A magyar vendéglátóegységeknek épp annyira velejárója a mindennapi alkoholfogyasztás, gyakran a drog is, mint az ételeknek a só. Ha elmész étterembe, jó esély van rá, hogy a Te ételedet is egy enyhén ittas szakács főzte, vagy épp a pincér vert be egy felest két kanyar közt. Nehéz lenne ezért a dolgozókat hibáztatni, hiszen szét vannak hatjva, mint egy csataló. De az étteremtulajdonosok és üzemeltetőknek sincs más választása, minthogy elnézzék a dolgot, hiszen a legtöbb esetben azért ebből nem szokott probléma lenni. De néha igen: például amikor a szakács annyira berúg, hogy a konyha közepén levő lefolyóba vizel. Igaz történetek a vendéglátóiparban dúló alkohol- és drogfogyasztásról.
Amikor étteremben vagyok, gyakran a fejembe hasít a gondolat, hogy a felszolgált ételt tulajdonképpen kicsoda, mekkora alázattal, vagy épp nyűggel készítette el. A következő gondolat pedig az, hogy vajon állt-e épp alkohol vagy drog befolyása alatt. Bármilyen elvetemültnek is tűnik, hogy ez egyáltalán felmerül, mindenkinek jobb lenne tisztában lennie a valósággal: a magyar vendéglátóiparban nagyon elterjedt a mindennapos drog- és alkoholfogyasztás.
Olvastam ezt már cikkekben, láttam a saját szememmel is, de miután egyre többet gondolkodtam ezen, úgy voltam vele, hogy megpróbálok részletesebben utána járni. Felkerestem a vendéglátásban dolgozó (vagy egykor dolgozó) ismerőseimet, hogy meséljenek egy kicsit. Kissé félve tettem fel a kérdést, hiszen mégis kényes témáról van szó, de a legjobban pont az lepett meg, hogy az általam megkérdezettek mennyire nem lepődnek meg a kérdésen.
Mennyire jellemző a drog- és alkoholfogyasztás a magyar vendéglátásban?
„Sajnos nagyon jellemző, Budapesten biztosan. Mivel én felszolgálóként dolgoztam, így a konyhára teljes rálátásom nem volt, de tudom, tapasztaltam, hogy a drog- és alkoholfogyasztás is nagyon mélyen része a szakácsok életének is” – nyilatkozta az Ínyenc Fenevadnak Robi, a 30,-as éveiben járó étteremvezető-helyettes (a cikkben a beazonosítást elkerülendő nem a valós nevükkel szerepelnek a nyilatkozók). Robi szerint mindkét oldal nagyon megfeszítettem dolgozik, sokan ezt csak valamilyen szerhasználattal tudják kezelni.
„Az alkohol szerintem mindennapos. Meglepne, ha lenne legalább egy étterem, ahol ne lenne legalább egy alkoholista munkavállaló.”
– mondta nekünk Laci, aki összesen 5 évet dolgozott vendéglátásban, ez alatt volt műszakvezető gyorsétteremben, valamint sommelier Michelin-csillagos étteremben is. Laci már nem dolgozik vendéglátásban, kereskedelemre váltott, ami elmondása szerint szintén nem egyszerű. „Azóta nem iszom alkoholt, csak nagyon ritkán, munkában meg soha” – teszi hozzá.
Az Ínyenc Fenevadnál néha az éttermi szféra kulisszái mögé is bepillantunk. Ha tetszik a munkánk, kövess be minket Facebookon, hálásak leszünk érte.
Az alkohol tehát mindennapos, a drogfogyasztás már nem ennyire egyértelmű. A több mint 10 éves vendéglátói tapasztalattal rendelkező Robi felhívja a figyelmet, hogy egy étterem és szórakozóhely, kocsma azért jó, ha külön kezelendő. „A második esetében szinte nincs olyan hely, ahol ne használnák valamelyik tudatmódosítót, az éttermi résznél azért vannak kivételek. A szórakozóhelyek esetén sajnos gyakran a pultos az, aki a személyzetnek, szűk vendégkörnek intézi a drogot” – írta válaszában. Az elfogyasztott drog jellemzően speed és kokain, attól függően, hogy ki mit engedhet meg magának.
