A korfui nyaralás mellett a legerősebb érv a strandolás. Ennek a kis görög szigetnek ugyanis kiemelkedően szép tengerpartjai vannak, ráadásul elég változatosak. A következőkben bemutatom Korfu legszebb strandjait friss élményeim alapján. Elöljáróban annyit elmondanék, hogy bár az utazóblogok okkal emelik ki azokat a strandokat, amelyekről már alighanem te is sok helyen olvastál, a valóságban az élmény egészen más, mint a képeken – így végül az a strand lett a kedvencem Korfun, amelyikre a legkevésbé sem számítottam.  

Korfu strandjai: a kötelező nagy nevek

Amiért igazán érdemes elutazni erre a kis görög szigetre, azok a strandok. Egészen fantasztikus sziklás partokat lehet itt találni, és nem ritka a gyönyörű, vakítóan világoskék víz sem. Figyelem: a képek, amelyeket itt látni fogtok, az égvilágon semmilyen filtert nem tartalmaznak. Ezek tényleg ilyen elbaszott kékek, egészen hihetetlen volt látni. Nem mondom, hogy sok tengerparti strandot láttam életemben, de azért láttam párat (Krétán, Isztrián, Észak-Olaszországban, Montenegróban, Californiában, Athénban, Mallorcán, Dél-Spanyolországban csobbantam eddig), de én ilyen kék tengereket még nem láttam. Persze, tudom, más görög szigeteken is lehet hasonlót találni, Szardíniáról és a karibi térségről nem is beszélve, de az európai mezőnyben Korfu, azt gondolom, egyáltalán nem szégyenkezhet. Ahogy már írtam, magas hegyek nincsenek, ennek ellenére drámaian szép sziklás partokban Korfu igencsak bővelkedik. De nézzük meg egyesével a standokat, amelyeket meglátogattam.

Paleokastritsa

A kimondhatatlan nevű strand, ami minden korfui útleírásban az első számú strandként szerepel. Azt kell mondanom, okkal: ez a strand tényleg nagyon gyönyörű, magas, fákkal borított szikláival kifejezetten egyedi hangulatot nyújt. Ez tulajdonképpen nem is egy strand, hanem több strand egyben, mert a nagy öblön belül van több kisebb, nagyon hasonló méretű öböl is, amelyek mindegyike kicsit mást nyújt. Én javaslom neked, hogy mielőtt letelepedsz az elsőnél, járd körbe a helyet, mert 100-200 méteren belül olyan spotot is találhatsz, ahol alig van ember. Mert Paleokastritsán azért az embertömeggel számolni kell, de itt is kifejezetten fontos az élelmesség – tényleg nagyjából 150 métert kell gyalogolnod az első strandtól, hogy az Ampelaki-öbölhöz eljuss, ami véleményem szerint még szebb is, mint a másik 3 kisebb öböl Paleokastritsán, és még csúcsidőben is kifejezetten szellős volt. Noha a strand zsúfolt lehet, Paleokastritsa autóval nagyon jól megközelíthető csúcsidőben is, mert bőségesen el van látva parkolókkal, és a ki- és bemenő forgalom is profin el van vezetve, így nem fogsz a dugóban állni akkor sem, amikor a legtöbb ember van itt, a parkolókban pedig mindig találtunk helyet, amikor itt voltunk (igaz, 6 eurót kellett érte fizetni). A palekostritsai strandok kiválóan alkalmasak a sznorkelezésre(van ilyen szó?), úgyhogy ne hagyd otthon a szemüveged.

Ha már Paleokastritsa, akkor meg kell említeni La Grottát is, ami elég közel van hozzá. A Grotta az voltaképp egy bár neve, ami egy egészen szűk, nagyon magas és meredek sziklafalakkal ölelt öbölben fekszik, ahol strandolni is lehet. Ha épp nem is strandolnál itt, a látvány és a hangulat kedvéért akkor is ugorj be ide, amikor Paleokastritsán jársz, egészen grandiózus, ugyanakkor bájos hangulata van ennek a kis helynek. Nem véletlenül ajánlják ezt is a turistablogok.

Porto Timoni kicsit más kávéház

A látvánnyal itt sincs baj, csodálatos adottságú strand, ugyanakkor fel kell készülnöd rá, hogy egy kifejezetten meredek, legalább fél órás túra árán tudod megközelíteni. Már maga a túra is lehet egy élmény, hiszen a hegyoldal szikláin, az alacsony cserjék közt kanyarogva pazar tengeri kilátás tárul eléd, de 35 fokban minden méterét megszenveded majd, árnyék hiányában, a túrától a naptejet leizzadva garantált a leégés az odaúton. Ha pedig elérted a valóban gyönyörű strandot, akkor a Paleokastritsához képest hatványozottan nagyobb népsűrűséggel fogsz találkozni. Itt is igaz ugyanakkor az, ami Paleokastritsán: a strandot voltaképp három kisebb öböl alkotja, és ha gyalogolsz (érts: túrázol) még 100-200 métert a meredek domboldalon, akkor eljuthatzs egy kifejezetten kellemes kis öbölbe, ahol nagyon kevesen lesznek rajtad kívül (ezt már odaérkezésedkor is láthatod, Porto Timoni ugyanis Paleokastritsával ellentétben elég jól átlátható strand-együttes). Porto Timoni-t minden turistablog úgy írja le, hogy vad és természetközeli, ami annyiban igaz is, hogy vendéglátóipari egységből itt egy szálat nem fogsz találni.

Más kérdés, hogy mennyire érzi az ember a „vad természetességet” olyan helyen, ahol a napernyők és a törölközők összeérnek a parton. Egyébiránt a természeti látvány nem volt számomra annyira megragadóan monumentális, mint Paleokastritsán, tudnillik Porto Timoninál nincsenek olyan magas és meredek sziklák, itt alacsony, cserjékkel tarkított dombok közt fogunk fürdőzni. Ráadásul ez volt az a strand, ahol már az odaút is okozhat némi bosszúságot, mert a parkolóinfrastruktúra kevésbé kiépített, mint Palekoastritsán, és amikor a mögötted sorakozó kocsisor előtt a meredek, egysávos emelkedőn kell megfordulnod fél óra várakozás után, mert rájöttél, hogy nincs értelme tovább menni előre, akkor még nem tudod, hogy az egyébként is hosszú gyalogtúra – a fenti parkoló telítettsége miatt – még hosszabb és meredekebb lesz.

Nem mondom, hogy nem volt jó az itt töltött nap (a leégést leszámítva), de ha csak egyet választhatnék Palekoastritsa és Porto Timoni közül, akkor kérdés nélkül az első nyerne. Mindenesetre ha meglátogatjuk, igyunk meg egy sört Afionasba visszatérve, a „Zeusz trónja” étteremben (kurvajó, máig nevetek rajta) ugyanis ilyen kilátás mellett fogyaszthatunk el egy igényesen megcsapolt Mythos sört (ami minden igényes csapolás mellett is csapnivaló egyébként).

Ha hasznosnak ítéled ezt a cikket, kövess be minket Facebookon! Sok hasonló érdekes cikket olvashatsz még tőlünk.

Issos és Ipsos: ha meguntad a sziklákat

Issos szintén a túrablogok által egyik leggyakrabban említett strand, és saját meglátásom szerint ez a tengerparti szakasz több ok miatt is megér egy látogatást. Egyrészt a többi híres strandhoz képest délebbre van, ami máris egy indok arra, hogy meglátogasd a sziget déli felén található hegyi falvakat (amelyekről az előző cikkben írtam), másrészt ez a strand jócskán különbözik Korfu többi népszerű strandjától. Ha csak egy kifejezéssen akarom illusztrálni: Balaton déli part. Görögországi viszonylatban ritka élmény, amikor több száz métert be tudsz gyalogolni a homokos parton úgy, hogy még mindig leér a lábad. Persze egy jelentős különbség van: míg mi eszetlen módon teljesen beépítettük az egyetlen értelmezhető vízi nyaralóhelyünk teljes partszakaszát, Issoson úgy érezheted magad, mintha a természet lágy ölén lennél: a homokdűnén több kilométert is gyalogolhatsz, végig egy nyitott, főszezonban is már-már elhagyatott helyen fogod találni magad. Issos az a strand, ahol a parton és vízben is több száz négyzetméter csak a tiéd lehet, mert embereket csak a távolból fogsz látni, előtted pedig a végtelen tenger (a nyugati partot nem takarják el Albánia és a szárazföldi Görögország kopár hegyei).

Ez nem azért van, mert kevesen vannak itt, hanem mert olyan hosszú a partszakasz, hogy gyakorlatilag lehetetlen megtelíteni. (A parkoló más tészta, de itt sem volt gond helyet találni). Arra készülj, hogy szolgáltatóegységek csak a szélén vannak, de ez egyértelműen csak fokozza az élményt, nem elvesz belőle. Nekünk az Issos mellett volt a szállásunk, reggelente és napnyugta előtt jártunk ide (kiválóan alkalmas a napnyugta megtekintésére), de egyik délutáni látogatásunkkor sem volt érdemben több ember. Meredek sziklákat, drámai tájat, égszínkék vizet itt ne várj: Issos az abszolút nyugalom és elvonulás helye. Végtelen homok és végtelen tenger. Ahogy így írtam ezeket a sorokat, az ötlött belém, hogy bizony a szigetből Issos hiányzik a leginkább. Visszamennék, nem kérdés.

Issos névrokona az Ipsos, de ezen kívül az égvilágon semmi közös nincs a két strandban. Ipsost Pantokrator felé ejtettük útba, a strand ugyanis a hegy lába alatt fekszik Ipsos városánál. Ez a strand tényleg mindenben ellentéte Issosnak: nyüzsgő városi környezetben, egy forgalmas út mellett, apróköves, napágyakkal és ernyőkkel sűrűn telepakolt, gyorsan mélyülő strandon élvezhetjük Korfu és Albánia hegyeinek látványát. Bár a forgalmas út, ami mellette húzódik, így leírva talán ront az élményen, de valójában nekem kifejezetten hívogató volt, hogy az autóból kipattanva máris csobbanhatok egyet a tengerben. A keleti part városaira egyébként ez a fajta strand nagyon jellemző volt. Nekem kifejezetten tetszett ez is, annak ellenére, hogy a vad természet és a végtelen nyugalom hangulatát cseppet sem lehetett itt érezni. De Korfu azért csodás, mert ennek a pici szigetnek is ezerféle fajta strandja van.

Egy korfui strand a civilizációtól távol, és egy annak kellős közepén

Myrtiotissa is egy külön fejezet lehetne, mert ha drámai látképre vágyunk, azt itt megkapjuk. Nagyon vad strandról van szó: már az odavezető autót sem könnyű, nagyon gyenge motorral megáldott autóval ne is menjünk le, mert feljönni már nem fogunk tudni. Egyébiránt a strandhoz jókora meredek sétát kell megtennünk (meredekebbet, mint Porto Timoniba), ám már a lefelé vezető út során gyönyörű látványban lesz részünk, hogy a végén egy tényleg vad, de egyben nagyon kellemes hangulatú, zöld hegyoldallal ölelt, parányi homokos strandon tudjuk eltölteni a perzselő délutánt. Figyelem: a strandon előfordulnak nudista fürdőzők, aki erre érzékeny, az ne ide jöjjön (én se vagyok a műfaj nagy rajongója, de ez ízlés kérdése).

Korfu város strandja is megérhet egy látogatást, főleg akkor, ha a városban töltjük a napot, és a meleg elől a frissítő habok közé menekülnénk. Egész kellemes ez a kis strand, nem is annyira zsúfolt, és lubickolás közben nézhetjük a kikötőbe ki-be járó óceánjárókat, kompokat vagy kisebb hajókat. Egyébként a régi erődnek is van saját strandja, kifejezetten hangulatos, érdemes lehet a műemlék-látogatást egy csobbanással összekötni.

Egyedi tartalmakért, szókimondó és őszinte útleírásokért kövess be minket Facebookon!

Korfun számtalan strand van, sajnos egy hétbe nem is fért bele az összes híres strand. Így például kimaradt az utazóblogok szinte mindegyikében szereplő Canal d’Amour (ami a hozzá kapcsolódó, túristavonzó gagyi csöpögős legenda miatt nekem nem lett vonzóbb), pedig már a repülőből is láttam, hogy gyönyörű. Ide kapcsolódik a figyelmeztetés, hogy ne becsüld le a sziget méreteit! Hiába gondolod, hogy az észak-déli hosszában durván 80 kilométeres sziget felfedezésére egy hét bőven elég, úgy számolj, hogy 20-30 kilométer a kanyargós, szűk utakon nem annyi, mint az alföldek főútjain, északról-délre végigautózni a szigetet simán belekerül 3 órába. Így aztán a Canal d’Amour mellett nem fért bele Gyali, vagy az albán partokhoz legközelebb eső Akoli beach sem (légvonalban Albánia innen tényleg egy köpésre van). Így sem bánkódhatok, hiszen ahogy fent is olvashatod, elég sok strandot sikerült végigjárnom – és a legjobbak csak most következnek.

Csónakbérlés Korfun – amit nem érdemes kihagyni

Korfuról olvasgatva szintén belefutsz majd abba, hogy ezen a szigeten az egyik legnagyobb élmény a motorcsónak bérlés. Én is belefutottam ezekbe, én is legyintettem – akkor még nem tudtam, hogy valóban ez lesz a legnagyobb élmény, amiben a szigetben részem lesz. Még ottlétemkor sem tudtam, hogy béreljek-e motorcsónakot, úgy voltam vele, hogy majd a helyszínen meglátom. Te ne tegyél így, a helyszínen, főleg főszezonban ugyanis már lehetetlen volt foglalni. Ezt bizony, akárcsak az autót, előre, online ki kell bérelni, mert nagy a kereslet. A nagy választék hatalmas szórást jelent az árakban: van, ahol 180 euró 5 óra, máshol 140 a 6, szóval érdemes jól végigbogarászni az összes helyet.

Nekünk hatalmas szerencsénk volt: Paleokastritsa egyik strandján, az Ampelaki beachen az egyik fabódénál volt egy csónak, amit még nem tettek fel online, pont azért, hogy a magamfajta tévelygő bolondok a helyszínen ki tudják bérelni: felárral. Le is csaptunk a lehetőségre. Tudniillik a csónakhoz nem kell jogosítvány, de a foglaláshoz kauciót kértek (hiszen mégiscsak megeshet, hogy a hülye turista végül nem jelenik meg, ugye), ami a foglalás fele. Hát órára foglaltuk, ez 150 euro lett volna (plusz benzin), ami nem kevés pénz, de úgy voltunk vele, hogy inkább kihagyunk két vacsorát, de a motorcsónakot akkor is kibéreljük. A kaució alapesetben az összeg fele, ám mi jeleztük a személyzetnek, hogy csak 20 euró készpénzünk van. A csajszi dumált valamit görögül az anyjával, majd visszaváltva angolra elmondta, hogy rendben, elég lesz a 20 euro is kauciónak. Elkérte a számunkat, adott egy papírt, és mehettünk isten hírével.

Ennek ellenére sokat vívódtunk, mert a nyaralás utolsó napjára esett a dolog, sok helyet még nem néztünk meg, és sokban volt ez a korfui hét már így is. Az előző nap már teljesen abba az irányba hajlottunk, hogy lemondjuk az egészet, míg végül rá nem bíztuk a sorsra: feldobtunk egy pénzérmét, amelyen bizony a kerecsensólyom azt mondta nekünk, hogy másnap motorcsónakozni fogunk. Mind a mai napig hálás vagyok neki.

A másnap ugyanakkor nem indult könnyen. A csónakbérlés helyszíne Paleokastritsa, mi délen voltunk, az eleve másfél órás út miatt úgy voltunk vele, hogy nem sietünk oda 9-re, elég, ha 11-től visszük el a csónakot 6 órára. Ám odaérve Spiros közölte velünk, hogy 3-ig vissza kell vinni a csónakot. Itt volt némi értetlenkedés, mert bár a család (ugyanis családi vállalkozásról van szó) minden tagja tökéletesen beszélt angolul, nekem valahogy nem sikerült megértenem, hogy a 6 óra fix időpontra szól. Úgyhogy végül 9 órát fizettünk meg, ami benzinnel együtt 200 euró volt. Kicsit fájt kifizetni, de itt már nem volt lehetőség a meghátrálásra. Spiros gyorsan, de nagyon érthetően elmagyarázta a tengeri közlekedés szabályait, adott egy térképet a potenciálisan veszélyes helyekről, majd a csónaknál egy másik srác szintén kivételes angolsággal, nagyon szájbarágósan elmagyarázott mindent. Innen is emelem a kalapom nekik, mert abban a pár perces útmutatóban tényleg minden benne volt, és messzemenőkig érződött belőle, hogy az egész kompánia nagyon szeretné, ha problémamentes lenne a csónakázás.

Korfu legjobb strandjai csak csónakkal érhetők el

És hogy megérte-e? Nem kérdés. Az, hogy egy – legalább pár órára – privát motorcsónakkal tudsz hasítani a nyílt tengeren (végtelen autópálya, ahogy a kölcsönző alkalmazottja mondta), miközben az arcodba csap a vízpermet, már önmagában egy élmény. Ám igazán azért éri meg, mert olyan strandokra jutsz el a csónakkal, amivel máshogy nem tudsz. Erősen ajánlom, hogy Palekoastrisán bérelj csónakot, mert így el tudsz menni Chomi beachre (amit a helyiek nem túl szerények Paradise beachnek neveznek). Ez a strand csak csónakkal közelíthető meg, így aztán a hófehér kavicsokkal szegélyezett, hatalmas, fehér, meredek sziklafallal megáldott strand tényleg paradicsomi élményt nyújt, rajtad kívül ugyanis az az 5-10 ember lesz ezen a relatíve széles strandon, aki motorcsónakkal odamerészkedett. Nagyon közel a parthoz nem tudsz kikötni – egyrészt a szabályzat is tiltja, másrészt nem akarod odabaszni a motorcsónak alját, mert akkor nemcsak a nyaralásod megy tönkre, hanem te is anyagilag, a kölcsönző ugyanis kemény, több ezer eurós összeget fog rádterhelni. Az 50-100 méteres kikötési távolságot senki nem tartja be, mert onnan azért kényelmetlen lenne kiúszni a partra, mindenesetre tisztes távolságra kell megállnod.

Ám annál nagyobb élmény kevés van, hogy kikötsz a türkizkék vízen – eszméletlen élénk kék vize van annak a strandnak -, beleugrasz a motorcsónakról a vízbe, kiúszol a partra, ahol rajtad kívül alig vannak, a teljesen érintetlen parton üldögélsz egy kicsit, majd amikor kedvet tartja, visszaúszol. Messze ez volt a nyaralás legjobb napja, nemcsak a csónak, hanem a strand szépsége miatt is. Ha visszamegyek Korfura, Chomit biztosan nem hagyom ki.

Aztán amikor el akartunk indulni, jött a kellemetlen meglepetés: a horgonyunk elakadt a sziklákon. Próbáltuk kihúzni így, próbáltuk úgy, de csak nem jött fel. Olvastuk a turistablogokon, hogy mások is jártak így, de mi nagyon nem akartunk így járni – főleg azért, mert a kölcsönzőnél világosan elmondták, hogy sziklás medernél ne kössünk ki. Igen ám, de mi nem akartunk közelebb menni, mert akkor meg a szabályokat szegjük meg. Mit volt mit tenni, felhívtuk Spirost, aki egy brutálnagy motorcsónakkal 10 perc alatt odaért. Azonnal elnézést kértem tőle, és még nagyjából ő nézett engem hülyének. „Ugyan már, naponta megtörténik, nem egyszer. Ne izgulj” – nagyjából így lehet leírni a reakcióját. Spiros aztán nem is szarakodott, leakasztotta a horgonyunkat, adott egy másikat, minket meg útnak eresztett isten hírével – élvezzük a nyaralást, ő majd kiszedi a horgonyt. Hogy hogy sikerült neki, nem tudom, mindenesetre annyira végtelenül profi volt a szolgáltatás, hogy az minden várakozásomat felülmúlta. Ott még kicsit izgultam, hogy ezért a mentésért plusz pénzt fog felszámolni, de szó sem volt ilyesmiről.

A szomszédos Stelari Beachen aztán már okosabbak voltunk: egyikünk beleugrott a tengerbe, és úszószemüveggel nézte a feneket, hogy hova lehet ledobni a horgonyt. Itt szerencsére nem volt sziklás a part, így nem volt gond. A Stelari egyébként hasonlít a Chomi Beachre, és bár kevésbé festői a látvány itt (a sziklák nem olyan vakító fehérek és a fal nem olyan meredek), a víz itt még kiterjedtebb területen ragyog vakító türkiz színnel. Ugyanakkor itt többen voltak, mert bár autóval ez sem megközelíthető, ide amolyan vízitaxi szogláltatásként motorcsónakkal hordják a fürdőzőket.

Simán eltelt a 6 óra a tengeren, visszafelé még betértünk kicsit a Liapades öbölbe, ahol Rovinia beach van, itt kivaló lehetősége van a fürdőzőnek a sznorkelezésre (van ilyen szó?), a tengerfenék sziklái gyönyörűek (ez egyébként nagyon sok strandra igaz itt, főleg Palekoastrisa környékén). A végén még csapattuk egy kicsit a csónakkal, majd időre visszavittük. Spiros egyből megkérdezte, hogy hogy éreztük magunkat (esküszöm, ezeket az embereket tényleg érdekelte), és miután röviden beszélt a cégéről, kivezetett minket a partra, majd még a benzinnél kissé lefelé is kerekített. Olyan boldogan jöttünk el, hogy egy percig nem gondolkodtam azon, hogy mi mindent vehettem volna abból a 200 euróból. Az utolsó centig megérte, ne hagyd ki te se. Gondolkodtam rajta, hogy nevesítsem-e a céget, mert nem fizettek nekünk egy centet sem (ahogy eddig még senki, és ezúton jelezném is, hogy nem hajolok el a felém repülő forintoktól), de mivel ennyire végtelenül profik voltak, nagyon jó szívvel ajánlom őket: ez az Ampelaki Boats nevű hely. Azért linket nem adok, mindennek van határa.

Hajókirándulás Korfun – kellemes, de nem felejthetetlen

A hajókirándulást a csónakbérléssel ellentétben nem kell előre megvásárolni. Attól függően, hogy hol lesz a szállásod, akár több szolgáltatóegységgel is találkozhatsz a strandon, amely hajókirándulást kínál. Az ára 40 és 50 euro között mozog egy főre, és hogy mennyire fontosak a jó sales-es készségek, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy mi is a drágább opciót választottuk. Nem mindegy, hogy egy unott tizenéves kiscsaj félmondatos válaszaiból, vagy egy nagyhangú, szuperkedves hölgy nagyképernyős tévén bemutatott prezentációjából kapod meg a kedvcsinálót. Marta (merthogy így hívták) szájbarágósan elmagyarázta, hogy hova fog értünk érkezni a busz, az mikor hova fog minket elvinni, a hajó honnan indul, ott mennyit töltünk stb. „A busz késhet, ti nem késhettek” – ezt is elmondta vagy háromszor.

A folyamat egyébként végtelenül profi volt: 9-kor kellett kimennünk a szállásunk elé, a különbusz elméletileg 9:05-kor érkezett volna. Fel voltunk készülve a késésre, hiszen ez mégis Görögország, és a busz egészen északról jött le értünk, ám legnagyobb meglepetésünkre a busz 9:05-kor ott volt. A buszsofőrnek volt egy jegyzéke a vendégekről, kipipált rajta minket, felszálltunk, majd miután minden utast összeszedett, kivitt minket a kikötőbe. Ott kényelmes tempóban felsétáltunk a hajóra, ami már indult is. Visszafelé a hajóról leszállva egy másik busz várt minket, ami egészen a szállásig vitt. A buszvezetők mindegyike idősebb úriember volt, ám mindenki tökéletesen beszélt angolul. Ez az a korábban általam már említett végtelen profizmus és precizitás, ami a görög viszonyokat látva már-már sokkolja az elpuhult turistát. Komolyan mondom, vendéglátásban a görögök nem ismernek tréfát.

A hajókirándulás egyébként nem volt olyan felejthetetlen élmény, mint a csónakbérlés. Kiváló napot töltöttünk a tengeren, de utólag azt mondom, hogy ha valamin, ezen spórolhattam volna. A hajóút egész napos program: a napodat szinte végig egy kisebb méretű hajón töltöd sok másik emberrel, nettóban vagy 3 órát a hajón fogsz nyomorogni, mert rendes ülőhelyet nehéz találni. A hajón limitált az ételválaszték, az sem kifejezetten olcsó. Az egyik attrakció, hogy a hajó beparkol egy barlangba, ahol eltölt nagyjából 5 percet. Innen átvisznek Paxos sziget fővárosába, ahol egy nagyon vékony lagúnán megy be a hajó, és olyan manőverekkel parkol be olyan szűk helyekre, hogy azt ha videón láttam volna, nem hittem volna el. Paxos nagyjából annyi időd van, hogy sétálj egyet, rendes éttermi ebédelés esélytelen. Innen elvisznek Antipaxosra, amit égszínkék vizével reklámoznak. Nos, a víz valóban égszínkék, csodálatos, gyönyörű – de megint csak azt tudom mondani, hogy ezt az élményt hatványozottan megkapod a Chomi és Stelari beacheken is, ha a „saját” motorcsónakodon mész oda. A paxosi strandon ugyanis szorosan egymás mellett állnak a hajók, a partra a hajó személyzete nem enged kiúszni, és a sok turista miatt kissé tömegnyomor van annak ellenére, hogy az a strand is elsősorban csak hajóval érhető el.

Az egyik legszórakoztatóbb része a programnak egyébként pont a hajó személyzete volt. Vicces volt látni, amikor percekre elborultak, mert az egyik legúnában egy nagy magánhajó épp keresztbe állt előttük, a figyelmesebbek nem egy görög káromkodást megtanulhattak ekkor. Aztán az is beszédes jelenet volt, amikor Paxoson leszállva az egyik idős olasz turista félig olaszul, félig angolul megkérdezte tőle, hogy itt most lehet-e fürdeni, mire a matróz ennyit felelt: „bagno after.” Aztán amikor az olasz szó nélkül tovább haladt, a görög matróz mintegy magának méltatlankodva, hangosan panaszkodott: „bagno, all day bagno”, és amikor meglátta, hogy tanúja voltam a jelenetnek, velem együtt nevette ki magát. Azért meglehet a görögöknek a véleménye a turistákról, bármennyire is jófejek velük.

Végeredményben azt mondanám, hogy a hajókirándulást akkor iktasd be, ha nem megy a motorcsónakbérlés rovására, vagy ha motorcsónakozni nem fogsz tudni elmenni. Mert bár kellemes napot töltöttünk a hajón, az életre szóló meghatározó élmény mégiscsak a motorcsónakbérlés maradt. Ám ha motorcsónakozni nem akarsz, mégis szeretnél vakítóan kék tengerparton strandolni, akkor az antipaxosi strand erre tökéletesen alkalmas.

A cikk befejező része a korfui éttermekről szól majd. Ha nem akarsz lemaradni róla, kövess be Facebookon.