Podcast, amelynek 12. részéből többek közt arra is választ kapunk, hogy mi a hasonlóság és mi a különbség a humorista és a lelkész munkája között. Arról is szó esik, hogyan változik az ember istenképe, és hogy mit jelent az, amikor valaki lelki értelemben szobatisztává válik.
Kovács András Péter kamaszként otthonosan mozgott a templomi közegben. Olyan szépen olvasta fel a szövegeket, hogy ministránstársai szüleinek, nagyszüleinek a szemében ő volt a mérce, a „bezzegkatolikus”, akihez saját gyermekeiket, unokáikat viszonyították. Komolyan foglalkoztatta is a gondolat, hogy pap legyen, de az élete végül úgy alakult, hogy ma nem a szószékről, hanem a színpadról szólítja meg az embereket.
A beszélgetésben megerősítést nyer a megállapítás, miszerint a humor nem összekeverendő a komolytalansággal. Kovács András Péter mély, lelki témákat is színpadra visz a stand-up előadásain. Mint mondja: akkor érzi teljesnek, amit átad, ha a nevettetés mellett el is tudja gondolkodtatni a közönségét.
