197. Becéző szavak (Terms of Endearment) (1983)

USA (Paramount), 132 perc, Metrocolor, dráma

Rendező: James L. Brooks

A Filmről

A történet két különböző jellemű nő, az anya Aurora (Shirley MacLaine) és a lánya, Emma (Debra Winger) életét és küzdelmét mutatja be. Édesapja halála után Emmát már annyira fojtogatja anyjának a túlzott ragaszkodása és szeretete, hogy a házasságba menekül anyja elől és hozzámegy a csöndes, ám végtelenül csapodár Flap Hortonhoz (Jeff Daniels). Kapcsolatában alárendeli magát a férjének és a férje karrierjének, szül három gyermeket, miközben a házassága válságba kerül. Aurora eközben megismerkedik a szomszédjában élő kiöregedett űrhajóssal, az igazi nőcsábász Garrett Breedlove-val (Jack Nicholson) aki kissé faragatlan stílusával rögtön leveszi a lábáról. Kialakul kettőjük között egy érzelmi kötődés, amit még maguknak is nehezen vallanak be. Azonban amikor Emma gyógyíthatatlanul megbetegszik, a látszólag keményszívű Garrett megjelenik a nő életében, hogy segítsen neki. 

A film annak a Larry McMurtrynek a regényéből készült, akinek korábbi írásai is igen felkapottnak számítottak filmes berkekben. Megfilmesítették többek között Az utolsó mozielőadás, a Lonesome Dove vagy épp a Hud című regényét. Ezúttal egy feszült, érzelmes és egyben összetett anya-lánya kapcsolatot mutat be. James L. Brooks díjnyertes hollywoodi filmje a mai napig egyik legjobb iskolapéldája annak, hogyan lehet sikeres, amerikai mainstream könnyfakasztó mozit gyártani. Bár a film módfelett szívfacsaró, Brooks visszafogottan ábrázolja a halálos betegséget és a film elhozza a modern filmtörténet egyik legmegindítóbb jelenetét Emma halálos ágyánál. Anya és lánya éles szavai és könnyei közé a Garrett és Aurora közti civódások csempésznek némi könnyedséget, közös jeleneteiknél szinte szikrázik a mozivászon.

Bár Debra Winger, Jeff Daniels és John Lithgow is egyaránt jól játszik szerepében, Jack Nicholson és Shirley MacLaine alakítása annyira erős, hogy helyenként már a film egyensúlyának felborulásával is fenyeget, előbbinek a Száll a kakukk fészkére után meghozta a második Oscar-díjat is, ezúttal a legjobb mellékszereplőnek járó szobrot hódította el (állítása szerint már a forgatókönyv olvasásakor tudta, hogy ezért a szerepért Oscar-díjat kap), míg a színésznő öt korábbi jelölés után végre megkapta élete első aranyszobrocskáját a legjobb női főszereplőnek járó díjként. A korábban csak televíziós produkciókat jegyző Brooks azonban olyan okosan keveri a humort és a tragédiát, hogy a két színész zsenije csak erősíti ezt a modern családi kapcsolatokról szóló melankolikus alkotást.

A Becéző szavak igazi sikertörténetnek bizonyult. A produkciót tizenegy (!) Oscar-díjra jelölték, amelyből ötöt el is hódított. A két korábban említett díj mellett elnyerte a legjobb filmnek, legjobb rendezőnek és a legjobb forgatókönyvnek járó szobrocskát. A film továbbá öt Golden Globe-díjat nyert, valamint BAFTA-díjra és David Di Donatello-díjra is jelölték. Akármi is volt sikerének titka, azt nem lehetett megismételni: bő egy évtizeddel később, 1996-ban bemutatták a Becéző szavak folytatását, Esthajnalcsillag (The Evening Star, 1996) címmel, amelyet Robert Harling rendezett, és amelyben ismét felbukkant Shirley MacLaine Aurora szerepében, és Jack Nicholson Garrett Breedlove-ként.

Érdekességek

- Aurora Greenway és Emma Horton szerepére a való életben is anya-lánya viszonyban lévő Janet Leigh és Jamie Lee Curtis neve is felmerült, de Emma szerepére eredetileg Sissy Spacek is a jelöltek között szerepelt, Jodie Foster pedig egyetemi elfoglaltságai miatt utasította vissza.

- Aurora szerepéért Jennifer Jones, majd Louise Fletcher versengett, majd végül Shirley MacLaine kapta meg, aki visszautasította Diane Freeling szerepét a Poltergeist - Kopogó szellem (1982) című filmben, hogy eljátszhassa Aurora Greenwayt.

- Garrett szerepét eredetileg Burt Reynoldsnak szánták, aki viszont más filmet forgatott ugyanabban az időben, így nem vállalta azt. James Garner volt a B-terv, de ő másképp értelmezte a szerepét, mint rendezője, így mennie kellett. Harrison Ford pedig azért utasította el a szerepet, mert igen nagynak érezte a korkülönbséget maga és filmbeli szomszédasszonya között.

- Debra Winger igencsak kiszámíthatatlanul viselkedett a forgatáson, mert épp egy komoly kokainfüggőségből próbált kilábalni. Ennek következményeként egyszer egy elég komoly összezördülés is volt, közte és Shirley MacLaine között.

- Jack Nicholson őrült dolgokat csinált a forgatáson, volt olyan, hogy szinte meztelenül jelent meg, és sok közös jelenetüket Shirley MacLaine-nel improvizálták.

- Shirley MacLaine-t és Debra Wingert egyaránt Oscar-díjra jelölték a legjobb női főszereplő kategóriában, a díjat végül MacLaine kapta. Útban a pódium felé, hogy átvegye a díjat odasúgta Wingernek: "Ennek a fele a tied", mire ő azt válaszolta: "Viszem is a felét".

Vélemény

Mintegy 15 éve láttam először a Becéző szavakat, nem tudom pontosan mikor, de az biztos, hogy még a lányom születése előtt. Természetesen magára a teljes filmre már nem emlékeztem, de arra egyértelműen igen, hogy már akkor is az volt a filmben a legérdekesebb, hogy alapvetően egy könnyed vígjátéknak tűnik egészen a film utolsó harmadáig, amikor átvált vérbeli melodrámává, ami kitépi a szívünket a helyéről. Szerencsére még hasonló dolgot sem kellett eddig átélnem, mint a filmbéli Aurorának, de vagy én lettem jóval szentimentálisabb az eltelt évek folyamán, vagy csupán csak abból kifolyólag, hogy már nekem is van egy gyermekem, de az én lelkemet bizony megviselte a film vége. Sokan mondják, hogy a filmes történelem egyik legmegrázóbb jelentei közé tartozik, amikor Emma elbúcsúzik a gyermekeitől, amit a film megnézése után én is határozottan meg tudok erősíteni.

A film maga egy igazi rejtély számomra, mert ha jobban belegondolunk, egyetlen összetevője sem predesztinálta arra, hogy mind a közönség, mind a kritikusok szemében ekkora sikert érjen el. A történet maga igencsak egyszerű, egy a normálisnál kissé bonyolultabb anya-lánya kapcsolat, ami már néha talán a banalitást is súrolja. A színészi játék valóban átlagon felüli, főként a két Oscar-díjat nyert szereplő, Jack Nicholson és Shirley MacLaine játéka emelendő ki, de arra sem mondanám, hogy nem láttunk már ennél sokkal jobbakat. Ráadásul szerintem Jack Nicholson, a legnagyobb tiszteletem mellett, semmi mást nem csinált, mint önmagát alakította, Shirley MacLaine-et pedig én valamiért nem is igazán kedveltem. Ráadásul több színész esetében nem sikerült kiaknáznia azok tehetségét, így Danny DeVito vagy John Lithgow sem igazán mutathatta meg mit is tud valójában. Ugyanakkor mégis a legelső perctől egészen a legutolsóig képes folyamatosan fenntartani a figyelmet és sokszor teljesen magába is szippant minket a cselekmény.

James L. Brooks rendező a szívünk mellett valamit nagyon eltalált filmjével, az egész játékidő alatt ugyanis szinte tökéletesen egyensúlyoz a vígjáték és a dráma műfaji határán, és ezt a tökéletes elegyet még egyszer a későbbiekben sikerült a tökélyre fejleszteni, amikor mintegy 15 évvel később elkészítette minden idők egyik legtökéletesebb és legjobb filmjét, a Lesz ez még így se (As Good As It Gets, 1997) című alkotását. A Becéző szavak tökéletes példája azon Oscar-díjas filmeknek, amik kihasználták azt a lehetőséget, hogy az adott évben nem igazán volt erős a filmes felhozatal, így megköszönte a lehetőséget és learatta az (egyébként megérdemelt) babérokat.

Ítélet: 10/8