A Dél-Dunántúl legnagyobb városa, Pécs egyaránt ideális választás, ha kikapcsolódásra vágyunk vagy egy belföldi gasztrotúrára mennénk. Baranya megye székhelye tele van étteremmel, bizonyára több is megér egy egy próbát, de én most csak egyet látogattam meg - azzal viszont nagyon elégedett voltam.

Sajnos beköszöntött az ősz, jönnek a hideg napok, és a kellemes nyár után újra a kétségbeejtő hírek érkeznek mindenhonnan. Mi is lezártuk balatoni kalandozásainkat, és jobbára újra érdekességekkel és budapesti helyekkel támadunk. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem bukkanhatunk fel az ország különböző pontjain, hogy vidéki éttermeket teszteljünk. Aktuális beszámolóm tárgya kitűnő választás, ha az ember romantikázna egy finom ital mellett, vagy szem- és hasgyönyörködtető fogásokkal kényeztetné magát. 

Egy város, amelynek utcáit átjárja a történelem

A rómaiak által egykoron Sopianae néven emlegetett várost dél-dunántúliként jól ismerem, és a mediterrán jellegű településről csak pozitívan tudok nyilatkozni. A korai kereszténység egyik fontos központjaként helyet adott az ókeresztény temetői építményegyüttesnek, amely ma az UNESCO világörökség védelme alatt áll. Itt alapította István király az ország első egyetemét, de a városképre talán a 150 éves török hódoltság nyomta rá legjobban a bélyegét, aminek legfontosabb jelképe a főtéren ágaskodó Gázi Kászim pasa dzsámija. A kultúrát kedvelők elmerülhetnek a színházi és zenei életben, számos múzeumot látogathatnak, a gasztronómia iránt érdeklődők pedig helyi borokat kóstolhatnak, vagy ellátogathatnak a Bagolyvár étterembe, mint ahogy azt én is tettem. 

További érdekességekért, éttermi beszámolókért látogassatok el Facebook oldalunkra is! Csak egy kattintás és olvashatjátok legfrissebb bejegyzéseinket!

Különleges helyszín

Most, hogy kellően bepromóztam a várost (nem fizetett érte senki, eskü), rátérek az étteremre, amit nekem is úgy ajánlottak.  A Bagolyvár a Nyugat-Mecsek oldalában található, az ikonikus TV-toronytól nem messze. A főtértől tehát nem kis túra felbaktatni, de azért nem lehetetlen vállalkozás, de a kényelmesek inkább üljenek autóba, esetleg fogjanak taxit. Jogosan gondolhatnátok, hogy közelebb is van alternatíva (mert van is), de a megtett távolságért abszolút kárpótol a teraszról elénk táruló kilátás. A hely relatíve nagy, a kétméteres körzetünkben nem volt más vendég, úgyhogy a vírusnak fel kell kötnie a gatyáját, ha ugrálni szeretne közöttünk. 

Kedves személyzet, pompás ételek

A két pincért, aki minket kiszolgált, igen jó kedvükben találtuk, nem tudom, hogy csak jól alakult aznap a jatt, vagy mindig ilyen figyelmesek, de végülis mindegy, lényeg, hogy kitűnően végezték a munkájukat. Egyikük még szellemes megjegyzéseket is megengedett magának, ami egyeseknek talán sok lehet, szerintem még a jó ízlés határán belül volt. Emberünk mellett szólt az is, hogy a teraszon uralkodó hűvös levegőre nem készülő vendégeknek készségesen hozta a pokrócot, sőt, be is takargatta vele őket. 

Én rozé kacsamellet kértem aszalt cseresznyeraguval és krumplilángossal, vacsorapartnerem a grillezett csirkemellfilé mellett tette le a voksát, ami vaslapon sült zöldségekkel érkezett. Mindkét fogás tálalása igencsak esztétikusra sikeredett, az enyém különösen. Régebben ódzkodtam a nem teljesen átsült húsoktól, de azóta rájöttem, hogy sokat hagyok ezzel ki, úgyhogy benőtt a fejem lágya. A kacsamellem sem hazudtolta meg nevét (rozé ugyebár rózsaszínt jelent, a hús belsejére utalva), kívül ropogós, belül omlós, jóízűen ettem. Fűszerezést tekintve semmi cicoma, ehhez a húshoz nem is kell több sónál és borsnál. A mártás is ínyemre való, kellemesen sűrű, jól kiegészíti a húst, a krumplilángos pedig friss, roppanós, vigyáznom kellett, hogy ne azzal lakjak jól. A csirke is hozta, amit kellett, azt mondjuk nehezebb elrontani.

Bár dugig voltam a fogás végére (két egész nagy húst kaptam, nem sajnálták), azért egy desszertre még befizettem, méghozzá egy sós karamellás madártejre. Ez is gyorsan lecsúszott, kellemes zárása a vacsorának. Apró feketepontként azért megjegyezném, hogy a tojáshab belül túlságosan jeges volt. 

Összességében nagyon kellemes időt töltöttünk itt el, az esti kilátással nehéz volt betelni, és az ételek is hozták az elvárt színvonalat. Mindezért körülbelül 10 000 forintot kértek el, ami két főételért, egy plusz köretért, két italért és egy desszertért abszolút elfogadható.

Annak, aki egyébként eltöltene néhány éjszakát Pécsett, megjegyzem, hogy a Bagolyvár egyben szálló is, erről az oldaláról nem tudok nyilatkozni, de ha nektek már volt szerencsétek itt éjszakázni, várjuk az észrevételeiteket Facebookon kommentben vagy e-mailen.

Fotó: Vérmes Ízvadász