Hogy ne az étel egyen meg téged

Ínyenc Fenevad

Igazi gasztroélményekre bukkantunk Magyarország csúcsai közt

2020. augusztus 13. - Ínyenc Fenevad

Nagyszerű dolog nyáron a Balaton partján tespedni, de ha elég kreatívak vagyunk, akkor másféle programot is kitalálhatunk magunknak. Mi is úgy gondoltuk, hogy a városi hőség elől ezúttal nem a túlzsúfolt Balatonra, hanem a magaslatokba, a fák közé menekülünk.  A Mátra inkább télen népszerű, hiszen hazánk kevés hegysége közül ez a legmagasabb, azaz itt télen még hóra is lehet bukkanni, de higgyétek el, a hely nyáron is csodákat rejt. És ha már itt voltunk, kipróbáltunk két éttermet is.

img_20200801_171421.jpg

A Mátra gyönyörű – aki járt ott, annak aligha mondok újat. Persze nem olyan, mint az Alpok vagy a Gyergyói-havasok, de ettől még nagyon csodálatos. Aki járt már arra nyáron, az tudja, aki nem, annak hatványozottan ajánlom. A kanyargós kis erdei utakon végigautózni is hangulatos, de mégsem érzi magát az ember beszorítva a hatalmas sziklák közé, és nem érezzük azt minden hajtűkanyarban, hogy innen esve csak a pokol feneke állít meg minket. A síkságokhoz szokott embernek ezek a méretek és ez a kilátás pont kielégítő lesz. Az egyedi növényzetről és állatvilágról akkor még nem is szóltam.

Éjszaka érkeztünk oda, az úton érdemes ilyenkor vigyázni: elénk két muflon (ami nagyon ritka a területen), néhány nagy agancsú szarvas, és egy bátor róka is kiszaladt – a szarvasbika egész komótosan hagyta el az utat. Ha nem gyökkettővel mentem volna, bizony a kocsim és a szarvas is veszélyben lett volna.

 img_20200802_165547.jpg

Ilyeneket egyébként napközben is láthatunk, az egyik túránk során a tisztásra két szarvas szaladt ki. Különleges élmény volt. A túraútvonalak szintén hangulatosak, de érdemes célirányosan menni, mert van belőlük nem egy. Mi többet is bejártunk, személy szerint a legjobban a Csörgő-szurdok tetszett, az valami mesés. A szurdokból kijőve pedig a környék ritkás erdőiben egymást érik a különleges gombák, néhányan jártak is arra gombászni (pontos lokációt most nem mondanék, a gombászok etikettje szerint ugyanis nem illik). Persze már magában az a tény, hogy a csodás erdőben sétálunk, feltölt energiával. Én ugyan mérhetetlenül tisztelem a civilizációt és a mérnöki tevékenység csodáit, és egy vadregényes tájképnek szerintem kifejezetten jól áll, ha felhőkarcolókkal teletűzdelt város emelkedik ki a völgyekből, de azért erre a látványra én is ki vagyok éhezve:

matra.jpg

Az egyetlen dolog, amivel nem voltam kibékülve, az az egyre gyakoribb medveészlelés. Szlovákiából egyre több barnamedve cammog át a zöldhatáron – milyen jó nekik, se útlevélre, se vírustesztre nincs szükségük -, pont ottlétünk előtt két nappal észleltek példányokat. Mondják ugyan, hogy a medve nem támadja meg az embert, csak ritka esetekben, de én pont nem szeretnék az a ritka eset lenni. De valahol ez még természetközelibbé teszi az élményt.

Ha érdekelnek barangolásaink és szívesen olvasod bejegyzéseinket, kövess minket Facebookon is! 

