A magyarok egyik kedvenc téli célpontja Zakopane, a Lengyelország téli fővárosának nevezett, takaros kis faházairól és pompás hegyi kilátásairól elhíresült város. Évről-évre egyre többen keresik fel hazánkból Zakopanét, népszerűsége folyamatosan nő. De azon túl, hogy élvezzük a pazar kilátást és megéljük a kellemes téli hangulatot, mit lehet itt csinálni több napon keresztül? A zakopanei programlehetőségeket ismertetjük a következő cikkben friss, alig pár napos tapasztalataink alapján.

Zakopanét ismerőseim jelentős része meglátogatta már, és aki nem, az is gyakran felteszi nekem a kérdést: „olyan sokan mennek Zakopanéba, tényleg ennyire jó?” A hely népszerűségét látva a kérdés jogos, ami ugyanis ennyire népszerű, az egyszerre lehet bizalomgerjesztő, és egyszerre gyanús is. Erre a kérdésre sajnos nem lehet egyszerűen válaszolni, mert bármennyire is szeretem, őszintén szólva nem tudom a várost mindenkinek jó szívvel ajánlani. Hosszú válaszomat pedig egy következő cikkben fogom kifejteni, ez a fejtegetés ugyanis kendőzetlen őszinteséget kíván néhány bekezdésen át, azt gondolom.

Ebben a cikkben konkrétan a zakopanei programlehetőségekről írok, méghozzá saját tapasztalat alapján (eddig kétszer látogattam meg a várost több napra). Nem afféle katalógusszerű felsorolást kínálok, azt eléritek bárhol: a nevezetességeket és programlehetőségeket inkább afféle szubjektív megközelítést követve tálalom, és igyekszem felhívni a figyelmet olyan dolgokra is, amelyeket nem találhattok meg a legtöbb weboldalon.

Zakopane fényei

Zakopane városának legnagyobb attrakciója egyértelműen a csillivilli, már-már abszurditásig feldíszített főutca. A díszes karácsonyi vásárokhoz szokott ember is megilletődik attól a fényözöntől, amit ezen a pár száz méteres utcán tapasztalni fog. A Krupowki nevű főutca szinte egészében egymást érik a túldíszített épületek, amelyek – ha az ember tetszését nem is feltétlenül – a figyelmet mindenképp kivívják maguknak. Nagyon sok étterem található itt, amelyek szinte kivétel nélkül a rusztikus gorál stílust képviselik. A hagyományos építészeti remekek közé persze beférkőzött a modernitás: a fa épületeket nem egyszer kisebb üvegpaloták követik, de nagyon gyakori itt a Budapesten és a vidéki magyar belvárosokban is domináló historizáló stílus.

A főutca maga egy látványosság, ahol garantáltan elveszünk a bőség zavarában: már az is egy külön program, hogy választani tudjunk az egymást követő, elképesztően hangulatos éttermek közül. Néha az élet persze megkönnyíti a dolgunkat, mert annyira népszerű városról van szó, hogy hétvégente az éttermek előtt bizony olykor sorba kell állni. A cikk terjedelmére tekintettel az éttermekről külön írok, de annyit azért elárulok saját tapasztalat alapján, hogy itt bizony nem csak a turisták butításáról van szó, amikor a roppant fagerendák alatt, a tömörfa asztaloknál, (mű)szőrmével borított padokon fogyasztjuk el a hagyományos lengyel fogásokat, amit népviseletbe öltözött pincérek tálaltak fel nekünk. Zakopanéban ugyanis az az igazán kivételes dolog, hogy ez az élmény ízig-vérig eredeti: a régiót mind a mai napig valóban ilyen épületek jellemzik, a fiatalok egy része valóban a ruházatán – a modern stílus kiegészítőjeként – viseli a népművészet alkotta díszeket (a városban nyitott szemmel járva nem egyszer futottam bele színes szoknyás vagy kendős fiatal lányokba), az ételek pedig valóban az eredeti lengyel konyha fogásai. És egyébként kivétel nélkül isteniek – de erről, valamint a szubjektív értékelésről a további cikkekben írok.

Visszatérve a praktikus tippekre elmondható, hogy a főutcán az éttermek és a kocsmák (ezekből van kevesebb) mellett majdnem mindent megtaláltok: kürtőskalácsos (bizony), bizsutéria, édességbolt, rengeteg ruhabolt, túraboltok, drogéria, és még a nyugati gyorséttermek is képviseltetik magukat, ha eltelnétek a piroggal és a csülökkel. Vannak emellett utcai árusok, pénzes turistákra váró lovaskocsik, kávézók, pékségek, és még jóégtudja micsoda, amit a díszes kavalkádban nem szúrtam ki. Élelmiszerbolt is van: ezek közül a Żabka nevűt jó szívvel tudom ajánlani, ha olcsó reggelire vágytok, lehet vásárolni melegszendvicset és hotdogot, nevetséges áron. Egyébiránt viszont a főutca élelmiszerboltjait kerüljétek: túlárazottak, és a Gama nevű helyen több romlott termék is rohad a polcokon, egy sonkát sikerült is leemelnem, ami egy hónapja járt le. Van Lidl is a városban, nem messze a főutcától.

Kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le további írásainkról sem.

A fény- és ingerözön mellett a főutcán a látvány miatt is érdemes végigsétálni: napközben látszik a hegy mellett húzódó, nem kimondottan magas Gubalowka csúcsa, amelynek tetején fekvő szolgáltatóipari egységek fényözöne éjszaka is meghatározza az utca látképét. Az egyik szakaszon pedig a főutcával közvetlenül párhuzamosan, viszonylag az utca elején húzódik egy szakasz, ahol patak mellett tudunk sétálni, amelyen kis hidak ívelnek át. Természetesen ezek is fából összerakva, igényesen, ahogy azt kell:

Zakopane a főutcán túl

A fények egyébként nemcsak a főutcát jellemzik: a Krupowkiról letérve az Andrzej Galicáról (legyen ő bárki is) elnevezett utcából nyíló téren egy szintén roppant igényes, és szintén nagyon fényes karácsonyi vásárba kerülünk, ami ráadásul nem nyüzsög a tömegtől. Itt is tudunk enni-inni, valamint fotózkodni az égősorokkal bőven telerakott fényelemekkel. Ez a vásár egyébként elrendezésében kissé a budapesti Szent István téri vásárra emlékeztet, és bár méretében elmarad tőle, a fényáradatban bőven lepipálja még azt is. Higgyétek el: ha fényekről van szó, a zakopaneiek nem szaroznak az áramszámlán. Sajnos a fények csak a karácsonyi időszakra szólnak, így ha Te januárban utazol Zakopanéba, erről már biztosan lemaradsz. De ne búsulj, a város egyébként is nagyon bájos, a meleg faépületek karácsonyi fények nélkül is hívogatóak lesznek.

A legtöbb turista elmulasztja ezt, de mindenképp érdemes a város többi részét is felfedezni: egyrészt kiváló kilátásban lehet részed, másrészt rájöhetsz, hogy a faházak és a sok karácsonyi dekoráció nemcsak a turistáknak szól. Városszerte tömegével vannak jelen a rusztikus épületek, amelyeknek a lakófunkción túl az égvilágon semmilyen más szerepe nincs. Igen, az emberek itt, a lengyel gorál régióban valóban ilyen hangulatos faházakban élik mindennapjaikat. A szocializmus persze ezen a városon is nyomot hagyott, de a hangulatromboló panelek itt inkább kivételt jelentenek, és nem is olyan magasak, mint a posztszocialista blokk hasonló méretű városiban (ne feledd, ez egy 26 ezres város). Hagyományos stílusú, igényesen berendezett éttermek pedig a város szinte minden pontján vannak, érdemes ezeket is felkeresni alkalomadtán.

Ha városi sétára indulnál, és el akarod kerülni a tömeget, javaslom a vasútállomásra vezető utat szegélyező széles parkot (Dolna Rówień Krupowa a becses neve), behavazva egészen hangulatos a széles hótenger, napos időben pedig kiváló a kilátás innen a Tátra magaslataira. Emellett érdemes lehet sétálni a Gubalowka alatti szakaszon a Cicha Woda nevű patak mentén, de a Kamieniec városrész lejtőin is bőséggel találunk a szűk utcákat szegélyező rusztikus faházakat. Azt ugyan nem mondom, hogy a keleti külvárosba gyalogolj ki, de ha ott foglaltál szállást, érdemes lehet egyszer-egyszer gyalog megtenni a pár kilométeres utat a belváros felé, tapasztalatom szerint az is egy kellemes kis lakóövezet arrafelé, talán mondanom sem kell, tele tiptop faházakkal. Közvetlenül a belváros szomszédságában, a főút mellett pedig van egy 170 éves deszkatemplom takaros kis templomkerttel és imponáló fakerítéssel, különleges faszobrokkal – az is megér egy százméteres kitérőt. A városban emellett van néprajzi, természettudományi és zeneművészeti múzeum is, ha végképp nem tudnál már mit kezdeni magaddal (én tudtam, úgyhogy ezek kimaradtak).

A zakopanei vásár

A fabódékból álló kirakodóvásárt a Krupowki folytatásaként, a főúton egy aluljárón átkelve, maga a főút és a Gubalowkára vezető felülvonó alsó állomása között találjuk meg egy rövid szakaszon. Nem sok szót vesztegetnék erre, ugyanis a zakopanei vásár nekem kevésbé jött be: a szűk és rövid szakaszon nagyon feltorlódik az embertömeg, lépni is nehéz itt, miközben az árusok portékája véleményem szerint kifejezetten silány. Semmivel nem jobb az itt vásárolt lepény, mint a város bármely másik pontján, és a grillsajtokat ugyanúgy a nagykereskedelmi egységekben, kilós csomagokban veszik, mint pár száz méterrel arrébb (tisztelet a kivételnek). Az igénytelen bizsuktól, beszélő plüssöktől és kézművesnek hazudott faipari kacatoktól meg egyébként is forog a gyomrom.

Zakopanéban jártál? Írd meg tapasztalataidat Facebook-kommentben! Ha már ott jársz, kövess is be minket, hálásak leszünk érte.

Ráadásul a piac felett átívelő, ormótlan beton-felüljáró, amely a város igencsak nagy autóforgalmát hivatott (sikertelenül) elvezetni, eléggé ront a képen, és ezt nem tudja kompenzálni a piac mellett csordogáló kis patak sem. Ha Zakopanéban leszel, úgyis keresztülmész rajta többször is, de csak ezért nem érdemes ideutazni, ezt megkapod Siófok-Sóstón is. Úgyhogy erről többet nem is írok.

Gubalowka: kilátás Zakopanéra

A vásár utcáján azért fogsz mindenképp végiggyalogolni, mert itt vezet az utad a Gubalowka nevű hegy felvonójához, amely viszont kihagyhatatlan eleme egy zakopanei kiruccanásnak. Maga a hegy nem kimondottan magas, fel lehet rá gyalogolni bő egy óra alatt is, de a túrához nem szokott látogatókat meglepheti a 300 méteres, folyamatos emelkedő. Aki nem akar rá felgyalogolni, annak marad a sikló, ami pár perc alatt felvisz a csúcsra. Erre nem is szükséges előre jegyet venni, odaérve nyugodtan megvásárolható az automatából. Egy dologra viszont figyeljünk: csúcsidőn kívül (tehát hétköznapokon) este már nem közlekedik, idén decemberben az egyik hétfőn például 3 órakor jött le az utolsó. Természetesen lekéstük, de szerencsére odafent több taxi is várja a turistákat, és busz is jár, ami nagyjából 10 perc alatt hozza le az embert Zakopanéba. Mind a buszra, mind a siklóra felvihető kutya, és szinte az éttermek mindegyikébe is, a város ugyanis kifejezetten kutyabarát. Aki tehát hozná a blökit is, nincs miért aggódnia, de szájkosárra a tömegközlekedési eszközökön szükség lehet.

A Gubałówka (egyéként Gubavuovkának kell ejteni, az áthúzott l-le jelölt hang ugyanis egy elharapott „vu”-nak felel meg a lengyelben, és itt jegyezném meg, hogy Zakopane nem ZAKOPÁNE, ahogy a magyar tiktok huszárok ejtik, hanem mindkét helyen rövid á-val, majdnem ahogy írjuk) legnagyobb durranása a kilátás: mind a városra, mind a város fölé emelkedő hegyekre csodás a kilátás napos, tiszta időben. Zakopane fényei innen fentről is ámulatba ejtőek sötétedés után, ezért volt kissé érthetetlen nekem, hogy miért háromkor jön le az utolsó sikló. Fent vannak éttermek, büfék, giccseket áruló árusok, de nem emiatt érdemes feljönni, hanem a pazar kilátásért, esetleg a Gubalowkára való feltúrázás sportértékéért. És ha már sokáig beszéltem a fényekről, az sem semmi, ahogy a sikló felső állomása ki van világítva:

A sikló alsó állomása egyébként szintén hangulatos, elképesztő mennyiségű fényfüzér díszíti ezt a kis teret, első zakopanei látogatásom során a fényekből kirakott söröskorsó volt az első dolog, amivel a városi sétám során találkoztam, sörrajongóként gondolhatjátok, mennyire szétáradt bennem a boldogság (aztán később az alkohol, amiből baj is lett, de ebbe most nem mennék bele). Itt van egy nyilvános mosdó, egy étterem, de van egy kioszk is, ahol különféle sülteket és alkoholt lehet vásárolni. A sikló alsó állomásánál van egy korcsolyapálya is, amit még a legnagyobb tömeg idején is alig használt valaki, így aki szeret korcsolyázni, érdemes lehet magával hozni az útra a korit.

Kasprowy Wierch (Gáspár-csúcs): túra és tátrai kilátás

A Gubalowkával szemben a Kasprowy Wierch (azaz Gáspár-csúcs) már egy igazi hegy, a Magas-Tátra magasabb csúcsai közé sorolható, és a szlovák-lengyel határon magasodik. Ide is tömegével jönnek fel a turisták, de azért nem olyan mennyiségben, mint a Gubalowkára – de az élmény egészen más. Aki szeret túrázni, és bírja is az emelkedőket, annak érdemes Kuźnicéből felmásznia rá. Kuźnice 10 perc buszútra van Zakopanétól, a helyi buszok is félórás-órás időközönként jönnek ide, de mindig találunk néhány sofőrt, aki kisbusszal, a tömegközlekedési jegy árának megfelelő összegért bevisz minket a városba (az árakról egy későbbi cikkben írok, ahogy azt ígértem). Kuźnice egyébként maga is nagyon hangulatos: a felvonó megállója mellett találunk itt szolgáltatóipari egységeket, talán mondanom sem kell, ez mind rusztikus faépület díszesen kivilágítva. Emellett csordogál itt egy patak is az erdők között, így ez egy igazán felemelő hangulatú kiindulópontja több túraútnak is. Nekem kicsit olyan érzésem volt itt, mint amikor Ausztriában voltam.

Kuznicéből aztán egy kötélpályás felvonóval (cable car) jutunk fel a Gáspár-csúcsra, mintegy 10-15 perces út során. A felvonó maga is remek élmény lenne, ám nagyot ront az élményen, hogy rendre zsúfolásig megtöltik, így kapaszkodni is alig tudunk, nemhogy kilátni. Felhős időben a kilátást egyébként is felejtsük el, arra leghamarabb a csúcson lesz lehetőségünk, a 2000 méter körüli csúcson ugyanis jó eséllyel a felhők fölé kerülünk. A Kasprowy Wierch felvonó óriási találmány volt, hiszen a csúcs így egyszerű kiruccanás lehet kimerítő hegyi túra helyett, de ennek megvan a hátránya is: boldog-boldogtalan felmegy. Láthatsz itt magyar turistát tornacipőben, szoknyában, vékony harisnyában, indiai családot babakocsival bőrkabátban, szánkózó családokat stb. Szuper lehetőség ez, de az érintetlen természet élményét felejtsd el. Emellett van fent egy étterem is, ahol közepes minőségű, de legalább olcsó fogásokat tudsz elfogyasztani, utánozhatatlan kilátás mellett (erről egy másik cikkben bővebben írok majd).

Ha gyalog jönnél fel, 1000 méter körüli szintre és 10 kilométeres baktatásra számíts, és télen megfelelő felszerelés (értsd ezalatt legalább a túrabotot és a hómacskát, de egy sisak sem árt) ne is indulj el. A Gáspár-csúcson télen alighanem látsz havat, nyáron viszont nagyobb eséllyel láthatsz rá a városra, télen a felhők ebbe belezavarhatnak elég gyakran. Akárhogy nézzük is, magashegyi élményben lesz részed, csodás kilátással, ahova – ha nem vagy túrázó – másképp nem nagyon jutnál fel.

Fent elég korlátozottak a lehetőségek: pár száz métert tudsz bejárni csupán, és ha oda-vissza jegyet vásároltál, mindössze 1 óra 40 percet maradhatsz. A jegyet érdemes napokkal előre megvenni, mert a Kasprowy Wierch népszerű hely, lehet, hogy aznap már nem lesz esélyed feljutni. Fontos, hogy a jegyet pontos időpontra veszed, de tapasztalatunk szerint ez irányadó: a felvonó nem is a menetrendnek pontosan megfelelően jár, és más időpontban is tudsz rajta közlekedni (legalábbis a jegyedet szereplő időpontnál korábban biztosan le tudsz menni, a későbbi járatokkal nem próbálkoztunk). A Kasprowy Wierchet ne hagyd ki, ha Zakopanéban jársz.

További kirándulási lehetőségek: Krakkó és társai

Azt gondolom, hogy Zakopanéban 4-5 napnál többet nem érdemes tölteni, de ennél kevesebből is ki lehet hozni egy tartalmas nyaralást. A természet szerelmesei például a Kasprowy Wierch mellett ellátogathatnak a Morskie oko nevű tengerszemhez (spoiler: a morskie oko lengyelül tengerszemet jelent), a tó környékén sétálva szintén átadhatjuk magunkat a természetnek, amelybe a génjeinkbe évezredeken át beleivódott üzenetek miatt olyannyira visszavágyunk tudat alatt. Ide is járnak városi buszok és magánbuszok egyaránt.

Emellett melegen ajánlom, hogy tervezzetek be egy kiruccanást Krakkóba: busszal és intercityvel két óra alatt megtehető az út. A buszos megoldás olcsóbb, a vasúti kényelmesebb, de embere válogatja. A lengyel vasút kifejezetten színvonalas szolgáltatást nyújt (legalábbis ezen a szakaszon), így aki a MÁV-hoz szokott, annak üzenem: nincs mitől tartania. Maga a zakopanei vasútállomás is tiptop állapotban van, az épületben működik egy indiaiak által üzemeltetett kisbolt, ami ugyan kissé „miafasz” hangulatot áraszt, de hát ez is egy, a nyugati modernitásba egyre jobban belesimuló ország mindennapjaihoz tartozik. Krakkóról külön tervezek írni, így ennél több sort most nem is fordítanék rá, de ha már ilyen közel vagytok hozzá, érdemes megtekinteni ezt a gyönyörű és hangulatos várost. Innen aztán tovább lehet menni Katowicébe, vagy meg tudjátok nézni Ausschwitztot is, bár én karácsony előtt inkább megkíméltem magam ettől, és azért ez már nem is két óra utazással járt volna. Mindenesetre a lehetőségek adottak.

Az út hazafelé (Koscieliszko)

Már a Zakopane-Krakkó vonatúton is látszott, hogy a gorál építészeti stílus nemcsak Zakopane sajátja: a város határán túli falvak többsége is hangulatos, igényes faházakból áll. Ez Lengyelországon belül egyébként kifejezetten ennek a régiónak a sajátja: az ország többi részének falvai már ízig-vérig a kelet-közép-európai hangulatot idézik, ott még kevésbé látszik a lengyel gazdaság száguldása, amelynek okairól most nem szólnék. Zakopane és Krakkó környéke viszont kifejezetten hangulatos.

Már maga a Zakopanéba vezető autóút, vagy az onnan hazavezető út is mesés. Őszintén megvallva nekem a Zakopane mellett hosszan elnyúló falu, Kościelisko még Zakopanénél is jobban tetszett: hiányzik innen az a városi nyüzsgés, ami bizony képes arra, hogy meggyilkolja egy remek adottságokkal járó város meghitt atmoszféráját. A bájos Kościelisko ezzel szemben igazi falu hangulatát kelti, miközben tisztaságával, a kiváló állapotban levő faépületekkel olyan benyomást kelt, mintha Zakopane elitnegyede lenne – holott többnyire lakófunkcióval bíró faházak sorakoznak itt. Emellett nagyot dob a hangulatán, hogy a házak egyes szakaszokon távol állnak egymástól, kiváló kilátás nyílik így a havas, vagy éppen zöldellő mezőkre, tiszta időben pedig tökéletes kilátás tárul elénk a Tátra magaslataira. Kościelisko is bővelkedik szálláshelyekben és éttermekben, így ha elvonulósabb nyaralásra (vagy telelésre) vágyunk, és nem bánjuk, hogy Zakopane nyüzsgéséért autóznunk vagy buszoznunk kell, érdemes lehet itt kibérelni egy faházat vagy egy apartmant, a faházas hegyi csodaélményt itt talán még nagyobb dózisban kapjuk meg, mint magában Zakopanéban. Ha pedig szerencsénk van, és vastag hótakaró borítja a tájat, a látvány fokozottan felemelő. Minket tavaly ilyen látvány fogadott a hazaúton:

Fontos, hogy Kościelisko teljes pompájának megtekintéséhez ne a 958-as főúton hagyjuk el Zakopanét, hanem az északabbra húzódó másik főúton. A kettő a Zakopane belvárosában levő főúton válik el egymástól: itt kövessük a Kościelisko felé irányító táblát. Nem nagy kerülő ez Magyarország felé, ellenben az út sokkal felemelőbb lesz, mint a főútón. Friss havazás esetén viszont megfontolandó, mert a másik útról a forgalom nem hordja le olyan gyorsan a csúszós havat, mint a 958-asról, és kissé (de csak kissé) emelkedősebb is.

Aztán ahogy a 958-as főútról balra letérve pár kilométer után elhagyjuk Zakopane vonzáskörzetét, a gyönyörű és igényes faházak sorát meglepetésszerűen hirtelen módon átveszi az omladozó, vakolatlan téglaházak sora, a kiváló utakat a gyenge minőségű aszfalt, akkor tájékoztató tábla nélkül is azonnal rájöhetünk, hogy átléptünk Szlovákiába. Mindig mély fájdalommal konstatálom erre járva, hogy egy ilyen meseszerű környék milyen gyorsan tud átmenni a lehangoló kelet-európai valóságba.

Ha tetszett a cikk, informatívnak találtad, kövess be Facebookon. Hamarosan jövök a Zakopanéról szóló további írásokkal. Addig is, ha megosztanád tapasztalataid Zakopanéról, írd meg Facebook-kommentben. Találkozunk hamarosan.

Fotók: Ínyenc Fenevad