Arról már megoszlik a nyilatkozók véleménye, hogy inkább a szakácsok, vagy inkább a pincérek érintettek. A húszas évei végén járó Szilárd, aki 4 éve dolgozik egy casual dining étteremben úgy véli, hogy inkább a pincérekre jellemző az alkoholfogyasztás. A droghasználatot az étteremben ő sem látja napi problémának, a szerhasználat pedig elmondása szerint leginkább kokaint jelent. Laci tapasztalatai kissé eltérőek: „amelyik helyeken én dolgoztam, ott többségében a szakácsokra volt inkább jellemző. De a pincérek nagy része sem szokott nemet mondani az italra.” Leginkább tehát általános problémának nevezhető az éttermi alkoholfogyasztás.
Laci szerint ugyanakkor nagyban függ az étterem jellegétől, minőségétől, és a munkavállalók korától, hogy mennyire jellemző az alkoholfogyasztás. „Amikor Michelin-csillagos étteremben dolgoztam, ott nem találkoztam ilyennel, de a többi munkahelyeimen kivétel nélkül. Az idősebb korosztály szerintem “muszájból” iszik, a fiatalabbak inkább bulinak fogják fel.
A munkaterhelés vagy a szubkultúra miatt isznak az éttermi dolgozók?
Ha valaki kvázi különféle üvegek nagy választéka között, társaságban dolgozik, ott érthető, ha egy-egy keményebb nap végén koccannak a felespoharak, és ez rövid időn belül át tud lendülni a normális mértékből a kevésbé egészségesbe. De adja magát a kérdés: inkább a munkaterhelés, vagy inkább a szubkultúra az oka annak, hogy a vendéglátásban dolgozók olyan nagy arányára jellemző a rendszeres alkoholfogyasztás.
Laci szerint mindkettő egyszerre. „Nem ritka a heti 60 óra munka, napi 14 órában. Ez elég megterhelő fizikálisan és mentálisan is. Nem csoda, hogy valamilyen szerhez nyúlnak az emberek” – írja válaszában. Laci elmondja, őt magát is berántotta a mókuskerék: „amikor vendéglátásban dolgoztam, szinte mindennap ittam alkoholt munkaidőben is elég gyakran, sokszor már töménnyel indítottuk a napot.
Hideg vagy meleg kávét kérsz? – ez volt a szokásos kérdés. A hideg a jäger volt.”
Robi elmondása szerint is egyszerre vezet ivászathoz a szubkultúra, és egyszerre a jelentős terhelés. „A vendéglátásban azért sokat kell dolgozni, sokat kell bírni fizikálisan és mentálisan is. Többségüknek emiatt nincs magánélete, munka végeztével a kilépő ital az alkohol, onnan tovább mennek valamilyen buliba, kocsmába és könnyen belekerül az ember ebbe a mókuskerékbe. Lélekőrlő tud lenni, igen” – nyilatkozta, majd hozzátette: lehet ezt az egész dolgot jól is csinálni. „Személy szerint én is megcsúsztam, viszont kapcsoltam időben, amihez a mostani feleségem óriási támaszom volt. Azóta gyerekünk született, minőségi időt próbálok velük tölteni, nem a kollégákkal ülni a már bezárt étteremben és kibeszélni az aznapi 0ft-os, nem jattoló vendégeket.”
Robi szerint a séfekre is jellemző olykor az alkoholfogyasztás. „Tapasztalataim alapján sokan isznak, sokan drogoznak. Megfeszített, idegőrlő az ő pályájuk is. Sokat dolgoznak, és lehet, ők is csak a drog segítségével bírják ezt a tempót” – írja. Elmondása szerint több munkahelyén is úgy történtek a zárások, hogy mivel a konyha hamarabb zárt, a felszolgálók csapolták a söröket, töltötték a rövideket a már végzett szakácsoknak, amikor pedig a felszolgálók fejezték be a melót, csatlakoztak a szakácsokhoz.
Elmondása szerint az alkohol- és szerhasználat egészen nagy méreteket tud ölteni, ha valaki elveszíti a kontrollt, és beszippantja az ördögi kör.
„Kell a vendéglátáshoz egy valamilyen megborulás, hogy ezt lehessen bírni.
Van a környezetemben egy pultos lány, aki szinte minden nap dolgozik a héten, és ezt csak droggal bírja, de a bére nagy részét drogra is költi el.”
Lacinak is van tapasztalata azzal, hogy milyen az, amikor valakit beszippant a mókuskerék: „Volt olyan kollégám, aki szakácsként dolgozott, elég jól keresett, de soha nem volt pénze, gyakran a kollégáktól kért pénzt italra és drogra. Valószínű, hogy az ilyen az nem egyszeri eset.” Ez is jól illusztrálja, hogy a magas vendéglátóipari bérek ellenére könnyű elcsúszni ebben a szakmában.
Az alkoholfogyasztás kapcsán hasonlóan gondolkodik Szilárd is: szerinte elsősorban a szubkultúra miatt isznak a dolgozók, de természetesen fizikálisan és mentálisan is nagyon megterhelő az éttermi munka, így ez is egészen biztosan közrejátszik.
A tulajdonosok miért hagyják, hogy a dolgozók igyanak vagy drogozzanak?
Ha az alkoholfogyasztás ilyen méreteket ölt a magyar éttermekben, akkor egészen biztos, hogy a tulajdonos vagy étteremvezető is tud a jelenségről. Adja magát a kérdés: miért hagyja, hogy a munkavállalók munkaidőben alkohol befolyása alatt legyenek egy olyan szakmában, ahol a vendégekkel való interakció, a pontos munkavégzés mindennél fontosabb.
„Leginkább a munkaerőhiány miatt nézik el. Nagyon rossz állapotban kell lennie a pincérnek vagy szakácsnak, hogy ebből valóban problémája legyen – és ha így is van, ilyenkor is legfeljebb hazaküldik az adott napra, és nem szüntetik meg a munkaviszonyát”
– ismerteti Szilárd.
Laci is úgy véli, hogy a munkaerőhiány miatt elnézőek a munkaadók a vendéglátásban. „Nagyon nagy munkaerőhiány van, ezért inkább kompromisszumot kötnek a vezetők, tulajdonosok. Amíg elvégzi valaki tisztességgel a munkáját, és nem látszik rajta, hogy valamilyen szer hatása alatt van, persze. Mert a legtöbb esetben 1-2 italt nem veszel észre, főleg akkor, ha valaki a konyhán dolgozik” – írta.
Robi egy saját tapasztalattal válaszolta meg a kérdést. „Cégcsoporton belüli igaz történet egy vezetőről: azért nézi el a pultosnak, hogy megiszik munka közben 1-2 sört, mert tudja, hogy az a kolléga jól dolgozik, és egy forgalmas napot vele könnyedén le lehet hozni.” Robi szerint egyébként a munkáltatók jellemzően nem isznak és nem drogoznak munka közben. „A normálisabb” gondolkodású azért tisztában van vele, hogy ha bármilyen ellenőrzést kap, esetleg beleset történik, akkor a felelősség a vezetőé.” De azért van ellenpélda is: „dolgoztam egy Csongrád vármegyei laza stílusú étteremben, ahol egy forgalmasabb ebédidő után a tulajdonos jött be gratulálni és töltötte ki a személyzetnek az italt.”
Van, amikor bajt okoz az italozás
Ha a fenti sorokat olvasva arra gondolsz, hogy te még egyáltalán nem találkoztál azzal a jelenséggel, hogy a neked felszolgáló pincér alkoholos befolyás alatt lett volna, akkor arra jó magyarázat, hogy a nyilatkozók szerint azért a mindennapi italozás jellemzően megáll 1-2 italnál, és ha valaki esetleg túlzásba esik, akkor a vezető még időben hazaküldi, mielőtt valami komolyabb bajt okozna. Szilárd csak egy esetben tapasztalt kellemetlenséget, amikor a vendégek jelezték a személyzet felé, hogy az egyik felszolgáló szemlátomást hatás alatt áll. Robi pedig egy alkalommal szembesült olyannal, hogy egy kollégáját a munkavégzésre alkalmatlan állapota miatt haza kellett küldeni. Az esetek többségében tehát ez nem jut el a vendégekig, de néha bizony megtörténik a túlfogyasztásból eredő probléma.
„Amikor még egy gyorsétteremben dolgoztam, ott annyira berúgtunk egy kollégámmal, hogy haza kellett küldeni minket, mert nem tudtuk elvégezni a munkánkat” – meséli Laci. De voltak ennél durvább sztorik is: „Egy másik eset, amikor a szakácsok rúgtak be, és üvöltették a zenét a konyhán, egymással is üvöltöztek – mindez kihallatszott a vendégtérbe, és több vendég is távozott emiatt.
A szakács annyira be volt rúgva, hogy a konyha közepén nekiállt a lefolyóba vizelni”
– meséli. De tovább is van: „egy másik szakács a konyhai mérlegen mérte ki a drogot, a próbanapos fiatal szakács előtt, akinek eléggé fennakadt a szeme. Többet nem is jött oda dolgozni.”
Fotó: Pexels