Nagyszerű kis étterem húzódik meg a falu szélén

Az első étterem, amit meglátogattunk, a mátraszentimrei Vöröskő Kisvendéglő volt. Külsőre pont úgy néz ki, mint egy családi ház, a dizájn nagyon egyszerű, de jól áll neki. Ha már itt tartunk, Mátraszentimre nagyon kellemes hely, a falu maga csodás, ilyeneket láthat ott az ember:

 matra_falukep.jpg

Egyébként nem értem, milyen logika vezérelte azokat az embereket, akik a szomszédos falvakat Mátraszentimrének, Mátraszentlászlónak, Mátraszentistvánnak nevezték el. Szerintetek hányszor kevertem össze őket egy hétvége alatt? A megálmodónak sikerült szinte az összes 11. századi szentünket egy völgykatlanba bezsúfolni. Áldás szálljon rá!

Na de térjünk vissza éttermünkhöz. A Vöröskő roppant hangulatos kis hely, régies falusi étterem hangulatát idézi, és ez nagyon jól van így. A hely csordultig volt, az asztalok egészen közel voltak egymáshoz, sok túrázó tért be ide ebédelni. Az alábbi képet akkor készítettük, amikor épp megüresedett a sarok (mert ugye nem szeretnénk, ha bárki úgy szerepelne a bejegyzéseinkben, hogy nem adja hozzájárulását). Kár, hogy a teraszra nem tudtunk kiülni, de így is teljesen rendben volt a hely – persze ehhez az kell, hogy szeressük a vidéki, népies csárdák hangulatát.

 img_20200801_144649.jpg

Az étlapokon szlovák hatás volt érezhető: káposztaleves, sztrapacska, knédli. Szlovákia nincs messze, így érthető, ha nem csak a medvék, hanem a kulturális hatások is átszelik a határt, ezzel pedig nincs baj, imádjuk a szláv konyhát. A vörösboros szarvaspörköltem isteni volt – a hús omlós, jól ízesített, picit megvolt a szokásos vad bukéja, de pont a tökéletes mértékben volt elfojtva. A juhtúrós sztrapacska remek volt, bár a juhtúró lehetett volna érettebb, hiányoltam a megszokott fanyar-keserű ízt. Az adag – nagy örömömre – pont kielégítő nagyságú volt, se több, se kevesebb nem lett volna jó belőle. 

vorosboros_szarvasporkolt_vorosko_vendeglo_matra.jpeg Zabos Muffin magában kért juhtúrós sztrapacskát, az is egészen isteni volt. Volt rajta bőven minden, bár itt is fennállt a juhtúró picit enyhe ízvilága, ennél mélyebb, teltebb aromára számítottam. De százszor jobb volt ez, mint amit múlt héten a Király utcában a Bécsi szeletben ettem. Szalonna is volt rajta bőven, a tejföl sem maradt el – azt kell mondanom, hogy ennél jobb juhtúrós sztrapacskát csak a határ északi oldalán ettem, de nincs ezen mit csodálkozni, hiszen szlovák ételről van szó.

juhturos-vorosko_vendeglo_matra_sztrapacska.jpg

A végére még belefért egy somlói galuska is, tudjátok, csak az íze kedvéért. Érdekesen volt elkészítve, a csoki helyett inkább csokoládés puding volt rajta, de nem lehetett panasz. Nem cukrászdában voltam, ugye, így aztán az elvárások sem voltak magasak – azt pedig kielégítette a desszert. Amiről még nem beszéltem, az a széles szörpválaszték, amelyből kettőt ki is próbáltunk – ez inkább látványra szép, mint ízre, az én fenyős szörpömnek kicsit műíze volt. 

somloi_galuska_vorosko_vendeglo_matraimg_20200801_145431.jpg

Az árak egész elviselhetőek. A szarvas ugyan 3500 volt, de ha szarvashúst rendel az ember, akkor ezen nem kell csodálkozni. A sztrapacska viszont csak 1500 körül volt – a fentiekért összesen 7500 körül fizettem. Azért a fővárosban vagy a Balaton partján egy étteremben ennél sokkal mélyebben a zsebembe kellett volna nyúlnom.

Felkapott étterem varázslatos helyszínnel, de felejthető ételekkel

Nem ez volt az egyetlen hely, amit kipróbáltunk. A Csörgő-szurdokhoz közelebb, Mátrakeresztesen a főút mellett húzódik meg a Fakanalas Csárda. A hely lokációja tökéletes – a hegyről leereszkedve ezt látjuk meg először, a főút mellett szinte kiszúrja a szemünket, míg az egység közvetlen szomszédságában folydogál a Csörgő-patak. Már a belépés is egy élmény, a kis hídon lépünk be a füves teraszra, ahol zöld kilátás fogad minket. Bravúros, már csak az undorító napernyőket kéne lecserélni, és minden remek lenne.

fakanal_vendeglo_matra.jpg

A kiszolgálás itt is jó volt, de kevésbé volt profi, mint az előző helyen. Itt inkább éreztem magam egy vidéki városban, mint eldugva a Mátra hegyeinek völgyében, és ez nem csak a forgalmasabb helyszín miatt volt. Az étlap szegényesebb volt, mint az előző helyen, kisebb volt a választék – ezt egyébként nem bánom, a keszthelyi cikkemben ki is fejtettem, miért. A fogások viszont szinte teljesen ugyanazok voltak, mint a másik helyen.

fakanal_vendeglo_matra2.jpg

Vargányás őzpörköltet rendeltem, amelyhez krokett hiányában ilyen apró, állítólag ropogósra, de inkább szivacsosra sült (állítólag) krumplit (de inkább krumplis tésztából készült valamit) adtak. Nem volt egy kellemes élmény, ezeket a kis krumplis valamiket inkább el tudnám képzelni nasiként egy film mellé, sörrel, mintsem egy vargányás őzpörkölt köreteként. A nevét azért nem tudom, mert a pincér sem tudta – ilyen kis ropogós, sült krumplik, ezt mondta.  varganyas_ozporkolt_fakanalvendeglo_matra_1.jpg

A pörkölt sem volt ütős, az egész nagyon sótlan volt, az őz húsa ízetlen volt, a szósz sem okozott maradandó élményt. Vargányából volt rajta rendesen, akárcsak szerkesztőtársam jércemellén, amely – komolyan meglepődtem – de finomabb volt, mint az én őzem. Bár a köretet ő sem úszta meg, ő is ezt a kis értelmezhetetlen akármit kapta mellé.

jercemell_fakanal_vendeglo_matra.jpg

Desszertnek lenyomtunk 1-1 palacsintát, kollégám túrósat, magam Gundelt – világos, hogy nem a hagyományos módon tálalták, és nyilván nem a legfaszább alapanyagokból rakták össze, de ezt már akkor tudtam, amikor megrendeltem. Így is finom volt, a palacsintát nem rontották el.

received_3125287754232652.jpeg

img_20200802_151428.jpg

Az árak hasonlóak voltak, mint a másik helyen, picit magasabbak, de ez érthető, ha a lokációt nézzük. Sok ember volt itt is, tele volt a terasz, azaz biztosan kedvelt helyről van szó. Én mindenesetre nem estem hasra tőle, főleg a néhány amatőr hiba miatt, mint például a nem kicsit foltos pohár. Össze sem lehetett hasonlítani a Vöröskővel.

Csodás volt a mátrai hétvége, őszintén ajánlom bárkinek, aki valami újat is kipróbálna a pancsolás helyett. A szállásunkról is érdemes külön szólnunk, mert ott egészen mesés volt a menü, meg eleve a szállás is nagyon hangulatos volt – ezt Zabos Muffin megteszi majd valamikor a napokban. Ha nem akarsz lemaradni róla, vagy szívesen olvasnád fővárosi, balatoni étteremkritikáinkat, kövess minket Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://fenevad.blog.hu/api/trackback/id/tr4516119656
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása